TÁJÉKOZÁSUL.
TÁJÉKOZÁSUL.
Ama bár igen csekély rész, mely a jelen kötettel megindult nagy munkából nekem jutott, kötelességemmé teszi az olvasó közönségnek tájékozás végett némelyeket elmondanom.
Rövid leszek, rövidnek kell lennem. Hiszen itt Kossuth Lajos szól a nemzethez. És szól nem mint agitátor, nem mint vezér, hanem mint a honszeretetben és honfi bánatban megőszült férfiu, aki történetirói hűséggel beszéli el honfitársainak: mit cselekedett ő, mit cselekedtek bajtársai a számüzetés első napjaitól kezdve, hogy a náluknál is még inkább hányt-vetett hazának, jó szolgálatot tehessenek.
A történetiró nyugalmával beszéli el reményeinek és csalódásainak hosszu sorát; nem szinezve, nem szépitgetve semmit; mitsem gondolva azzal: vajjon bizonyos igazságok kimondása dicséretet vagy gáncsot idézend-e reá? Elmondja, mert igy volt, mert igy történt, mert igaz.
Fentebbi előszavában anyagnak nevezi a nagynevű szerző e művét, anyagnak a hazai történetirás számára. Az olvasó már a jelen első kötetből meg fog győződni, hogy sokkal többet nyujt ennél.
Nyujt, részben teljesen kész történetet, részben pedig anyagot ugyan, de nem egyedül a hazai, hanem az ujabbkori világtörténet irójának is; oly mozzanatokat érintve az 1859-ki és később az 1866-iki korszakokból, valamint a keleti kérdés lánczolatos változatairól, melyek eddig egészen ismeretlenek voltak, vagy szántszándékkal hallgattattak el.
Nem csoda, hogy ez iratok iránt oly nagy érdeklődés mutatkozik Európaszerte, hogy mindenütt annyira türelmetlenül várják megjelenését, miszerint Európa egyik legnagyobb kiadó czége – az angol – határozottan kikötötte, hogy mindjárt az első kötet egy és ugyanazon napon jelenjék meg Budapesten és Londonban.
A magyar olvasót a műnek természetesen azon részei fogják leginkább érdekelni, melyek Magyarországra vonatkoznak. S örömmel látandja, miként ez Iratok, kétségbevonhatlan hitelességgel felkarolják, s legelőször csakis ezek karolják fel az emigráczió összes politikai működését s ugy a külfölddel mint a hazával fentartott viszonyát.
Ami az ő saját működését illeti, minden olvasó könnyen észreveendi, hogy azon két irány vonul végig. Egy felől szigoruan megfigyelni az európai események fejlődését s kilesni az elnyomott haza felszabaditására felhasználható minden kedvező alkalmat; más felől őrködni, hogy a hazafiui türelmetlenség oly lépésre ne ragadtassa magát, melynek következtében a nemzet, függetlenségének kivivása helyett, esetleg csak idegen czéloknak szolgálna eszközeül.
Mig az előbbi irány, elősegitve Magyarország volt kormányzójának kimagasló állása és nagy multja által, oly összeköttetésbe hozta őt az európai diplomaczia legfőbb tényezőivel s oly eszközöket adott kezébe, minőkkel aligha rendelkezett valaha számüzött, és oly mély bepillantást engedett neki a világesemények titkos gépezetébe, aminőről ez Iratok tanuskodnak: addig működésének másik iránya megfejtésül szolgál sok olyanra, ami annak idején az emigráczió egy részében félre lőn magyarázva s amit némelyek talán még most is balul értelmeznek.
Egyébiránt a mű, egészében oly változatos s oly sokoldalu, hogy módot nyujt az olvasónak egyaránt megitélni Kossuth Lajosban az embert, a hazafit, az államférfiut, az irót és itt-ott, különösen nejéhez irott leveleiben, a családfőt. És épen mert mindezekre maguk az Iratok adják meg a leghelyesebb alapot, én nem tartom hivatásomnak azok beltartalmának méltatásába e helyütt bele bocsátkozni. Ezt, annak idején, megtehetem másutt. Természetesen még kevésbé gondolhatok arra, hogy Kossuth Lajos Iratait a magyar közönségnek ajánlgassam!
A jelen sorok czélja főként az, hogy az olvasót ez Iratokra vonatkozó némely inkább külső dolog iránt tájékozzam.
* * *
És itt mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem ugy a Szerző, mint a kiadótársulat nevében a késedelemért, melyet az első kötet megjelenése szenvedett. Magyarázatát leli ez részint s főkép azon rendkivüli óvatosságban és elővigyázatban, melyet ily nevezetes és nagyterjedelmü munka meginditása megkövetel; részint a Szerző és kiadók lakhelyei közt levő nagy távolság által okozott nehézkességben. A késedelmet végre pár héttel az angol kiadónak azon fentérintett kikötése is hosszabbitotta, mely szerint ez első kötetnek egyidejüleg kell megjelenni magyarul és angolul. A magyar közönség bizonyára csak méltányolni fogja a készséget, melylyel az »Athenaeum« a mű és szerzője érdekében e kivánságnak engedett.
Most, hogy a munka megindult, kilátásba helyezhetem folytatását aránylag rövid idő alatt. A 2-ik kötet összeállitása már munkában van s a munka javában folyik. Ez, ha csak valami váratlan közbe nem jő, még ez idén meg fog jelenni. Remélhetőleg a 3-ik kötet is. Annyit mondhatok, hogy Szerző minden lehetőt elkövet, miszerint a három kötet kiadása gyorsan következzék egymásra.
Még egyet kell megjegyeznem.
Az olvasó észre fogja venni, hogy nagy hazánkfia a magyar emigráczió házi életébe vágó inczidenseket gondosan kerüli. Pedig van azok közt sok olyan, ami különösen a magyar közönséget kiválóan érdekelné, sőt némelyike történelmi érdekkel bir. S a mint most a történetbuvárok nyereménynek tartanak minden legkisebb levéltöredéket, mely a Rákóczy-féle emigráczió viszonyaira bármi kis világot vethet: ugy bizonyára annak is eljövend ideje, mikor a 49-ki magyar emigráczióra vonatkozó minden legkisebb adat hasonlóan kutatás tárgyát képezendi. Kötelességemnek tartom ezuttal a közönséget az iránt is megnyugtatni, hogy e kutatás nem lesz hiába való.
»A multaknak jövendő buvárai – irja nekem a Szerző egyik levelében – Irataimból annyi utmutatást merithetnek, miszerint tudják, hogy hol találhatók bőviben az ily adatok. Jó kezekben maradnak (t. i. fiainál). Nem fognak a sajt-árusok kezébe kerülni. A jelen még amaz időszaknak sok élőre nézve contemporaneitás jellegével bir.«
Ez Iratok olvasói, habár igy ezuttal némi érdekes közleménytől esnek el, csak méltányolhatják az érzelmet, mely Szerzőt az ilynemű adatok ez időszerinti mellőzésére birta.
* * *
Végre jeleznem kell pár szóval azt a csekély részt, mely e munkában az én osztályrészemül jutott. Előszavában Szerző ezt három irányban jelöli ki: a sajtó alá rendezést, az irály szabatosságának gondozását, és a korrektségre való felügyeletet.
Ami az elsőt, a sajtó alá rendezést, illeti, ez nekem valóban igen kevés munkát adott; mert ő az egész anyagot annyira rendezve küldte be hozzám, mikép egész munkám e tekintetben arra szoritkozott, hogy az egyes fejezeteket, az olvasó nagyobb kényelme és világosabb tájékozása tekintetéből, részekre oszszam s azok tartalmát minden egyes rész élén jelezzem.
Az olvasó könnyen el fogja képzelni, hogy a második, t, i. az irályi szabatosság nekem bizony nem okozhatott fejfájást. Ki tudná azt jobban, vagy csak annyira is gondozni, mint Szerző maga? hiszen az a nyelv, melyen Kossuth Lajos ir, elismert s eddig még utól nem ért mintapéldánya a magyar klasszikai irálynak.
A mi végre a harmadikat, a korrektségre való felügyeletet illeti, ez alól felmentett engem az Athenaeum valódi angol szabatossággal berendezett nyomdája s annak személyzete által e munka körül tanusitott ritka buzgalma.
Legfőbb munkám tulajdonkép abból állott, hogy itt-ott, hol a szöveg természetéből folyónak, szükségesnek vagy czélszerünek látszott, rövid s ritkán lényeges jegyzeteket tegyek, melyeket azonban mind aláirtam. A többi jegyzetek, azok is, melyek Kossuth nevével ellátva nincsenek, az ő tollából folytak.
Ebből áll az egész. S e kevés munka fejében osztályrészemül jutott azon ritka élvezet, hogy én lehettem ez Iratok első olvasója.
Nem tagadhatom meg azonban magamtól azt az elégtételt, hogy itt kimondjam: miszerint van igenis e munka körül egy érdemem, a melyre életem fogytáig az öröm érzetével fogok gondolni, s ez az: hogy sikerült nagy hazánkfiában leküzdenem az ellenszenvet, melyet, az általa érintett kényszeritő okok daczára is, Iratainak életében való közrebocsátása ellen mindig táplált, – egy érdemem s egyuttal jutalmam: hogy hozzájárulhattam ily módon egy irodalmi mű megjelenéséhez, mely bizonyára rövid időn minden igaz magyar család nemzeti bibliájává fog válni.
Kelt Budapesten, 1880. évi április havában.
Helfy Ignácz.
