Jazigok.
Jazigok.
A római uralom hanyatlásával mindegyre több barbár nép nyomul Pannómába, így a jazigok is. E nép már abban az időben, midőn Pannónia a rómaiak uralma alá került, a Duna–Tisza közén tanyázott, a honnan mára Nero császár halálát követő zavarok alatt, majd Domitianus uralkodása idejében, később pedig a IV. században gyakran betört Pannóniába és azt a quádokkal versenyt pusztította.
A IV. század elején a limigant szarmaták kiűzik a jazigokat eddigi lakóhelyeikről, ekkor a jazigok a vandálokhoz menekülnek, de ezeket meg a gótok verik tönkre. A vandal király, Visimar, Nagy Constantinus utolsó éveiben, hazátlanná vált népével Pannóniába menekül és földet kér Constantinus császártól. Velük a jazigok is letelepednek Pannóniában, hol hatvan évig szolgálják a római császárokat.
Hogy a jazigok a Kapos völgyében megfordultak, annak egyik bizonyítéka az a 16 kg súlyú hatalmas rézüst, melyet a Hőgyész és Regöly közötti mezőn találtak. Ezt az üstöt a jazigok vallásos szertartásaiknál használták s az áldozások alkalmával ebben főzték meg a leölt barmot. E lelet valószínűleg a jazigok 357 évi rablóhadjáratának idejéből maradt fenn; lehet azonban, hogy még akkor hozták magukkal, midőn békés letelepülőkként kértek bebocsáttatást Pannóniába. (Mill. Tört. I. CCLXIII. Arch. Értes. 1891. 427.) 374–75-ben a quádok és a szarmaták támadták meg Pannóniát, s az egész tartományt felégették és elpusztították.
