REVICZKY GYULA (1855–1889) költő
REVICZKY GYULA (1855–1889) költő
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.
De bölcseséged nem vigasztal.
Schopenhauer olvasása közben;
…ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen…
A világ és rendje ellen…
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak – hangulat.
A világ csak – hangulat.
Magamról;
A természetből elszállott a lélek.
Eztán a földön senki nem mulat.
Nem lesznek többé gondtalan kedélyek;
Jön a szivet fásító öntudat.
Egyhanguság, elmélkedés unalma…
Eztán a földön senki nem mulat.
Nem lesznek többé gondtalan kedélyek;
Jön a szivet fásító öntudat.
Egyhanguság, elmélkedés unalma…
Megszünt az istenek pogány uralma.
Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!
Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!
Pán és családja meghalt. Él az Isten:
Nem fűben, fában, kőben, de a szívben.
Nem fűben, fában, kőben, de a szívben.
A szenvedők bírják eztán a földet.
Az erdő hallgatag, szelíd magánya
A búsulóknak lesz vigasztalása.
A búsulóknak lesz vigasztalása.
Ki szomorú nem volt, az mind pogány,
Ő rendelé ezt így a Golgothán.
Ő rendelé ezt így a Golgothán.
Pán halála.
