A magyarok.
A magyarok.
A fuldai évkönyvek adatai szerint 894-ben a magyarok – bár zömük ekkor még Etelközben tanyázott – a Dunán átkelve, betörtek Pannóniába, ott a férfiakat és az öregasszonyokat legyilkolták, a fiatalokat rabszolgaságba vitték, és az egész tartományon végigszáguldozva, a hogy jöttek, fergeteges szélvészként, csakhamar visszavonultak. A Felső-Tisza vidékére Árpád vezérletével 895 késő őszén szállottak le a magyarok, azonban a Dunántúlra még nem jutottak el. Csak mikor 897-ben a tiszántúli bolgár birtokokat már megtámadták, gondoltak Pannónia elfoglalására. A honfoglaló magyarok lovainak patái talán 898-ban érintették ismét a somogyi földet, midőn is egy csapatjuk kémszemlére Olaszországba kalandozott el. A 899. év kora tavaszán már nagyobb sereg, körülbelül 5000 válogatott magyar vitéz vonult át Pannónián. Majdnem egy évig tartott a magyarok olaszországi rablóhadjárata, honnét visszatérvén, 900 derekán, az egész magyar nép átkelt a Dunán és megszállotta Alsó-Pannóniát.
Hogy a mai Somogy területe minő harczok árán került magyar kézre, erről adataink nincsenek. Annyi azonban kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarok nevezetesebb ellentállásra nem találtak s ilyenről a krónikák sem emlékeznek meg.
A balatonmelléki szláv és germán lakosság ekkor nem lehetett nagyszámú, tehát jelentékeny ellentállást sem tudott kifejteni. Ismerhették is némileg a magyar fegyverek erejét a 894. évi pannóniai támadásból s a 898. és 899. évi had-átvonulásokból, így bele kellett nyugodniok, hogy mint nemrégiben a frankoknak, most a magyaroknak legyenek szolgáivá.
