Zsigmond. Nápolyi László.
Zsigmond. Nápolyi László.
Zsigmond önkényes eljárása már megelőzőleg 1397-ben nyilt elégületlenséget idézett elő Vasmegyében, melyet azonban gyorsan elnyomott és a pártütők fejét, ifjabb Laczkfy Istvánt fő- és jószágvesztésre itélvén, Léka várát 1401. február 17-én Borostyánkővel egyetemben Kanizsai János esztergomi 186érseknek, valamint testvéreinek, István királyi főajtónállónak és Miklós tárnokmesternek adományozta. A lappangó elégületlenséget nem volt képes lecsillapítani sem Zsigmond siklósi fogsága, sem a pápai országgyülés, midőn pedig Zsigmond a német trón megszerzése végett már egy évnél tovább volt távol Magyarországtól, Nápolyi László elérkezettnek tartá az időt igényei érvényesítésére.
Az 1403. márcz. 23-án Hedrahelyen tartott értekezlet után a felkelés az egész Dunántúlra kiterjedt és csakhamar csatlakozott hozzá a vas- és zalai köznemesség nagy része is. Míg azonban ezek beérték Zsigmond híveinek, különösen Gersei Pethő János birtokainak pusztításaival, addig a Németujváriak nemzetségéből leszármazott Kakas János és Rohonczy András Kőszeget sarczolták meg és portyázó csapataikkal Sopronba is elkalandoztak.
LÉKA VÁRA. Saját felvételünk.
Nápolyi László késedelmeskedő eljárása rövid idő alatt azonban megtermi a maga gyümölcseit. Zsigmond király 1403. év nyarán végre megérkezvén, Pozsonyban összegyűlt hívei, a Garayak és Stibor vajda, Nápolyi Lászlónak a Dunán tervezett átkelését megakadályozandó, gyors elhatározással Győr ostromához fogtak és a várat rövid ostrom után be is vették.
Győr bevétele után Stibor vajda egész hadseregével, melyhez Egerváry Mihály sárvári várnagy, Széchy Miklós, a királyné főajtónállója, Gersei Pethő János és asszonyfai Osli György csatlakoztak, Vas és Sopronvármegye határszélén, Sebesnél, a Rába mellett táborozó László ellen fordúl.
A királyi hadak közeledtére László magyar és olasz dandárait sietve átvonta a Rábán Pápócz felé, azonban Stibor vajda oly hirtelen és oly erővel támadja meg a felkelőket, hogy maga László is csak nagy nehezen tudott menekülni. A pápóczi vereség után Nápolyi László Dalmácziába vonult, Garay Miklós és János a menekülő felkelőket vették üldözőbe s a rohonczi várkastélyt elfoglalták.
A felkelő hadjárat ezzel Vasmegyében befejeztetett. Vilmos osztrák 187herczegnek Nápolyi Lászlóval szemben tanusított magatartása következtében a közte és Zsigmond között fennállott viszony mindinkább elhidegült és 1405-ben nyilt támadásra vezetett.
Ez év őszén Kanizsay mintegy hat hétig pusztította Ausztriát, mire viszonzásúl Vilmos 1406. tavaszán Léka várát foglalta el. De nem sokáig maradt a vár birtokában, mert 1409. márczius 17-én kelt okiratában Borostyánkővel együtt ismét a Kanizsayak kezében találjuk.
Zsigmond uralkodásának végszakában, 1433-ban a török és huszita betörések ellen Vasmegye 500 lovas vitézt tartozott a védelmi terv értelmében kiállítani.
