Ünnepi szokások.
Ünnepi szokások.
A szorosan vett ünnepi szokásokat a zempléni magyarok is a vallási ünnepekkel kötik össze. A kalendárium piros betűi között legnevezetesebb természetesen a karácsony. Tömérdek babona fűződik ehhez a naphoz. Akkor kérdezi meg leány, legény az ólomtól és más jövendőt mondótól, lesz-e s ki a párja? A mikor a nagyházban meggyujtják a karácsonyfát (a mely „úrias” szokás a városokon dívik inkább), betlehemesek járják sorra a portákat, énekes verssel hordozva a szent jászol faragott, vagy fényes papírból összetákolt 159képét. Az asszonynép azonban főleg az éjféli misére készül s örömünnep lévén, a tréfa bemerészkedik a templomba is, a hol furfangos legények egymáshoz varrják az ájtatoskodók szoknyáját.
Az ó-év estéjén (a Szilveszter mezőzombori elnevezése) szintén czeremóniával és babonás játékokkal búcsúztatják az esztendőt. Mezőzombor vidékén különös szokás ilyenkor a nyájfordítás. Nagyobb fiúk végigjárják a falut, bekoczogtatnak a házakon és kérdik:
– Szabad-e megfordítani a nyájat?
Ha erre engedélyt kaptak, éktelen kolompolással ostort pattogtatnak, hogy a nyáj fölriadjon és „megforduljon”. Ezért a szívességért persze ajándék jár.
Három királyok múltával következvén a farsang, minden vidéken egyaránt vígabban zendül meg a nóta. Farsangkor kijár az örömből a papnak is, például Tarczal vidékén, a hol a fáklyás társulat fáklyásmenetet rendez a lelkésznek. Igen érdekes a mádi legények fáklyásmenete, a melyet a római katholikus fáklyástársulat és az ev. ref. szőlőműves társaság rendez tánczmulatsággal együtt, s a melyre házról-házra járó legények hívják meg a vendégeket. A bál előtt zenés körmenet vonul végig a városon, a körmenet élén két törökösen öltözött legény és egy leány lóháton; a menet végén pedig bort kínálgató sáfárok. Ez a szokás a török hódoltság emlékére, nemzedékről-nemzedékre megmaradt.
Farsanghoz legközelebb esik a húsvét. Ennek másodnapját alig várja az öntöző legény; de a leány is, a ki kedden vissza is adja. Általában, mint a bodrogközi járásban főképen, csoportosan és vödörrel fölfegyverkezve járják be a legények kora reggel a leányos házakat s kímélet ilyenkor bizony nincsen. Csak később, a délelőtt folyamán, kopogtatnak másodszor – illedelmesebben – a hímes tojásért, pohár borért és kalácsért. A dámóczi legény már úriasabban végzi a dolgát; ő csak a leány kezére önt néhány csöppnyi vizet, azt is szagosat. A karosi öntöző meg már vizet se hoz, csak vizitel. Az apró legénykék versekkel fűszerezik a czeremóniát.
A május elseje mindenütt ünnep. De a bodrogközi járás sok vidékén régi szokások is fűződnek a májusi napokhoz, például Czigánd környékén, a hol május első vasárnapján, mise után, a leányok zöld gally-díszszel csoportosan bejárják az utczákat, dalolva letérnek a tiszai fűzesbe, a hol tánczmulatság következik.
