ÚTBAN A HÓREB HEGYÉHEZ
ÚTBAN A HÓREB HEGYÉHEZ
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes negyedik könyve 16.31
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes negyedik könyve 17.8
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes negyedik könyve 16.4
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 17.11
)
Poussin Miklós (1594–1665): Manna-szedés a pusztában (Mózes második könyve 16.14)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Poussin Miklós (1594–1665): Mózes vizet fakaszt a sziklából (Mózes második könyve 17.5)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Jenny Henrik: Mózes imája az amalekiták ellen (Mózes második könyve 17.11)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
Mózes pedig vezette a népet a pusztában tovább, délnek, a Hóreb hegye felé, ahol néki megjelent volt az Úr, hogy ott az egész nép áldozzon szabadítójának.
Három napon át vonultak a pusztában, de nem találtak innivalót. Így értek Márába, ahol forrás volt, de vize oly keserű, hogy nem ihattak belőle. Az Úr ekkor egy fát mutatott Mózesnek, aki azt a vízbe vetette, s íme, a víz ihatóvá lett. Hamarost eljutottak ezután Élimbe, ahol tizenkét forrást találtak, s ott sokáig táboroztak.
Indulásuktól fogva a második hónap közepén ismét felkerekedett a nép Szin pusztája felé, amely onnan félúton van Sínaiig. Hamarosan zúgolódni kezdtek az éhség miatt, és ismét Mózesnek támadtak:
– Miért hoztatok ki minket Egyiptom húsos fazekai mellől, ahol kenyerünk is volt elégségig? Azért, hogy itt a pusztában haljunk éhen?
Isten rendeléséből Mózes így szólt hozzájuk:
– Ad nektek az Úr estére húst és reggelre kenyeret!
És úgy is lett. Este fürjek lepték el a tábort hatalmas tömegben, ki-ki kézzel fogdoshatta össze őket, hogy nyárson megsüsse. Hajnalban pedig különös harmat hullott a tábor körül, apró, fehér szemcsék lepték el a földet, dérhez hasonlatosan. Megízlelték, s lám, olyan íze volt, mint a mézespogácsának. Mannának nevezték el.
– Ez az a kenyér, amit az Úr ígért nektek – mondotta Mózes. – Szedjetek belőle annyit, hogy családonként mindenkire egy ómer jusson. Amit szedtetek, egyétek meg aznap, ne tegyetek félre reggelre!
Voltak sokan, akik mohóságukban többet szedtek, de íme, amikor megmérték, mégis csak egy ómernak mutatkozott. Ismét mások az intés ellenére hagytak belőle reggelire, de a manna megférgesedett és megrohadt.
A hatodik napon azonban a méréskor mindenki két ómernak találta, amit szedett. Mózeshez mentek, s ő így szólt hozzájuk:
– Lám, így oktat benneteket az Úr, hogy minden hetedik napot, a sabbatot őneki szenteljétek, amikor is semmi munkát nem végezhettek. Amit holnap enni akartok, ma süssétek és főzzétek meg, a mannafelét pedig tegyétek el holnapra, s nem fog az megromlani. Mert holnap nem is ad nektek az Úr mannát az égből. Így legyen pedig ezután mindig, hogy a szombatnapot az Úrnak szenteljétek.
És valóban, másnap és minden további szombaton kopár volt reggel a föld, a félretett manna pedig friss és ízletes maradt azokon a napokon. Így táplálta az Úr az ő népét a mannával egész vándorlásuk alatt, ameddig csak lakott és termő vidékre nem jutottak.
Szin pusztájából továbbvonult a nép, és elérve Refidimbe, igen megszomjaztak, de vizet nem találtak. Ismét hevesen zúgolódni kezdtek Mózes ellen, amiért Egyiptomból elvezette őket, annyira, hogy Mózes már-már attól félt, megkövezik. Az Úr intésére ekkor maga mellé szólította a nép véneit, a hegy oldalához vonult velük, és a bottal, amely előtt egyszer már a tenger kettévált, a sziklára sújtott. Tiszta és bő forrás fakadt a kőből, és ihatott mindenki elégségig.
Refidimnél kellett Izrael fiainak először fegyverrel helytállniuk, mert felvonult ellenük Amálek királya erős haddal. Mózes az ifjú Józsuét, Nun fiát jelölte ki vezérnek, meghagyta neki, hogy válogassa ki a fegyverforgató férfiakat, s másnap bocsátkozzék ütközetbe az amalekitákkal.
– Én majd a közeli domb tetején állok – mondta neki –, és fölemelem kezemet, hogy az Úr segedelmét kérjem:
Megindult másnap az ütközet, s amíg Mózes kiterjesztett karjaival hívta az Úr segítségét, Izrael fiainak kedvezett a hadi szerencse. Hanem idővel elnehezült Mózes karja, s amint lebocsátotta, íme, az amalakiták serege kerekedett felül, és a hébereknek hátrálniuk kellett. Követ hoztak ezért, hogy arra üljön Mózes, és melléje állt egyfelől Áron, másik oldaláról a Júda törzséből való Hur, hogy megtámasszák karjait. Így állhatott Mózes alkonyatig felemelt karral, és Józsue fényes diadalmat vett az amalekitákon azon a napon.
Másnap a tábor őrei hírül hozták Mózesnek:
– A te apósod, Jetró közeledik, s vele van feleséged, Cippóra, és a te két fiad is!
Mózes elébe ment rokonainak – feleségét ugyanis két gyermekével még korábban hazaküldte Egyiptomból, hogy a kivonulás és bolyongás fáradalmaitól megkímélje őket –, és most boldogan ölelte meg mindegyiket.
Apósának hosszasan mesélt Mózes, mit művelt az Úr Egyiptomban az ő népéért, a szabadulásról és mindarról, ami útközben érte őket. Jetró meghallgatta, és így szólt:
– Áldott az Úr, Izrael istene, aki népének szabadulást szerzett a fáraó kezéből! Immár tudom, hogy nagyobb ő minden más istennél!
És áldozatot mutatott be az Úrnak, utána pedig lakomához ültek a vendégek Áronnal és a nép véneivel.
Látta másnap Jetró, hogy Mózes reggel ítélőszékébe ül, és Izrael fiai naphosszat előtte állnak, hogy ügyeiket elébe tárják. Este így szólt Midián papja a vejéhez:
– Nem jól teszed, fiam, hogy egymagad ítélkezel mindenben! Kifárasztja a népet, neked pedig meghaladja erődet. Légy te ezután is a szószóló Istened és a néped között, add eléjük világosan a törvényeket és a szabályokat, amelyek szerint élniük kell, de a te dolgod ennyi legyen. Válassz azután a nép közül feddhetetlen és bölcs férfiakat, akiktől idegen a haszonlesés, add alájuk a népet ezres, százas meg ötvenes csoportokban, s ők tegyenek ítéletet a rájuk bízottak között az ő peres ügyeikben. Csak olyan pört hozzanak eléd, amiben az ő bölcsességük nem tud dönteni. Vedd ezt a tanácsot tőlem, fiam, s könnyebb lesz neked is és népednek is, és megsegít a te istened.
Mózes belátta, hogy jó a tanács, és úgy tett, amint apósa mondta neki. Elbúcsúzott azután rokonaitól, és gazdag ajándékokkal útjukra bocsátotta őket.
