Kováts. (Járdánházi és Berenczei).
Kováts. (Járdánházi és Berenczei).
KOVATS.
Ez utóbbi előnevet 1616-ban kapta a család I. Ferencztől. K. Sándornak 1803-ban kelt ügyvédi diplomájában még a Járdánházi előnév szerepel). Borsod vármegyéből származó család, mely 1681-ben kapott nemességet. Idővel Nógrád, Bihar, Zemplén és Szatmár vármegyékben is elterjedt. Sándor és László 1816-ban egész Sár községre és Homok, Berencze és Szárazberek részeire kapott kir. adományt. Ezeken kívül még Mátészalkán és Porcsalmán is birtokos volt. Tagjai közül Mihály 1681-ben füleki praesidiarius katona. – János 1711-ben nógrádi alispán. – Ignácz, 1756-ban főszolgabíró. – István, 1770-ben nógrádi szolgabíró. – János (szül. 1739) a nagyváradi uradalom inspectora, majd praefectusa, több vármegye táblabírája. – Sándor 1809-ban a szatmári nemesi felkelők kapitánya. – László, 1810-ben táblabíró és szolgabíró. – Sándor, 1822–29-ig megyeri főjegyző, 1827-ben követ. – Ágoston, m. jegyző, később főszolgabíró, 1842-ben követ, 1863-ban Szatmár vármegye főispáni helytartója. – Lajos (megh. 1879). 1846-ban a Tiszaszabályozás igazgatója és Széchenyi miniszteriumában osztályfőnök. – Eduárd, 1870 körül kir. tanácsos, később a vaskorona-rend lovagja. – Jenő, 1879–90-ig főszolgabíró, ettől kezdve 1896-ig árvaszéki elnök, jelenleg homoki birtokos. – Fiai Miklós és Sándor, az első homoki birtokos, az utóbbi szolgabíró. – Gyula, jelenleg apai birtokos, fiai: Gyula és Béla. Az első tengerész orvos, a második segédmérnök.
Czímer: kékben, zöld alapon nyugvó, leveles koronából növő pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában kivont kardot tart, melyen török fő van átütve, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: a paizsbeli alak. Takarók: kékarany, vörösezüst.
