A PADISAH ELINDULÁSA VADÁSZATRA
A PADISAH ELINDULÁSA VADÁSZATRA
A nevezett [muharrem] hónap 24-ik pénteki napján – ami december 11-nek felel meg14 – a padisah őfelsége elindult Edirnéből és vadászat céljából Burgosz és Karisdiran vidékére vette útját. […]
Helyesen: 1685. december 21-ének felelt meg.
Mivel 1095. muharrem elsején15 lejárt a [szolgálati] határideje annak az ezer 415[katonának], akik abból az ötezer önkéntes szpáhiból és szilahtárból16 maradtak meg, kiket hat-hat akcse zsolddal és négy-négy akcse emeléssel olyan feltétellel írtak össze, hogy egyévnyi védelem után kapják első részletüket, s akiknek egy része a budai ostromban, más része a mezőn Bekri Musztafa pasa szerdárral, a következő évben pedig Melek Ibrahim pasa szerdárral az esztergomi csatában pusztult el,17 a nagyvezír parancsot küldött, hogy jöjjenek a székvárosba. A nevezett hónapban megérkeztek, beosztotta őket [az udvari] egységekbe és kiadta utalványaikat. […]
1684. november 28-án.
szilahtár = szultáni fegyverhordozó, a szultáni fegyvertár őre és gondozója, de szilahtárnak nevezték a zsoldos lovasság egyik hadtestét is.
A szóban forgó alakulatok részben az 1684-es budai ostrom során, részben a Buda ostromára érkezett szövetséges hadakkal vívott – egyébként sorra elvesztett – mezei ütközetekben, részben pedig az 1685. augusztus 16-i táti csatában morzsolódott fel. Szilahtár azért mondja a táti csatát „esztergominak”, mert Melek vagy Sejtán Ibrahim szerdár pasa, hogy elvonja a szövetségeseket Érsekújvár ostromától, Esztergomot kezdte vívni. A szövetséges hadseregnek azonban csak egy része vonult el Érsekújvár alól Esztergom felmentésére; ezt a seregrészt próbálta feltartóztatni a szerdár a táti mocsaraknál, de megsemmisítő vereséget szenvedett.
