Matolcs.
Matolcs.
Matolcs, magyar kisközség a Szamos jobbpartján, 239 házzal és 1219, főként ref. lakossal. Határa 1457 k. hold. Nevét 1387-ben Motoos-nak írják. A várnak a nevét, melyhez 1387-ben Possesio Matochina tartozott, Castrum Matuchyna alakban említik. A Matucsinay család ősi birtoka volt. 1387-ben a 113család több tagja hűtlenségbe esvén, Zsigmond király megfosztotta őket birtokuktól s Matucsina várától és a Rozsályi Kúnoknak s a Szántai Petőfieknek adta. Az utóbbiakról 1391-ben a Kállayakra szállott. 1395-ben a király a Matucsinayaknak visszadta egész birtokukat, de 1436-ban újra elvette tőlük és a Báthoryaknak adományozta. Ezektől a XVII. század közepén a Bethlenekre, majd a Rákócziakra szállott. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. E főbirtokosokon kívül 1524-ben Bélteki Drágfi János is ura volt. 1587-ben Magyar Benedek kap benne részt. A XVIII. században a Morvay, báró Perényi és Illésy családok tünnek fel. 1810-ben, 19 telken kívül, az egész a gróf Károlyiaké volt, a többi pedig báró Perényi Antal, Morvai József, Illésy István, Váry Ferencz, Kállay Erzsébet, Schuller Leopold, Ferenczi, Ormos és Isaák családok között oszlott meg. Matolcs vár tekintélyes erősség volt. Az 1647. évi XXX. t.-cz. elrendeli, hogy Matolcs város taxa alá vétessék. Lakosai már ekkor híres szűrcsapók voltak s czéhlevelük 1714-ből való, a mikor újabb vásárjogot nyertek. Nagy malmot adományozott Bethlen István itt a Szamoson a ref. egyháznak, melyet Báthory Zsófia elfoglalt. 1665-ben superintendentiális gyülés volt benne. A vármegye is többször tartotta itt gyülését, így 1669 és 1707-ben is. A község iskolája a XVII., XVIII. században híres volt. Négy, de néha hat osztályú is volt, a hol gimnáziális tantárgyakat tanítottak. A községben van körjegyzőség. Utolsó postája Tunyog.
