Panyó.
Panyó.
Panyó (azelőtt Panyova). A temesrékasi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 170, lakosaié 987, a kik nagyrészt német- és románajkúak, róm. kath. és gör.-kel vallásúak. Postája helyben van, távírója Temesszékás, vassúti állomása Belencze. Korábbi sorsáról nincsenek adatok. A török hódoltság végszakában már lakott volt. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Bangeva alakban, a facseti kerületben fordul elő, 20 lakott házzal. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Baunioba alakban szerepel és az 1761. évi térképen a lugosi kerületben van feltüntetve. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A kincstár itteni birtokait 1802-ben Vering Gerhárd vette meg, ettől pedig 1812-ben a Panyovai Demelich-család. 1838-ban Demelich Balázs és János voltak a földesurai. Az ötvenes években Demelich János, Erzsébet és Papházy Minka voltak itt birtokosok, az 1870–1880 közötti években Christomanos János és Tivadar, 1889-től Csernovicsné szül. Athanasievics Róza. 891896-ban birtokát parczellázták. 600 hold Krohn Ferenczé, 340 hold a végvári takarékpénztáré és a többi a helybeli kisbirtokosoké lett. A községbeli gör.-kel. román templom a XVIII. század végén, a Csernovics-féle úrilak 1890-ben épült s ez jelenleg Krohn Ferenczé, kinek itt gőzmalma is van. A községhez tartozik Kunszt-puszta, továbbá a Végvári és az Eichert-féle tanya.
