I.
I.
A képviselőház 1848. julius 21-dikén tartott ülésének kezdetén Kossuth Lajos pénzügyminiszter a következő nyilatkozatot tette:
Parancsolt a ház velem, hogy a mit tegnap mondottam, azt formulázva adjam elő ma. Van szerencsém jelenteni, hogy a mit tegnap mondottam, azt magam mondottam, a mit pedig ma annak következtében felolvasok, az az összes miniszterium megegyezésével történt. A formulázás a következő: 85«A pénzügyminiszter meg akarván a házzal ismertetni azon politikát, melyet a miniszterium az olasz kérdésben követni jónak vélt, felolvasá a miniszteri tanács f. é. julius 5-ki tanácskozmányának e tárgyra vonatkozó jegyzőkönyvét, melynek tartalma itt következik stb.
Az ennek következtében folytatott tanácskozmány közben kérdés támasztatván az iránt, mikép gondolja a miniszterium magát biztosítani az iránt, hogy a magyar szent korona tartományainak tökéletes pacificatiója, a törvényeink iránti engedelmesség, rend és béke biztos helyreállítása, s hazánk önálló materialis és moralis épségének teljes biztosítása esetére, a magyar nemzet által Ausztriának az olasz háború bevégzésére netalán az eddiginél bővebben nyujtandó segély nem fog az olasz nemzet elnyomására az absolutismus érdekében fordíttatni. Erre a pénzügyminiszter, a felolvasott jegyzőkönyv utolsó §-ára hivatkozva, maga részéről bővebb szóbeli utasítást adott, a háznak pedig azon kivánata nyilvánult, hogy ezen értelmezés a ház jegyzőkönyvébe iktatás végett az előterjesztő miniszter által irásba formuláztassék. Mire a pénzügyminiszter teljes készséggel ajánlkozott, épségben maradván annak helyeslése vagy nem helyeslése iránt a ház további határozatának szabadsága.
Ennek következtében julius 21-én a miniszterium részéről következőleg formulált világosítás adatott be:
A miniszterium julius 5-kén jegyzőkönyvében nyiltan kijelentvén: hogy midőn az országbani rend és béke biztos helyreállásának és az ország önálló materialis és moralis épségének biztosítása esetére ő felségének kül-megtámadás elleni ótalmazására igérkezik, világosan megjegyezni kivánja, miként az ellen, hogy ezen igéret a lombard-velenczei olasz nemzet elnyomásábani részvét szándékára magyaráztassék, nyiltan tiltakozik, s ez ügyben csak arra lehet a fentebbi esetben segédkezeket nyujtani hajlandó, hogy a lombard-velenczei nemzettel oly béke s egyesség megkötése eszközöltessék, mely egyrészt ő felsége méltóságának, másrészt az olasz nemzet jogainak, szabadságának s méltányos kivánatainak egyiránt megfelel.
Ezen nyilatkozat által a miniszterium határozottan biztosította a nemzetet arról, hogy a segítségszolgáltatás beállhatásának esetére a magyar segéderő az olasz nemzet szabadságának elnyomására nem fordíttathatik; mert ezen kiindulási pontnál fogva, a miniszterium természetesen mindenekelőtt megkivánandja, hogy a lombard-velenczei olasz nemzet pacificatiójára, Ausztria részéről, önálló kormányzat mellett, oly szabad alkotmányos institutiók ajánltassanak meg, s biztosíttassanak, minők csak a monarchiai országlással összeférnek. És ha a béke ezen alapon sem volna eszközölhető, a miniszterium a segéderő nyujtás kivánata esetében, azt is kivánandja megkisértetni, hogy egy oly strategicus vonalnak megalapítása mellett, minőt az ausztriai birodalom biztossága minden esetre megkiván, az ezen vonalon tul eső terület az ausztriai birodalomtól egészen is elválasztassék, a vonalon inneni résznek pedig minden esetre teljesen szabad s liberális alkotmányos institutiók 86önálló nemzeti kormányzattal biztosítassanak, – s a miniszteri jegyzőkönyvben előrebocsátott feltételek esetében nyujtandó segéderő, csak az ily szabadságot biztosító egyességnek az olaszok általi el nem fogadása esetében alkalmaztassék.»
Madarász László e nyilatkozat kinyomatását követelte. Nyáry Pál, ki e kivánságot támogatta, kiemelte, hogy tegnap Kossuth beszéde után nem volt tisztában magával a miniszteriumnak Olaszország iránti politikája felől. Tegnap nem a kormány átalános politikájára, hanem a pénzügyminiszter előadására nézve mondatott ki az elfogadás. Először tehát tudni kell, mi volt az, mit tegnap a pénzügyminiszter mondott, s mi különbség van a közt és a minisztertanács fölvilágosítása közt. A most fölolvasott értelmezés oly fontos, hogy egy hallásra iránta határozni nem lehet.
Deák Ferencz igazságügyminiszter: Megbocsát nekem a ház, ha nyiltszivűen kimondom, hogy törekvésem mind magamat, mind a házat megmenteni attól, mit én következetlenségnek tartok; vagy pedig kérek felvilágosítást, ha azon nézetem, melynél fogva valakit következetlenséggel vádolok, hogy valamit annak tartok, helyes-e, vagy sem. Ha azon urak, kik a kinyomatást sürgetik, felvilágosítanak arról, micsoda következetességben van ezen sürgetésök tegnapi eljárásukkal, tüstént fejet hajtok. Tegnap a pénzügyminiszter úr a miniszterium nevében előadta a horvátországi politikára nézve a miniszterium eljárását. Ez igen nagy fontosságú dolog, talán még nagyobb, mint az olasz kérdés, s eszökben sem volt azon uraknak az ezen politika iránt előadott felvilágosításnak kinyomatását sürgetni, hanem azt mondták reá: helyes! A pénzügyminiszter úr előadta a miniszterium politikáját az olasz kérdésre nézve is. (Fölkiáltások: Nem úgy van!) De igenis úgy van: felolvasta azon jegyzőkönyvet, melyben az egész politika okadatolva, körülményekkel és részletekkel együtt kifejtve van. most Nyáry képviselőtársunk azt mondja, ő tegnap nem volt tisztában a miniszterium politikája iránt. De azért tegnap még sem kivánta a miniszterium jegyzőkönyvének kinyomását, hogy azt újabban megfontolhassa, hanem vele együtt igen sokan egyenesen belementek azon politika taglalásába. Hogyan történt a dolog? Némelyek felvilágosítást kértek egy pontra nézve. Kossuth miniszter úr a felvilágosítást előadta. Azt mondták rá, ezt is formulázza, mert hisz a többi is formulázva van. Ő formulázta; s most mit kivánnak ezek az urak? Azt, hogy ezen felvilágosítást nyomassuk ki, mert máskép nem tudnak arról tanácskozni; holott tegnap az egészet, melyen a politika alapul s melynek ez a pont csak részlete, nem kérték kinyomatni újabb, bővebb megfontolás végett, hanem egyenesen beleereszkedtek. 87Mihelyt ebben a consequentiát kimutatják, tüstént ráállok a kinyomatásra; hanem hogy az egyik pontot kiemeljük, vagyis inkább, az egészet nem nyomatjuk ki, hanem egyik részét igen, ezt inconsequentiának tartom. Méltóztassanak felvilágosítani, hogyan fér ez egymással össze? Miért lehetett tegnap magának a politikának vizsgálatába beleereszkedni, most pedig miért kell a részletes felvilágosítást elhalasztani, által nem látom. Egyébkint kijelentem, ezt csak azért nem óhajtom, mert inconsequentiát látok benne, hanem attól legkevesebbet sem tartok, hogy ez 100,000, vagy akárhány példányban is circuláljon, mert a legkisebb titok sincs benne. De ezt inconsequentiának hiszem, s ohajtom, hogy ezt a ház elkerülje. (Helyes!)
