Kisar.
Kisar.
Kisar, magyar kisközség a Tisza partján. Van benne 204 ház, 981 ref. lakossal. Határa 2648 k. hold. Nevét már 1393-ban Kysar-nak írják. A Matucsynayak ősi birtoka volt, a kik 1387-ben hűtlenségbe esvén, nótáztattak és birtokaikat a Rosályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták. Ez utóbbiak részét 1391-ben a Báthoryak örökölték. A Matucsinayak ugyan 1395-ben visszakapták birtokukat, de 1476-ban, szintén hűtlenség miatt, újra elvesztették s ekkor az egészet ismét a Báthoryak kapták. Ettől kezdve jó része állandóan Báthory-birtok volt s utánuk a Bethlenek örökölték, majd a Rákócziak. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg s azóta a Károlyi család az ura. E főbirtokosok mellett a XV. században a Drágfiak is szereztek benne részt. 1633-ben Székely László, 1649-ben a Szentmiklósi Borbély család, 1663-ban Vas Márton. A XVIII. században a Szarka, Pongrácz, Bay, báró Perényi, Csatáry és Isaák családok is birtokosai voltak. Most csak a gróf Károlyiaknak van itt nagyobb birtokuk. A község közvetetlen a Tisza partján épült s a hagyomány is azzal magyarázza nevét, hogy olyan helyen épült, a hol kisebb volt az áradás. Talán halásztelepből keletkezett, mint sok tiszaparti kisközség. A dülőnevek közül érdekes a Tóbeli, a mely kiapadt tó helye, a Gyüjtő, hol áradáskor meggyűlt a Szamos, a Túr, és a Tisza vize. Itt ömlik a Túr a Tiszába s a faluhoz közel van az a hely, a hol Petőfi Sándor A Tisza czímű pompás festői költeményét írta. A ref. egyház temploma 1794-ben épült. A község sokat szenvedett a háborus világban. 1565-ben itt csatároztak Schwendi Lázár és Hasszán basa. 1662-ben a szatmári őrség 2000 forintnál is több kárt tett benne, a mi akkor azt jelentette, hogy csaknem egészen elpusztult. A kuruczkorban sokszor megsarczolták s a község többször eszközölt ki oltalomlevelet a vezérektől. Apaffy Mihálynak 1681 szept. 21-én kiadott levelét ma is őrzik. A törökök kiüzetésekor olyan gyakran kellett hadifuvarba menniök, hogy a község állandó kocsist és fogatot tartott e czélra és havonként fizette. A „király urunk parancsolatjából” egész Nándor-Fejérvárig eljárt ez a fogat. A XVII. században sokszor tartottak itt egyházmegyei gyűlést is. A reformátusok temploma 1794-ben épült. Utolsó postája Nagyar, távírója és vasuti állomása Fehérgyarmat.
