I.
I.
A KK. és RR. 1834 augusztus 25-kén tartott kerületi ülésében, a dézsma körül folyt tanácskozások alkalmával, Prónay János, Nógrádmegye követe, hivatkozással Ulászló 2-dik decretumának XLV. czikkére, mely szerint az oroszok és oláhok fölmentetnek a katholikus papságnak fizetendő tized alól, indítványozta, hogy ez terjesztessék ki a protestansokra is. Frim János, az egri főkáptalan követe, tagadta, hogy az oláhok és oroszok örökre fölmentettek a dézsma alól. Hivatkozott Mátyás 1. decr. IV. czikkére s arra, hogy ha Ulászló törvényében fölmentésük örökösnek látszik, megmondatik ott ennek indító oka: prosertim, quod per suam majestatem ita sint vocati et assecurati.
Deák Ferencz: Frimnek felelve, megmutogatja, hogy törvényeink nem ideiglenesen, nem is csak az akkint lett meghivatás okánál fogva vették ki dézsma alól az oroszokat és oláhokat, hanem ezen szabadságuk több törvények, névszerint az 1500: IV., 1569: XXVIII., 1574: IV. czikkelyek által megerősíttetett, s ez utolsóban a felmentés oka is hozzá tétetett, im e szavakban: postquam eas (t. i. decimas) ipsi sub religionis episcopis et sacerdotibus dare soleant, vagyis mivel papjaikat magok tartják és fizetik. Egyébiránt, ha meggondolja a szónok, hogy 1495-ben, mely Magyarországnak bizonynyal nem fényepochája, melyben a míveltség nem állott szerfelett magas fokon, mert vannak adatink, hogy ország zászlósai azon időben írni nem tudtak, mégis igazságosnak látták őseink, hogy a magok papjait, azt az oly gazdagon dotált papságot más vallás tagjai ne fizessék, pirulnia kellene, ha mi 1834-ben nem fognánk legszentebb kötelességünknek tartani, hogy protestáns atyánkfiait felmentsük azon nyomasztó súlyú igazságtalanság alól, melynél érzékenyebben alig fáj valami, t. i. hogy más vallásnak hatalmas papjait, kiknek szolgálatjával nem élnek, véres verejtékű szerzeményükből tartani köteleztetnek. Teljes lélekkel pártolja az indítványt.
