A FŐSZERDÁR HELYZETE A MAGYARORSZÁGI VÉGEKEN; A HITETLENEK MEGROHANJÁK BUDA, SZEGED, SIMONTORNYA, PÉCS, KAPOSVÁR ÉS SIKLÓS VÁRÁ...
A FŐSZERDÁR HELYZETE A MAGYARORSZÁGI VÉGEKEN; A HITETLENEK MEGROHANJÁK BUDA, SZEGED, SIMONTORNYA, PÉCS, KAPOSVÁR ÉS SIKLÓS VÁRÁT; A HADSEREG LEGYŐZETÉSE SZEGED MEZEJÉN; HATVAN VÁRÁNAK ELPUSZTÍTÁSA OSZMÁN PASA KEZE ÁLTAL; A FŐSZERDÁR TELELÉSE BELGRÁD VÁRÁBAN
E nevezett év dzsemáziüláhir [havának] első harmadában104 a főszerdár az egész iszlám sereggel felkerekedett Edirnéből, és szakaszosan haladva, állomásról állomásra vonulva megérkezett Belgrádba. A hadsereg összegyülekezése érdekében egy hónapot [itt] időzött, majd amikor felkerekedve díszmenettel a hídon át éppen Zimonyba kelt át, lefordult a lóról, a fején lévő szelimi turbán és tollforgói összetörtek; nehezen talpra állították és lóra ültették. A sereg ezt annak előjeleként értelmezte, hogy ebben a hadjáratban [sok] keserűségben lesz része – és elindult Buda irányába. De még mielőtt megérkezett volna, [a főszerdár] hírül vette, hogy Lotran, Brandenburk hercege és a Parfis nevű német vezérek105 hatalmas német sereggel bejöttek, Buda várát ostrom alá vették, a pesti oldalról pedig még tizenöt, ott felállított báljemez106 ágyúval vívják [a várat]. Ezért gyorsan a Budához közeli Hamza bég palánk107 mezejére vonult és táborba szállt. Majd azt mondva: milyen lehetősége van annak, hogy az ellenség a várat legyőzze, lassú és határozatlan készületeket tett az ellene vonulásra. Az ellenség pedig kihasználva az alkalmat, a [vár] bevételén fáradozott. Amikor belülről segélykérők érkeztek, hogy a támogatásukra felvonuljon, semmit sem tett. Végül amikor meghallotta az ellenség sokaságát és az ostromlott muszlimok csekély számát, s hogy emiatt a várat a kívánalmak 432szerint meg nem védhetik és helyzetük fenyegetővé vált, a szpáhik és a szilahtárok közül húsz-húsz akcse zsoldemeléssel kétezer önkéntest íratott össze és elküldte őket. Amikor a Horosz-kapuhoz értek,108 az ellenség útjukat állta és összecsaptak. Mintegy ezernyolcszázan vértanúkká lettek, a többiek meg nem tudván bemenni, szomorúan visszatértek és a táborba jöttek. Rögtön ezután ötven-ötven gurus ajándékkal háromezer gyalogos szekbánt íratott össze, s Szarhos Ahmed pasa vezír, aleppói beglerbég mellé adva, s hétezer lovassal is [kiegészítve] őket, [a várbeliek] segítségére küldte. Amikor a [keresztények] táborához közelítettek, mintegy harmincezer hitetlen vonult fel ellenük és összecsaptak. Ahmed pasa vereséget szenvedett; a gyalogos szekbánok a lovak lábai alatt pusztultak el, a lovassereg pedig visszajött a táborba. Az ellenség pedig nagy igyekezettel mintegy százrőfnyi109 várfalat lerombolt, éjjel-nappal három-háromezer bombát hajított be, s a váron kívül és belül ép helynek nyomát sem hagyta. A várvédő katonák száma a korábbi ostrom létszáma tizedének a tizedét sem érte el;110 s mivel – a felelősség az elbeszélőé – a vár védője, Abdurrahman pasa vezír igen kapzsi ember volt, a várvédelemre kijelölt tímárbirtokosok zsoldjának egy részét elvette és elbocsátotta őket, ezért az ostrom idején mindössze hatezer harcos tartózkodott [a várban]; ennek nagy részét is levágták, s így a várnak minden szöglete harcosok nélkül maradt. S az isteni bölcsesség rendelése folytán az ellenség által behajított egyik bomba a belső vár hadiszertára elé esett, hozzáért a helyenként kiömlött lőporhoz, s mivel az lángra lobbanva elérte a hadiszertár belsejében tárolt harminchatezer kantár lőport,111 a fölötte lévő királyi palotával együtt a vár felét a levegőbe röpítette. Olyan félelmetesen nagy földrengés támadt, hogy a vár és a hitetlenek tábora a földre rogyott. Ez onnan is megítélhető, hogy számos ostromsáncban lévő hitetlent, valamint a Duna túlpartján, a pesti oldalon húzódó ostromsáncok egy részét a bennük lévő ágyúkkal és gyalogos, puskás hitetlen katonákkal elpusztította. A palota környékén tartózkodó mintegy négyezer ostromlott muszlim a tűzben lelte halálát, s a vallás ellensége az alkalmat kihasználva, a 17-ik rohammal elfoglalta a vár keleti oldalán álló Toprak-bástyát és a nyugati oldalon lévő Frengi-bástyát.112 Néhány napig ilyen körülmények között harcoltak, majd a nevezett év sevvál [havának] 11-ik, vasárnapi napján113 – ami a vár ostromának 78. napja – a délutáni ima idején a Toprak-bástyáról rohamot intéztek a vár belseje ellen. Körös-körül dúlt a harc, az ostromlott muszlimok kevesen, a vallás ellenségei sokan [voltak, ezért] hol ide, hol oda futkostak, s amikor a segítség és önmaguk [sorsa] egészen reménytelenné vált, a Báli pasa térre menekültek.114 A vár belsejében volt egy fellegvár formájú hely, oda bezárkóztak. Ott harcoltak az est beköszöntéig, de mindeközben a hitetlenek megtöltötték a várat, elfoglalták, így kegyelmet kértek. 433A vallás ellensége pedig megadásukat elfogadta, s mivel kezükbe pecsétes írást adtak, abbahagyták a harcot és kijöttek. Ekkor mindnyájukat kifosztották és fogságba vetették. Abdurrahman pasa vezírt golyó találta és vértanúvá lett. Holttestét néhány napig a téren hagyták heverni, aztán a foglyokkal elföldeltették, a többi vértanút a Dunába dobták. Az asszonyokat, gyermekeket és férfiakat, akiket csak találtak, kirabolták és foglyul ejtették. Azokat, akik a Báli pasa téren jöttek elő, szétosztották a hitetlenek vezérei között, nyolcszáz nőt, gyermeket és férfit a német császár számára választottak ki, és különítettek el háreme részére. […] egy csapat csupasz és meztelen szerencsétlen, minthogy szégyenük elrejtésére semmi sem volt rajtuk, lyukakat vájt és azokba bújt bele. Egy részük, amelyik ügyesebb volt, a Dunába vetette magát és úszva jutott ki. Némelyek tutajokat kötöztek össze, felszálltak rájuk, és így menekültek meg. A legtöbb ott maradt, s az éhségtől és a hidegtől elpusztult. Buda vára ilyen módon került az ellenség kezére, s Mohamed népe így lett megszégyenítve.
1686. április 25.–május 4.
Ez a névsorjellemző példája annak, hogy a török közvélemény milyen felületesen volt tájékozva legveszélyesebb ellenfeleiről is, hiszen legalább azoknak a vezéreknek a nevét illett volna jól megjegyeznie, akiktől történelme legnagyobb vereségeit szenvedte el. A „Lotran” név alatt természetesen Lotaringiai Károly herceg neve rejlik; mivel „Brandenburk hercege” – azaz: a brandenburgi választófejedelem – személyesen nem vett részt Buda ostromában, csak segédcsapatokat küldött ide, Szilahtár itt alkalmasint bajor herceget akart írni; „Parfis német vezér” nevében Barfuss brandenburgi vezérőrnagy nevét ismerhetjük fel, a brandenburgi segédcsapatoknak azonban nem ő, hanem Schöning tábornagy parancsolt a budai ostromműveletek során.
báljemez = a réstörő ágyúk török neve.
Hamza bég palánkja = Érd.
Horosz-kapu = az Alsó- vagy Víziváros kapuja, a Duna közelében.
százrőfnyi = hozzávetőleg hetvenméternyi.
A Szilahtár által közölt adatok messze elmaradnak a valóságosaktól: Budát 1686-ban is csaknem annyi török katona védte, mint az előző ostrom idején, 1684-ben.
harminchatezer kantár lőpor = ha a később az egész oszmán birodalomban kötelezővé tett negyvennégy okkás (ötvenhat-ötvennyolc kg-os) kantárral számolunk, akkor Szilahtár adata 2 016 000–2 088 000 kg lőpornak felel meg. Bár a 17. századi török birodalomban más kantárokkal (harminckét–száz kg) is számoltak, ez a számadat mindenképpen irreálisan eltúlzott. (Vö. Hóvári János: Az erdélyi kanthner és a balkáni kantár [Mértéktörténeti vizsgálódás a 15–16. század fordulóján]. Századok 1983. 1021–1022. l.)
A Toprak-bástya az északnyugati Esztergom-, a Frengi-bástya pedig a déli Nagyrondellával azonos.
1686. augusztus 31-én, ami azonban nem vasárnapra, hanem szombatra esett. A dátum természetesen rossz: a budai vár szeptember 2-án, hétfői napon esett el; az azonban igaz, hogy az ostrom hetvennyolc napig tartott.
A törökök a Várpalota északi, a jelek szerint 1686-ban megerősített előterét nevezték „Báli pasa terének”.
A főszerdár pedig, akinek határozatlansága miatt estek így a dolgok, minthogy személyes vallási kötelessége lett volna a számtalan katonával segítségükre sietni, megszégyenülten felkerekedett arról a helyről és visszafordult Eszék irányába. Parancsának megfelelően az egri beglerbég, Oszmán pasa vezír elment és kiürítette Hatvan várát: az ágyúkat, a hadiszereket és a lakosságot ingóságaival és élelmiszereivel együtt kivonta, majd a várat a föld színéig lerombolta és visszatért.
Ezután egy csapat hitetlen elment és ostrom alá vette Szeged várát. Mivel a vár védőjétől, Mogrul-záde Gürdzsi Mehmed pasától és a tartomány népétől segélykérő levelek érkeztek és támogatást kértek, tanácskozás után a főszerdár kethüdáját, Csorumlu Mehmed agát négyezer válogatott katonával és kétezer tatárral segítségül küldték.
A Duna folyón [Péter]váradnál átkeltek a szemközti szegedi síkra, és a zentai palánk közelébe értek. A tatár katonák itt elváltak és Szeged alá vágtattak. Rajtaütöttek az ellenség élelemszállítóin és takarmányozóin, egy részüket foglyul ejtették, másokat levágtak, és számos igáslovukat elhajtották. Mivel erről [a hitetlenek] értesültek, négyezer lovas a tatárok nyomába eredt, de nem tudták utolérni őket. Az esti sötétség akadályozta őket, ezért követésükről lemondtak. A hitetlenek kémei azonban elmentek és hírül adták, hogy a tatárok Mehmed kethüdától távol eső helyen táboroztak le; ezért az átkozottak eljöttek és az éj leple alatt megtámadták a tatárokat. Mintegy kétszáz tatárt lekaszaboltak s összeszedett zsákmányukat otthagyatták velük. A többiek meg menekülve Mehmed kethüda mellé igyekeztek, de amikor a Mehmed kethüdával lévő katonák a puska hangját meghallották, egy csapat mihaszna szerencsétlen félelmében megfordult és [Péter]várad felé elmenekült. Mikor eljött a 434reggel, a hitetlenek látták, hogy az iszlám seregnek nyoma sincs; felbuzdultak és utánuk eredtek.
Ezt megelőzően, miután kethüdáját elküldötte, a főszerdár maga is átkelt Váradnál az egész iszlám sereggel azzal a szándékkal, hogy megsegíti Szegedet. Négyezer emberrel a ruméliai beglerbéget, Oszmán pasa-oglu Ahmed pasa vezírt kirendelte elővédbe és elindult. A megvert sereg éppen ezekbe ütközött; hírül adták, hogy a hitetlenek a nyomukban vannak, majd áthaladtak és elmentek. Éppen akkor érkeztek oda a hitetlenek is, és összetalálkoztak Ahmed pasával. Alighogy szembeszálltak, ezek is legyőzettek, s mintegy kétezer hitharcos vértanúságot szenvedett, a többiek meg visszamentek. Az ellenség pedig a főszerdárral sem törődött, előrenyomult és hirtelen előttük termett. Minthogy azonban nem tudta, mibe keveredett, vissza akart fordulni; vezéreik azonban nem engedték és felsorakoztak a harchoz. A nagyszámú és hatalmas iszlám sereg pedig megijedt négyezer hitetlentől, vonakodott a csatától, szíve összehúzódott, szeme kitágult és a futás mezejére lépett. A főszerdár és más vezírek, mirmiránok, emírek115 és az udvari csapatok agái azonban utolérték és megakadályozták őket [a menekülésben]. Az ellenség pedig azon a helyen maradt, [ezért az iszlám] sereg vezérei ezer igyekezettel szintén csatarendbe állították a gyalogosokat és a lovasokat, és a sáhi ágyúkat felállítva mindegyikkel leadtak egy-egy lövést. A harc során a hitetlenek megfordultak és futásnak eredtek. Allah rendelése folytán ekkor az iszlám sereggel is olyan dolog történt, hogy ehhez fogható cselekedet még soha nem fordult elő: közvetlen közelről szemlélvén az ellenség csekély számát és megfutamodását, az őket is hatalmába kerítő rögeszme és félelem miatt összegyülekeztek és megint futásnak eredtek. Bármennyire igyekeztek is megakadályozni, ezt hajtogatván: „Az ellenség nem győzött! Visszafordulni, Mohamed népe!”, senki sem hallgatott rájuk. Nem nézve egymásra, Várad felé mentek. Mikor az ellenség ezt észrevette, visszafordult, és a téren hagyott holmikat, eleséget, ágyút és hadfelszerelést lefoglalta. A gyalogos hitharcosok egy részét levágta, más részét fogságba vetette. Annak a mintegy kétezer embernek, akinek lovai elgyöngültek és összeestek, a nagyobbik részét levágták, a többit pedig foglyul ejtették. Később megérkező foglyok beszélték el, hogy ezen a helyzeten a hitetlenek is fölöttébb csodálkoztak.
mirmiránok = pasák, emírek = bégek.
Ezután az átkozottak ennyi holmival, ágyúval és lefelé fordított zászlókkal Szeged alá vonultak és [a zászlókat] kitűzték az ostromsáncokra. Az ostromlott muszlimok [elfogott] nyelvektől érdeklődtek vígságuk felől. Amikor hírül adták, hogy a nagyvezírt legyőzték és elfoglalták a tábort, a segítségbe vetett reményüket elvesztették, s az ostrom 18-ik napján, ami zilkáde hónapban volt,116 kegyelemkéréssel kijöttek és a várat átadták a hitetleneknek. Az ostrom 435idején a hitetlenek parancsnokát ágyúlövés érte és elpusztult.117 Ott volt azonban asszonya és ő amellett kardoskodott, hogy az átkozottak a vár összes népét vágják le. De a hitetlenek többi vezére nem járult hozzá, s elegendő mennyiségű szekeret és melléjük embert adva a [muszlimokat] épségben Váradra118 szállították.
1686. szeptember 19.–október 18. A Szegedet ostromló császáriak – Veterani gróf vezérőrnagy vezetésével – 1686. október 20-án Zentánál verték meg a Szeged felmentésére igyekvő török seregtesteket, Szeged védői október 23-án kapituláltak.
De la Vergne altábornagy már az ostrom kezdetében belehalt sérüléseibe, helyette George Wallis irányította az ostromműveleteket.
Szeged őrsége előbb a közeli Temesvárra, majd Péterváradra távozott.
Egy csapat hitetlen pedig Simontornya vára ellen vonult és megostromolta. Néhány napi küzdelem után az ostromlott muszlimok [száma] rendkívül megfogyatkozott, ezért kegyelemkéréssel ők is kijöttek. Amikor a várat átadták, mindnyájukat fogságba vetették, csupán néhány öregasszonyt és az urát engedték szabadon; ugyanis az ostrom kezdetén [a hitetlenek] kérték a vár feladását, s megmondták: „Ha ellenálltok, nem lesz kegyelem számotokra, fogollyá vagy a kard táplálékává lesztek!”119
Simontornyát 1686. szeptember 23-án vették be a Badeni Lajos vezette császári egységek.
Azután pedig Kaposvár vára ellen mentek és megostromolták. Mivel erősségben és szilárdságban páratlan volt, nem tudták legyőzni. Visszafordultak, s mivel találkoztak Makar-ogluval,120 az ismert hitetlennel, erősítést kaptak, s minthogy ezenfelül is összegyűjtöttek valamennyi katonát, eljöttek és megostromolták Pécs várát. A bent lévők a vízhiány miatt elerőtlenedtek, ezért kénytelenségükben kegyelmet kértek. A feladás megbeszélésére néhány hitetlen [a várba] ment, s titokban találkozott Arszlán pasával, a vár védőjével. Ezt mondták neki: „Az a szándékunk, hogy a vár népének adott ígéretet nem tartjuk be, s mindenkit foglyul ejtünk. De ha ezt tudomásukra hozod, megint felveszik a harcot. Ha az a célod, hogy biztonságban kijuss, adj nekünk egy bizonylatot arról, hogy elfogadjátok a rabságot, s akkor téged épségben kiviszünk!” Az a hamissággal teli álnok pedig részeg volt, nem értette meg az ellenség cselvetését, ezért kívánságuk szerint egy bizonylatot adott nekik. Amikor kivonultak, csupán a legyőzetésre rászolgált pasát indították útnak az iszlám országába, a vár összes többi népét fogságba vetették. Mikor ezek panaszkodtak, mondván: „mi a várat azzal az egyezséggel adtuk át, hogy épségben eltávozhatunk”, megmutatták a pasa által adott bizonylatot, s ezt mondták: „Mindnyájan elfogadtátok a rabságot”. Konokul és makacsul hajtogatták, hogy nem volt tudomásuk a bizonylatról, de ez sem segített. Végül a kicsik és nagyok, előkelők és közemberek közül tizennégyezernél több muszlimot fogságba vetettek, ingóságaikat és élelmüket felprédálták.121
Makár János kaproncai alkapitánnyal, akinek valóban volt része Pécs felszabadításában. Érdekes, hogy Szilahtár, aki Badeni Lajos, Veterani, De la Vergne nevét nem tartotta feljegyzésre érdemesnek, e közel sem annyira fontos nevet megjegyezte.
Pécs török őrsége 1686. október 22-én kapitulált szabad elvonulás fejében, az ostromot irányító Badeni Lajos azonban kétezer harcost visszatartott és Grazba deportált.
Onnan Siklós vára ellen vonultak és megostromolták. Nyolc nap leforgása alatt [a védők] kegyelmet kértek; éppen a megadásról szóló egyezményt kötötték, mikor egy hírneves hitharcos a várból golyót eresztett a hitetlenek zászlótartójába. „Ez a szerződés ellenére van” – mondták [a hitetlenek], s mikor kivonultak, közülük is mindenkit foglyul ejtettek.122
Siklós őrsége 1686. október 30-án kapitulált szabad elvonulás fejében.
436Azután Kaposvár vára ellen mentek, és néhány napi ostrom után kegyelemkéréssel azt is bevették és elfoglalták.123
Kaposvár vára 1686. november 12-én esett el.
Beköszöntött a téli idő, s miután az elfoglalt tartományokba betelepedtek, a főszerdár is visszafordult a mellette lévő szomorú és bánatos iszlám sereggel, Belgrádba jött és [ott] telelt. A seregnek szintén a végvidékeken jelölt ki téli szállást, s a történt dolgokat megírta és jelentette a nagyúri kengyelhez.
Fodor Pál fordítása
