II. József a Bánságban.
II. József a Bánságban.
Mária Terézia férjének, Ferencz császárnak a halála után fiát, II. Józsefet, kormánytárssá nevezte ki az örökös tartományokban. Egy 1767-ben eléje juttatott „emlékirat”-ból értesülvén a Bánságban napirenden levő visszaélésekről, a következő évben leküldte II. Józsefet az állapotok részrehajlatlan megvizsgálására. József 1768 ápr. 20-án érkezett a Bánságba. Kíséretében volt sógora, Albert, szász-tescheni herczeg és gróf Nostitz. Szegedről indult és az alsó Duna és Tisza vidékein végezte körútját. Összesen 249 órát töltött lóháton. Mindenütt behatóan szemügyre vette az embereket és a kormányzás rendszerét s egy kimerítő „emlékirat”-ban tett jelentést a királynőnek. A királynő fia, javaslataihoz képest számos változást rendelt el a Bánság igazgatásában. Hogy a javasolt reformok végrehajtásáról és hasznosságáról meggyőződjék, József 1770-ben egy második bánsági utazásra szánta el magát. Mikor pedig az alsó Duna hosszában a német-szerb és oláh Határőrvidéket, meg a zsupaneki határőr zászlóaljat szervezték, II. József harmadszor is lejött a Temesi-Bánságba, hogy a Határőrvidéket meglátogassa. Utazása tanulságaiból kifolyólag életbeléptették a telekkönyveket, rendezték a hitelviszonyokat és gazdasági ügyeket, az adózást, a községi és kerületi közigazgatást. A tartományi igazgatóságot előbbeni alakjában hagyták ugyan, de a kincstári kerületeket négyre szállították le: a csatádira, verseczire, temesvárira és lugosira. A kerületek élére, a császári örökös tartományok mintája szerint, kerületi kapitányokat (Kreishauptmann) vagy főnököket (Kreisvorstand) neveztek ki. A kerületek főnökeinek vagy kapitányainak alá voltak rendelve a kerületi tiszttartók is, kik a kincstári jövedelmekről számoltak, a közrend fölött őrködtek és a bűnfenyítő ügyeket a temesvári adminisztraczió elé vitték.
