A tisza-eszlári per.
A tisza-eszlári per.
Első ezek közt, a tisza-eszlári per elnevezés alatt, mondhatni világhírűvé lett az a gyilkossági bűnper, a melyben Scharf József, Buxbaum Ábrahám, Wolner Herman zsidó metszők a tisza-eszlári 14 éves Solymosi Eszter ellen rituális czélból elkövetett gyilkosság miatt, Schvarcz Salamon, Braun Lipót, Junger Adolf, Lusztig Sámuel, Weiszstein Lázár, Taub Sámuel, Herskó Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz pedig részint a gyilkosságban való részesség, részint bűnpártolás miatt voltak a vádlottak.
A végtárgyalás ebben az emlékezetes bűnperben 1883. jun. 19-én, d. e. 10 órakor vette kezdetét és jul. 31-ikével végződött. A kir. törvényszék itélőtanácsa Korniss Ferencz akkori kir. tszéki elnök elnöklete alatt Gruden Ernő, Bussu Gusztáv tszéki bírákból, Fejér Barna pótbíróból alakult, aki a tárgyalás folyamán beteggé lett Gruden Ernőt helyettesítette, jegyző volt 234Simon Viktor, a vádhatóságot Seifert Ede kir. főügyészi helyettes képviselte. Szükség esetén helyetteséül Lázár Kálmán kir. ügyész szerepelt.
Érdekes a pernek az a momentuma, hogy Seifert Ede főügyészi helyettes bevezető vádbeszéde elmondása után, az elnök azzal válaszolt:
„Arra nézve, hogy az előterjesztett vádnál leginkább mentő okok használtattak, melyek főkép a védelemhez tartoznak, semmi megjegyzésem sincs.”
Az 1883. jul. 31-ike után meghozott és kihirdetett felmentő ítélet azonban nem derített fényt erre az ügyre és nem lebbentette fel azt a fátyolt, melyet az összeülő törvényszék itélkezésének hivatásául vagy czéljaképen szép megnyitó beszédében a kir. tszék elnöke megjelölt.
A társadalmi és közgazdasági viszonyok hátterébe is bevilágító büntető pereseteket pedig az 1896–97. évek közti időben a megye területén lefolyt u. n. szocziális mozgalmak szolgáltatták.
Lázár Kálmán
kir. h. főügyész.
Fénykép után.
