A KORÁBBI NAGYVEZÍR, KARA IBRAHIM PASA SZÁMŰZÉSE ÉS BEBÖRTÖNZÉSE RODOSZ SZIGETÉN
A KORÁBBI NAGYVEZÍR, KARA IBRAHIM PASA SZÁMŰZÉSE ÉS BEBÖRTÖNZÉSE RODOSZ SZIGETÉN
Mivel a korábbi nagyvezír, Kara Ibrahim pasa a nyári kastélyába való megérkezése után engedélyt kért a szent zarándoklat [elvégzésére], megkapta a hozzájárulást. De a padisah őfelségének [jelentették], hogy valódi szándéka nem a zarándoklat, hanem az, hogy amint Anatóliába ér, felemeli a lázadás zászlaját, az egész országot birtokba veszi és kiváló pasai [erényeit] felmutatja; e célból titokban ötven gurus előre [fizetendő zsold] ígéretével ötven zászlóalj lovas 416szekbán és szarudzsa összeírásába kezdett, úgy, hogy minden zászlóalj száz emberből áll; „ha mielőbb nem rendeződik el sorsa, s átmegy Anatóliába, nem kétséges, hogy gazdag ember lévén, Timur Lenkhez hasonló lázadó22 válik belőle” – mondták. A padisah őfelsége meg azért, hogy kipróbálja, az említett állomásról Kücsük Szülejmán aga szalahort23 nagyúri írással elküldte [hozzá], s a hadjárathoz „segítség” címén ötszáz zacskó akcsét követelt [tőle]. Mikor odaért és a nemes iratot átadta, a [volt nagyvezír] szemrehányóan így szólt: „A szent zarándoklatra összegyűjtött hetvenezer aranyon kívül egyetlen akcséval sem rendelkezem; milyen dolog ez, kiraboltok engem?” – s kiment a kapun. [A küldönc] visszatért [s mindezt] a padisahnak elbeszélte. Ekkor [őfelsége] dühe tengerként felforrt és felbuzgott, s abban az órában Kara Haszán aga-záde Musztafa pasa vezír isztambuli kajmakámnak és Inekcsi Haszán aga bosztandzsi basinak24 címezve nagyúri írás jött ki abban az ügyben, hogy a nagyvezírt a [középső] kapu börtönébe zárják be, kincseit és vagyonát a kincstár számára foglalják le; összes ingóságának elkobzására a főistállómestert, Redzseb aga lakájt jelölték ki biztosnak és rebiülevvel hónap 3-án, vasárnap25 a postaállomásokon át Isztambulba küldték.
Timur Lenk (más néven: Tamerlan) persze nem „lázadó”, hanem egy másik birodalom feje volt; csapatai 1402. július 14-én Ankaránál megsemmisítő vereséget mértek I. Bajezid szultán hadaira.
szalahor = szultáni főistállómester.
bosztandzsi basi = a szultáni kerteket gondozó bosztandzsik főnöke, mivel azonban ők adták a szultáni hajók személyzetét is, afféle rendőri funkciókat is ellátott.
1686. január 28-án, ami azonban nem vasárnapra, hanem hétfőre esett.
Aznap este az ötödik órában egyenesen nyári kastélyába ment, odahívta a kajmakám pasát és a bosztandzsi basit, és eléjük tárta a helyzetet. Átadta a nekik szóló nagyúri írást, s a bosztandzsi basinak megparancsolta, hogy ötszáz bosztandzsival azonnal menjen át Üszküdárba, négy oldalról fogja körül a [volt nagyvezír] nyári kastélyát és őrizze. A parancs szerint a kilencedik órában a kastélyt körülvették, s a sáfiita időben26 a kajmakám pasa, a bosztandzsi basi és az istállómester aga csónakkal odament és a kastély oldalánál lévő kapun bement. A [korábbi] nagyvezír a háremben tartózkodott, [így hát] kihívták. Amint kilépett, a bosztandzsi basi a kezébe adta a nemes iratot, s [ő] elolvasta. [Ezután] anélkül, hogy a lábai a földet érintették volna, a csónakban találta magát. Az istállómester aga visszamaradt az ingóságok lefoglalására, a kajmakám pasa és a bosztandzsi basi pedig szintén csónakba szállt. A parti kastély felé tartanak, amikor Ibrahim pasa így szól a bosztandzsi basihoz: „A szent törvény megszűnt talán?” „Azt is ön szüntette meg; Istennek hála, most megint helyreállt” – válaszolja, s ezzel elhallgattatja. A parti kastélyhoz közelednek, a kajmakám pasa házába megy, a bosztandzsi basi meg Ibrahim pasát a Hász-kerten és a Zarbháne kapuján át beviszi és a [középső] kapu börtönébe zárja. Kincstárnokait: Ibrahim agát és a háznagyát szintén tömlöcbe veti. S amint kell, negyvennapnyi idő alatt háromezer-ötszáznegyven zacskó akcse készpénzét, határtalan [mennyiségben] előbukkanó finom holmiját, drágaköveit, ötszáz okka áloéámbráját27 jegyzékbe vették és annak egy példányát az istállómester aga a nagyúri kengyelhez elküldte.
sáfiita idő = reggel.
áloé-ámbra = illatszer.
417[A padisah] a felséges személyéhez illő ezüst és arany ékszereket, lófelszereléseket, takarókat, drága és különleges ruhákat és szőnyegeket kiválasztotta, és elrendelte, hogy a többivel a rászoruló kincstári pavilonokat és parti kastélyokat rendezzék be; megparancsolta, hogy [Ibrahim pasa] parti kastélyát is kobozzák el, fel nem használt holmijait pedig árusítsák ki.
Őt magát pedig a kapu börtönében való ötvennapos raboskodás után a megérkező nagyúri írásnak megfelelően Satir Mehmed aga kapudzsi basi28 kihozta és egy csekdirivel29 Rodosz várába vitte és tömlöcbe vetette.
kapudzsi basi = a szultáni szeráj főbejáratánál őrködők parancsnoka, őt is, a beosztottakat is gyakorta használták fontosabb bel- és külpolitikai küldetésekre is.
csekdiri = evezős hajók gyűjtőelnevezése.
A nevezett hónap 15-ik, pénteki napján30 a kul kethüdászi31 [posztról] nyugdíjba ment Csolak Haszán agának a janicsáraga tisztét adományozták, elődje, Zülfikár pasa vezír vezíri hász-[birtokokkal] a kupola vezírei közé lépett elő. […]
1686. február 9-én, ami azonban nem péntekre, hanem szombatra esett.
kul kethüdászi = a janicsáraga helyettese (más néven: kul kiaja).
