IV. László és a kunok.
IV. László és a kunok.
IV. László király zavarteljes uralma alatt a kunok szabadon garázdálkodtak az országban. 1279 július 15-én tartott tétényi országgyűlés elrendelte, hogy azok a kunok, a kik a Maros és a Körös között, vagy a folyók mindkét partján, vagy a Maros és a Temes között szállottak meg, e folyók körül, telepedjenek le állandóan.
1280 tavaszán azonban a kunság a mai Torontáltól kezdve, fel egészen Szolnok vidékéig fegyvert ragadt, hogy e kényszertelepítésnek ellentálljon. Oldamur vezérlete alatt rátörtek a Marostól délre eső Egyházaskér helységre, mely akkoriban a Csanád nemzetség egyik tagjának, Pongráczfia Tamásnak a birtoka volt. A helységet felégették, Pongráczfia Tamás testvérét, Lászlót meggyilkolták, de Tamás szerencsésen megmenekült. A kunok üldözőbe vették s birtokait: Razsán, Csóka, Baromlak és Szentmiklós helységeket felgyujtották. Tamás Temerkény falu templomába menekült; de a kunok ide is követték, rágyujtották a templomot, úgy hogy alig volt ideje menekülni. Két unokatestvérét s több jobbágyát azonban a kunok legyilkolták.
Innen a kunok Egres alá szállottak, s a Bölényfő András védelmére bizott monostort, a hova László király kincstárát szállíttatta, ostrom alá vették. A támadást visszaverték, bár maga a vezér halálosan megsebesült. Egres alól a kunok Hódmezőre vonultak, a hol IV. László seregével megütköztek, (1280.) de teljes vereséget szenvedtek, egy részük a Havasalföld felé menekült, más részük pedig meghódolt. (Pauler Gyula II. 478–79. – Borovszky I. 76–78.) A hódmezei ütközet után a kunok meghajoltak a király és az ország rendeletei előtt s állandóan megtelepedtek a részükre kijelölt területeken.
