Nagyar.
Nagyar.
Nagyar, kisközség a Szamosközön, 182 házzal s 996 magyar, főleg református lakossal. Határa 2873 k. hold. Nevét 1393-ban Nagor, 1436-ban Naghar alakban írják. 1387-ben a Matucsinayaké volt, a kik hűtlenségbe estek s birtokukat a Rozsályi Kúnok és Szántai Petőfiek kapták, kiktől leányágon 1391-ben a Báthoryakra szállott. 1395-ben Zsigmond király visszaadta a Matucsinayaknak s az övék volt 1436-ig, mikor ismét hűtlenségbe estek; ekkor végleg a Báthoryaké lett s az maradt, míg a család Báthory Istvánnal kihalt. Utána a Bethleneké, majd a Rákóczyaké lett s a szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. Közben a XV–XVI. században a Rozsályi Kúnoknak és a Drágfiaknak is volt benne részük. A XVIII. század végén a Rhédey, Pongrácz, Domahidy, Fogarassy, Csicseri Ormos, Kisdobronyi Isaák, Kállay, Schuller és Uray családok voltak földesurai. A XIX. század első felében a Luby és Kende család szerezte meg s előbb a Luby Károlyé, majd a Luby Zsigmondé és Gézáé volt, a ki csinos kastélyt építtetett itt, a melyet igen szép parkkal vett körül, ez a kastély most Szalachy Sándorné, Kállay Adrienneé. A Kende Elemérnek jutott részen is szép parkkal körülvett úri lak áll, melyben ez időszerint özv. Kende Elemérné lakik. A református egyház temploma valószínűleg a XV. század végén épült, de a tornyát csak 1832-ben építették hozzá. A templom előtt levő téren áll a csinos Kossuth-emlékoszlop, melyet a helybeli lakosság adakozásából állítottak 1896-ban. Határában ömlik a Túr a Tiszába. A község körjegyzőségi székhely. A község vasúti s távíró állomása Penyige, de a postája helyben van.
