Majtis.
Majtis.
Majtis, magyar kisközség a Szamosközön, 77 házzal, és 523, főként ref. vallású lakossal. Határa 1251 kat. hold. 1380-ban szerepel először egy határjáró-levélben, mely szerint akkor még Tymátyusnak nevezték. 1429-ben már Maytisnak írják. Ősi ura a Majtissy család. 1415-ben és 1421-ben egészen az övék. 1449-ben Sámelházy László és a Sarolyániak részt nyernek benne. 1476-ban a Rozsályi Kún és Majtissy család a sopsatelki pusztán megosztozott. 1548-ban Muthnoky Mihályé és Levenházi Móricz Péteré, a sopsatelki pusztával együtt. 1588-ban Szentmiklósi Pongrácz Frigyes, 1590-ben Berey Mihály, Szikszay Ambrus és Tyukody László, 1591-ben Salamon Miklós kapnak benne részt. A XVII. században ugyanezeké a családoké. Rajtok kívül 1629-ben Szenthey Péter és Tar Mihály tünnek fel és 1629-ben ők kapják meg az egész helységet. A század közepétől 1696-ig a szatmári várhoz tartozott. 1720-ban Vajai Vay László az egészet megkapja, 1754-ben Beleznay György a felét. 1800-ban urai a gróf Barkóczy, Vállyi, Beleznay, Büdeskuty, Komdóssy, Kondor, Ajtay és Erőss családok. Most a Vállyi uradalom a Vállyi Nóra tulajdona, kinek itt szép kastélya van, melynek egy részét Vállyi Lajos építtette a múlt század elején s fia, János, nagyobbította meg a hetvenes években. Az impozáns családi mauzoleumot özv. Vállyi Jánosné építtette 1903-ban A határban van a Vállyi-tanya; s a hajdani Malontha-puszta is itt volt, a mely 1424-ben Molunta, Malontha néven fordúl elő s ekkor a Sámelházy családé volt. 1446-ban Bekényi Miklós és felesége kapják meg e pusztát, melyet ekkor már a „Gergely Tamás telkének” is neveztek: 1495 ben Ujlaky János és Antal kapnak reá királyi adományt. A községben a reformátusoknak van templomuk, a mely 1855-ben épült. 1905. április 11-én majdnem az egész község leégett. Van vasúti állomása; távírója és utolsó postája Jánk.
