Nagyecsed.
Nagyecsed.
Nagyecsed, nagyközség az ecsedi láp mellett. Van benne 601 ház; 3851 lakosa között 77 német, a többi magyar. Vallásra nézve 3312 ref., 190 g. kath., 100 r. kath., 236 izr. Határa 7596 k. hold. Ősidők óta megtelepült hely, melynek határában kő- és bronzkori leletek kerülnek felszínre. A váradi Regestrumban már 1217-ben említés van róla Euched néven, 1349-ben s később már rendesen Eched-nek írják. 1433-ban „castrum seu locus castri”, 1446-ban s később sokszor „castellum” jelzővel van említve. 1353-ban I. Károly a Guth-Keled nembeli András fiainak: Jánosnak, Andrásnak, Lőrincznek, Miklósnak, Lewkesnek és Bátor Berecznek adományozta ezt a területet és megengedte nekik, hogy az ecsedi réteken várat építhessenek, a mely Hűség (Hywseegh) várának neveztessék. A vár a lápnak egyik szigetén, mint vízi vár meg is épült, de azután ecsedi vár lett a neve. A Guth-Keled nembeli Báthoryak voltak tovább is urai. 1423-ban Sárvár-Monostorával és Szent Mártonnal együtt fordul elő s Ecseden már ekkor a vár említve van. 1492-ben Báthory András nagy költséggel megerősíttette. Az ecsedi vár ettől kezdve a vármegye egyik legfontosabb erőssége volt s az erdélyi fejedelmek és magyar királyok közötti harczokban nagy szerepet játszott, különösen a XVI. században. 1530-ban Szapolyai hatalmában volt a vár, míg 1561-ben Báthory Miklóst bátyja Bonaventura át nem térítette a Ferdinánd pártjára. Ezért János Zsigmond 16.000 főnyi sereggel ostrom alá vette a várat, de nem bírt vele. Az 1566-iki békekötéskor Ferdinánd Felső-Magyarországban mindent átengedett János Zsigmondnak, csak Ecsedet nem. Később is megőrizte tekintélyét; Báthory Gábor 1613-ban újra megerősíttette. 1621-ben Bethlen Gábor a szent koronát Ecsedre vitette és itt őriztette. A Báthory család 1614-ben gróf Báthory Istvánnal kihalt s ekkor uradalmát a várral együtt, lefoglalta a királyi fiskus. E birtok ekkor már rendkivül nagy kiterjedésű volt. Határa keleten a Szatmár melletti mai Pettyén, Ombod, Amacz és Zsadány helységektől Dobon, 123Terebesen, Gilvácson át Majténynak és Szentmiklósnak tart, innen pedig északra Kálmánd, Vállaj, Terem, Encsencs, Vasvári, Fábiánháza, Ecsed felé vonul s Börvely vidékén ismét Dobhoz tér vissza. A Szamos túlsó oldalán szintén, északra Kisarig, keletre Csaholczig s délen Porcsalmáig ért. Összesen egy vár, (Ecsed), három város (Majtény, Gyarmat, sőt részben Meggyes is) és vagy 46 falu tartozott hozzá. A Báthoryaktól a Bethlenek örökölték az ecsedi uradalmat és 1624-ben királyi adományt is kapott rá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem; 1627-ben pedig Iktári Bethlen István és Péter, a kiket a következő községek és jószágok birtokába iktattak be: az Ecsedi vár, Kisecsed, Fábiánháza, Ecsed Szent Márton, Mérk, Vállaj, Szoldobágy, Bervej, Kálmánd, Terem, Vasvári, Majtén, Gilvács, Tagy, Tőke-Terebes, Szent-Miklós, Dob, Nagy-Sadány, Ombod, Amacz, Krassó, Tarpa, Penige, Matócz, Nábrád, Géberjén, Oroszi, Kis-Namény, Kölcse, Cseke, Ricse, Udvari, Gyügye, Csahócz, Nagy-Szekeres, Sikárló, Iloba, Sebespatak, Bucsák, Bartfalva, Apa, Monostor, Alsó-Misztótfalu, Zaniszló, Kenéz, Madaráz, Gyarmath mezőváros, Sárköz, Láposbánya, Görbed, Berencze, Józsefháza, Lipó, Borhida egész helyiségek. Encsencs, Domahida, Ököritó, Porcsalma, Kisar, Abrámfalva részjószágok, Aranyosmeggyes mezővárosnak fele; Szabolcs vármegyében, Báthor mezőváros, Pócs, Bakta, Lorántháza, Gyulaj, Lugas, Téth, Királytelke Vencsellő, Timák, Böd, Kisfalud, Nagy-Létha, Pród, Tedej, Levelek egész helységek és Nyiregyháza, Nyir-Fejértó, Rakomaz, Szentmihály, Nyir-Adony részjószág, Beregben Csetfalván részjószág, Hevesben Gyöngyös mezőváros, Abaujban Szikszón négy szőlő, Borsodban Aszalón szőlő. Ez mind az ecsedi uradalomhoz tartozott. Az 1645. évi linczi békeokiratnak, melyet I. Rákóczi György és III. Ferdinánd király kötöttek, egyik pontja kimondja, hogy az ecsedi vár és az uradalom a Bethlenek magszakadtával a Rákócziakra szálljon, a kik különben házasság révén is jogot tartottak rá. 1648-ban I. Rákóczy György a várat ismét megerősíttette. Fia, II. Rákóczi György, mikor a szerencsétlen lengyel hadjárat után a lengyelek Szatmárt és Bereget végig pusztították, az ecsedi várba vonult s családját is itt tartotta biztonságban. 1664-ben, a törökkel kötött béke értelmében, Lipót király kapta meg a várat s német őrséget helyezett bele. 1671-ben I. Rákóczi Ferencz a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredett. Anyja, Báthory Zsófia rendkívül nagy összeget fizetett érte váltságúl s ezért az ecsedi uradalmat zálogban kapta a fiától. 1681-ben az országgyűlésen a vármegye tett panaszt Báthory Zsófia erőszakosságai miatt, különösen felpanaszolván az ecsedi ref. egyház megturbálását. 1701-ben, mikor II. Rákóczi Ferencz a szabadságharczot megindította, a németek a várat lerombolták. 1705-ben a kuruczok ismét megerősítették, de a szabadságharcz letörése után a levegőbe röpítették. 1712-ben, a szatmári béke után, gróf Károlyi Sándor kapta meg az egész ecsedi uradalmat. 1777-ben gróf Károlyi Antal új adományt kapott reá. 1810-ben a Károlyi családon kívül a Dombrády, Katona, Irinyi, Vitkay, Csomay, Kellesi, Eötvös családoknak volt Ecseden birtokuk. Most nagybirtokosok itt a gróf Károlyi István örökösei és báró Piret Lajosné sz. gróf Károlyi Georgina. Az utóbbinak birtokát Spitz Dezső bérli és itt igen szép mintagazdaságot tart fenn. 1896-ban építettek csinos úrilakot a bérlethez. A község hányt és hordott földre van építve az ecsedi láp sarkában; mindíg nagyon népes hely volt, mert a Báthoryak nagy kedvezményeket adtak az ide költöző jobbágyságnak s több adománylevelük maig megvan. Régen kőfallal kerített zárt hely volt és az egészet víz vette körül. A város szélén áll a szép ref. templom, mely 1863-ban épűlt a réginek a helyén. Az egyháznak 1634-ből származó érdekes ezüstkelyhe és 1639-ből való úrasztali terítője van. A templom mögött még látni lehet a vár dombjait. A nép olvasókört és ref. énekkart tart fenn. Határához tartoznak a Károlyi és Előtelek tanyák s a Kisecsed puszta, mely hajdan önálló község volt s Nagyecseddel kapcsolatban már a XIV. században előfordul a neve. Ecsed határában, de mélyen bent, a lápban nyúlik el a Sárvár nevű alacsony dombláncz. Itt állott hajdan Sárvármonostora. Már 1347-ben szerepel Monasterium Sarvarmonustura, melyet a Névtelen jegyző is olyként említ, hogy az ő korában ott vár is volt. E tájon feküdt továbbá Szent-Márton népes község, mely a Szt. Márton tiszteletére szentelt sárvári monostorhoz tartozott. 1400-ban Sárvármonostora már pusztaként van említve. 1415-ben Losonczi Zsigmond erőszakkal elfoglalja Szt.-Mártont, de Erzsébet királyné még ugyanabban az évben visszaadatja a Báthoryaknak. 1427-ben a Gacsályiak is kapnak benne részt. Hogy a monostor és a község mikor pusztultak el, arra biztos 124adatok nincsenek. A vidéken az a szájhagyomány járja, hogy a láp nyelte el mind a kettőt. A községnek van vasuti és távíró-állomása és postája.
