IZRAEL KIVONUL EGYIPTOMBÓL
IZRAEL KIVONUL EGYIPTOMBÓL
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 14.30
)
Ebbinghaus Vilmos: Fáraó a tengerbe merül (Mózes második könyve 14.30)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Az Izraeliták a tengeren átkelnek (Mózes második könyve 14.30)
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
Mózes pedig összehívta a nép véneit, és az Úr nevében így szólott hozzájuk:
– Ma éjjel szabadulást szerez nekünk atyáink Istene! Legyen ezért készen minden ember, hogy hajnalra útra kelhessen. Még ma kérjen ki-ki kölcsön egyiptomi szomszédjaitól annyi ezüst- és aranyedényt és ruhát, amennyit csak hordozni bír. Az Úr bizalomra hangolja majd az itt lakók szívét irányotokban, s nektek adják mindenüket; így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól, akik rabszolgaként robotmunkán tartottak benneteket mind ez ideig. Öljenek le ezután minden házban alkonyatkor egy hibátlan, egyéves hím bárányt, de csontját ne törjék. Süssék meg, és egyék meg éjszaka kovásztalan kenyérrel és keserű salátával. Amikor esznek, legyen már derekuk felövezve, sarujuk felkötve és botjuk a kezükben, mert nem tudhatják a percet, amidőn útra kell kelniük. Ha az állatot leölték, a vérébe mártsanak izsópot, s hintsék meg vérrel ajtajuk két félfáját és szemöldökfáját, hogy ha az Úr öldöklő angyala végigmegy az országon éjfélkor, védve legyen tőle az a ház!
Mindenki úgy tett, ahogy Mózes meghagyta nekik. Éjfélkor pedig az Úr elpusztított Egyiptom földjén minden elsőszülöttet a fáraó trónjának várományosától a kézimalommal őrlő szolgáló elsőszülöttjéig, és nem kímélte az állatok első ellését sem. Lett nagy sírás és jajgatás, mert nem akadt ház, ahol halottat ne gyászoltak volna. A fáraó még azon éjszakán hívatta Mózest és Áront, és mondta nekik:
– Menjetek egész népetekkel és minden barmaitokkal a pusztába, ahogy akartátok, és engeszteljétek meg a ti isteneteket, hogy ne sújtson többé minket!
És a fáraó főemberei és minden egyiptomi azon volt, hogy minél hamarább távozzanak közülük Izrael fiai, mert féltek, hogy hovatovább mind elvesznek miattuk.
Hajnalban pedig Izrael fiai megindultak málhás állataikkal és maguk előtt terelt számtalan barmaikkal Ramszeszből Szukkóth felé. Mintegy hatszázezren voltak a gyalogos férfiak, nem számítva családjukat meg a hozzájuk verődött elegyes jövevényeket. Magukkal vitték József bebalzsamozott testét is, ahogy azt még atyáik megígérték neki.
Négyszázharminc esztendőt töltöttek Izrael fiai Egyiptomnak földjén, mire megszabadulhattak, és elindulhattak Mózes vezetésével új hazájuk felé.
A legrövidebb út a tenger mentén vitt volna Kánaán felé, arra, amerre az ősök is alájöttek Egyiptomba. Az Úr azonban attól tartott, hogy ha a szolgaságban eltörődött nép szembe találja magát a kánaániak harcias népeivel, s háborúra kényszerül, hamar meghátrál, és inkább visszasompolyog Egyiptomba. Ezért délkeletnek vezette őket, mégpedig oly módon, hogy nappal felhőoszlop alakjában vonult előttük, éjszaka pedig tűzoszlopként.
Előbb Etámnál ütöttek tábort, ahol könnyűszerrel átvonulhattak volna Sínai félszigetére, de Isten intésére Mózes délebbre irányította őket Pi-Hairótnak, ahol a Vörös-tenger, más néven Sás-tenger vize állt előttük, s itt állították fel következő táborukat a tenger partján. Mert az Úr még egy próbatételre készült, amelyben hatalmát minden eddiginél jobban megmutathatja a gőgös fáraónak, és segítségét kinyilváníthatja Izrael előtt.
Úgy intézte ugyanis, hogy amint Izrael népe eltávozott az országból, egyszeriben megbánta a fáraó az ő engedékenységét, és tanácsosai így sopánkodtak:
– Hogyan is tehettünk ilyet! Ennyi dolgos kezet elbocsátani országunkból!
A fáraó tüstént befogatott harci szekerébe, fölszereltetett hatszáz harci szekeret három-három harcossal és még számtalan harci kocsit és lovas katonát, és szívét megkeményítve, Izrael üldözésére indult. Be is érte őket három nap múlva Pi-Hairótnál, ahol táboroztak.
Amint az izraeliek meglátták a közelgő sereget, igen-igen megriadtak, és jajveszékelve kiáltották Mózesnek:
– Nem volt elég sír Egyiptomban? Miért hoztál ki ide a pusztába meghalni minket?
Mózes kemény szóval kiáltotta:
– Az Úr fog harcolni értetek, kicsinyhitűek!
És valóban látták, hogy a felhőoszlop a sereg éléről felemelkedik, és mögöttük száll le ködként szétterpedve, hogy útját állja a fáraó seregének. Így telt el az éjszaka, a két sereg a köd két oldalán táborozott. Az Úr pedig még este mondta Mózesnek:
– Terjeszd ki kezedet a víz fölé!
Mózes így tett, az Úr pedig nagy keleti szelet támasztott, amely egész éjszaka fújta és szorította vissza a tengert, s reggelre a medre szárazra került. Akkor pedig megindult a nép Mózes után, és száraz lábbal átkelt a tengeren, s a víz falként meredt fel kétoldalt. Látva ezt a fáraó, egész seregével utánuk nyomult. De az Úr a felhőoszlopból megzavarta őket, a harci kocsik kerekei elakadtak a tengerfenéken. Mózes pedig az Úr szavára ismét kinyújtotta kezét a tenger fölé, és az visszatért előbbi medrébe. Elborította a fáraót és harci szekereit, lovakat és lovasokat, a hatalmas egyiptomi seregből senki sem tért meg élve a partra. Látta ezt a nép, és leborulva, fennszóval adott hálát az Úrnak.
Mózes pedig harci énekkel dicsőítette a diadalmas Istent; akinek neve Jehova, vitéz harcos és biztos segedelem, aki fenségével összezúzta népe ellenségeit, és bosszút állott a támadón, leheletével kettéválasztotta és ismét egybebocsátotta a tengert, lovast lovasával és szekeret hajtójával a víz mélyére temetett. Mózes és Áron nővére, Mirjám pedig dobot vett kezébe, és az asszonyok között mondott magasztaló éneket az Úrnak, az erős szabadítónak, és mind diadalmi táncot lejtettek szabadulásuk napján.
