III.
III.
Deák Ferencz után Kossuth Lajos pénzügyminiszter emelt szót, s következőleg nyilatkozott: «A parlamentáris világnak szokásán túl a miniszterium többet mondott, mint kellett volna, s már most kijelentem, hogy itt a bizalomnak és bizalmatlanságnak kérdése forog fönn. Tessék már most taglalni, a mint tetszik, de én egy szó fölvilágosítást többé e tárgyban nem adok, s fölhívom a házat, vajjon az eddigi fölvilágosítások nyomán akar-e bizalmat szavazni? (A háznak igen nagy többsége föláll és e fölkiáltást hangoztatja: Akarunk! Zaj és fölkiáltások a baloldalon: Nem ez a kérdés! Ez nincs a maga rendjén!) Nem óhajtottam, nem akartam provocálni ezen scenát; de midőn a loyalitást nem tekintik, hanem azt mondják, hogy a miniszterium el akarja vágni a ház szabad akaratának nyilatkozatát, erre azt felelem: törpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat. (Zaj és ingerültség.)»
Nyáry Pál azt tartotta, hogy Kossuth Lajos a julius 20-dikán tartott ülésben mint képviselő és nem mint miniszter tette nyilatkozatát, a mint ma is azzal kezdte első beszédét, hogy tegnap mint egyes képviselő szólott, ma pedig a miniszterium nézetét terjeszti elő. Hogyan lehet – így kérdezte – illogikusnak mondani, a mint Deák Ferencz tette, ha bővebb megfontolás végett nem egyes képviselő, hanem a miniszterium nyilatkozatának kinyomatását követelik? Kossuth Lajos ellenében megjegyezte, hogy a kik azt akarják, hogy «ne tömegesen határoztassanak el e szerencsétlen hazának annyi ideig elnyomott, kizsarolt, megfertőztetett viszonyai folytában legfontosabb 90kérdései; kik azt követelik, vitattassék meg és kölcsönös fölvilágosítás után mondassék ki a helyes vagy nem helyes, nem érdemlik meg a vádat, hogy e töredék a miniszterium ellen tör». Nem fojthatja el azon való fájdalmát, hogy a ház már két oly jelenetnek volt tanuja a miniszterium részéről, mely által ő a ház méltóságát megsértve találja. A minisztereknek nincs itt több joguk, mint az egyes képviselőknek, s azért követeli, hogy ha érdemet tesznek rá, rendre utasíttassanak.
Deák Ferencz igazságügyminiszter: Én a dologhoz egész nyugalommal szólok. Valóban nem látom, mi az a két eset, mely által a ház méltósága meg volna sértve, különösen a miniszterium részéről. Az egyik eset valószínűleg az, midőn Madarász József úr oly kifejezéssel élt, melyet én igazságtalannak tartottam a miniszterium irányában. Én a szavakat tüstént feljegyeztem magamnak, s azokra észevételemet megtenni szükségesnek láttam, és midőn Kossuth Lajos minisztertársam azok iránt szólni akart, és útban volt a szószék felé, ő neki is elmondottam azon szavakat. A pénzügyminiszter úr a házra hivatkozott, ha úgy voltak-e mondva azon szavak, s erre az mondatott, hogy igen. Hogy ez történt, senki sem hozta kétségbe; az értelmezést megadá Madarász József képviselő úr, és ezzel a dolog megszünt. Mi van ebben, mi a ház méltóságát sérti? Mi van ma, mi a ház méltóságát sérti, és mi az, a miért Nyáry Pál képviselő úr szerette volna a miniszteriumot rendre utasíttatni? nem tudom. Én semmi privilegiumot nem követelek a miniszternek, és ha olyant cselekszik, mi a ház szabályaival ellenkezik, igenis utasíttassék rendre. Politikai pályámon ezen elvvel következetlenségbe nem estem, és remélem, nem is fogok esni. Azt gondolom azonban, rendreutasításra méltónak senki sem fogja tartani, ha valakinek előadását logikámmal nem egyezőnek mondom, mert tanácskozásokban a logikai fegyver az, mely a leghatalmasabb; vannak más fegyverek is, de én azokhoz nem értek; meglehet, ezen egyet is hibásan forgatom, de használom, mert bizalmam van hozzá. A midőn a kinyomatást emlegeték, én alternativát tettem: vagy maradjunk a tegnapi modor mellett, vagy világosítsák fel azokat, kik azt mondják, hogy a kinyomatás követelésében nincs következetesség. De a háznak nem tetszett inconsequensnek lenni. Azon urak nem bizonyították be, hogy nem lenne inconsequentia, most egy részletre nézve kinyomást követelni, midőn kinyomás nélkül tárgyalták a fődolgot. Egyébiránt az én logikám sajátságos. P. o. nekem sajátságosnak tűnt fel az, a mi itt mondatott, hogy Kossuth miniszter úr felvilágosítást adott nem tudom melyik képviselőnek, de ezen felvilágosítást mint képviselő adta és nem mint miniszter. Ezt nem értem, 91mert azon képviselő úr, a mennyire tudom, felszólításképen az iránt tette kérdését, mit fog a miniszterium cselekedni, hogyan fogja ezt és azt meggátolni stb.? Már most ha ezen kérdésre olyan személy felel, a ki képviselő és miniszter is, nem valószinűbb-e a feltevés, hogy azon ember úgy beszél mint miniszter és nem mint képviselő? Felfogásom szerint a felvilágosítást valószínüleg úgy adta, mint miniszter. Azt hiszem, ha miniszter nem lett volna, sokkal kevesebb bizonyossággal adhatta volna a felvilágosítást. A logika iránt általam használt kifejezés mennyiben sérti a ház méltóságát, nem tudom. Ha engem logika elleni hibával vádolnak, nekem az nem fáj, mert vagy belátom, hogy logikám nem felelt meg a mértéknek, s akkor megváltoztatom, ha pedig nem látom be, maradok a magamé mellett; de hogy ilyesmi a ház méltóságát sértené, azt nem látom be. (Tetszés.) A másik, a mi történt, az, hogy azon kifejezések ellenében, melyekkel egy képviselő a miniszterium politikájának egyenességét kétségbe vonta, azt állítván, hogy a miniszterium leszorítja a házat a discussió teréről, s hogy nem akarja a fönnforgó tárgyat tanácskozás alá bocsátani, egyik minisztertársunk azt hitte, hogy épen azon miniszterium, mely nyilt politikával áll a ház előtt, e vádakkal méltányosan nem illethető, s ennek következtében nyilatkozatra szólította fel a házat, vajjon a miniszterium politikáját helyesli-e vagy nem? s mondja ki bizodalmát vagy bizalmatlanságát. Midőn ezt tevé, a legloyalisabban cselekedett. Kérdem, miben van megsértve a ház méltósága, midőn felhivatik: mondja ki, bizodalommal van-e vagy sem? S ha ezután azt mondotta a miniszter: fölhivása eredményéből látja, mily törpe a minoritás ezzel sem sértette meg a ház méltóságát. A csekély minoritás csakugyan törpe minoritás a nagy majoritás ellenében. Lehetnek valamely minoritásnak a legkitünőbb egyénei, s ezen kitünő egyének egytől egyig lehetnek nagy emberek, de ha százak ellenében vannak, e minoritás mint testület törpe. A corporatióban majoritásnak vagy minoritásnak collectiv szám ad erőt minden oly esetben, midőn az embereket voks szerint kell számítani. Ezzel tehát a ház méltóságát megsértve nem látom, annál kevésbbé, mert minisztertársunk hivatkozott a ház teendő kijelentésére, és nem azt mondotta: tömegestől keljenek fel a képviselők s mellőzzék a discussiót, sőt határozottan kimondotta: discutiáljanak, határozzon a ház a helyeslés vagy nem helyeslés felett, mondja ki, van-e a miniszterium iránt bizodalma vagy nincs? Higyjék el az urak, nyugodtabb lélekkel senki sem várja el önök itéletét, mint mi, nem azért, mert hiszszük, hogy majoritásunk lesz, hanem mert bizalommal vagyunk a ház iránt. Ezt nem hoztam 92volna elő, ha épen ezen körülmény nem kényszerít rá. Hivatkozom a ház minden tagjára, az egész nyilvánosságra, az egész országra: van-e, vagy volt-e valaha miniszterium, mely a képviselők megválasztásába kevesebbé avatkozott volna, mint ezen miniszterium? Tudnék eseteket, a midőn a miniszterium nevével igyekeztek megválasztatni némelyeket, a miniszterium tudta és akarata nélkül. Tudnék eseteket, midőn épen a legszabadabb elvű képviselők mellett azzal iparkodtak voksokat szerezni, hogy a miniszterium is akarja megválasztásukat, ámbár nem voltak erre megbízva a miniszteriumtól, s ezt csak mint eszközt használták. Ellenben a miniszterium senkit különösen ki nem tűzött, senkit bármely tekintetnél fogva az én tudtommal nem ajánlott, nem történt semmi, hogy a miniszterium a képviselők megválasztásánál magának többséget szerezzen. Felhivom a tisztelt házat, nem az volt-e a panasz a miniszterium ellen, hogy nem gyüjti össze az erőket; nem az volt-e a panasz, hogy nem akar értekezni és őket valamely ösvénybe bevezetni; nem az volt-e a panasz, hogy szét engedi ernyedni azon többséget, mely neki bizonyos volt? S miért tevé ezt a miniszterium? Azért, mert nekünk nem csinált bizalom, nem szerzett többség, nekünk magától fejlődő bizalom kellett. Ez volt próbaköve annak, hogy állásunk lehető-e vagy sem? Ezt nyugodtan vártuk, és ha bizalmatlanság nyilatkozik, szintoly nyugodtan fogjuk tűrni. Midőn oly miniszterium, mely nem szerzett többséggel akar fellépni, mely semmi lépést nem tett, hogy a többség övé legyen, hogy azt megtartsa, s mely magában a vitatkozásban is igyekszik még az irányadást is elkerülni; midőn ily miniszterium a háznak bizalom vagy bizalmatlanság iránti nyilatkozatára hivatkozik: azt nem lehet arról vádolni, hogy a ház méltóságát a legkevésbbé is megsérteni akarta. Én tehát ezen vádat el nem ismerem, el nem fogadom; az ország fog fölötte itélni, mennyire érdemeljük meg a vádat, hogy a többségre való hivatkozással a ház méltóságát sértettük meg. A dolog tárgyalására nézve pedig absolute nem kivánom, hogy az épen felállással vagy máskép történjék; én minden módban, mely czélhoz vezet, megegyezem, és igen szívesen hallom az egyes vitatkozásokat a tárgy érdemére nézve. Ha a ház elhatározza a kinyomatást, szívesen megnyugszom benne. Ha úgy akarja, a dolog akármely részletére nézve folyjon a tanácskozás annyi ideig, a meddig tetszik, és ha nem látja tovább szükségesnek azt folytatni, határozzon szavazás által. Én egyiket sem erőltetem, minden erőltetés gyanuját visszautasítom. Különösen azon vádat el nem ismerem, hogy a véleményeket praeoccupálni, és a ház méltóságát megsérteni akartuk volna. (Helyeslés!)
93A képviselőház elhatározta, hogy Kossuth Lajosnak a julius 21-dikén tartott ülésben formulázva előterjesztett nyilatkozata a 20-dikán tartott ülés jegyzőkönyvébe fölvétessék.
