Mánd.
Mánd.
Mánd, magyar kisközség a Szamosközön, 62 házzal s 324, főleg ref. lakossal. Határa 900 kat. hold. Első okleveles említése 1345-ben fordúl elő, a mikor a Mándy család tulajdona volt. 1528-ban Rudolf király Almássy Ádámnak, Mándy Ambrusnak, Benedeknek, Bernátnak, Györgynek és Jánosnak; Márton Gergelynek és Albertnek; Mándi Csányi Istvánnak; Chyompáz Györgynek, Mándi Szabó Péternek, Uray Simonnak és Chéke Andrásnak királyi új adománylevelet ad e birtokra. Ezek a családok és örököseik bírták az egész XVII. században. 1755-ben Mándy János, Márton Miklós és István, Csepelyi Miklós, János, Mihály, Ferencz, László és Albert és Balla István ismét új adományt kapnak reá. Mellettük még a Kovács, Nagy, Lóránth, Tyukody, Fábián, Dancs családok voltak benne birtokosok. A XIX. század első felében az Ari, Csepelyi, Márton, Farkas, Fábián, Józsa és Vállyi családok a földesurai. A ref. egyház temploma 1787-ben épült. A határt a Szamos, Tisza és Túr öntözi s a község alatt folyik a Nóboroda-patak. Utolsó postája és vasúti állomása Nagyszekeres.
