Pozsony szinészete.
Pozsony szinészete.
Sokkal érdekesebb azonban és eredményeiben messzebbre kiható a pozsonyi városi színházi viszonyok története. Itt a legrégibb nyomokra 1733-ban akadunk, a mikor már állandó színház állott fenn a Ferencziek-terén, az úgynevezett Weitenhofban, a Rómer Flóris-utcza sarkán. Német színészek játszottak itt, de a tűzveszélyes épület csakhamar a lángok martaléka lett. Később az „Arany-sas” és a „Hattyú” vendéglők nagytermében játszottak német színészcsapatok, míg végre a Mária Terézia koronázásakor megélénkült városban szükségét látták annak, hogy nagyobbszabású állandó színházat építsenek. 1741-ben tehát, a Halászkapun kívül, ott, a hol most a Notre-Dame-apáczák kolostora áll, háromemeletes fa-színházat építettek, melyben az országgyűlések tartama alatt naponta tartottak német, sőt hetenként kétszer olasz operaelőadásokat is, a mely utóbbi körülmény ismét a fejlett zenei ízlést igazolja.
Az országgyűlés befejezte után, 1750-ig, ismét elhallgatott a múzsa s legfeljebb egy-egy vendéglőben ütött tanyát valamely vándor komédiássereg; 396de már 1750-ben a Mihály-kapu előtti mélységben, az úgynevezett „Schiessgraben”-ben épült egy csarnok, a melyben német és olasz előadásokat tartottak. Ettől az időtől kezdve több helyen ütötte föl sátrát hosszabb-rövidebb ideig a színészet. A jelenlegi állami főreáliskola melletti Pálffy-kertben is volt színkör (megkülönböztetendő az ugyanott volt Pálffy-teremtől, mely szintén színházi czélokra szolgált). A XVIII. század második felének elején pedig a Zöldszoba-utczában is volt állandó színház, a mely azonban tűzveszélyesnek bizonyult s így mind szükségesebbnek látszott egy megfelelőbb állandó színház építése.
