a) 1833 április 22 Kerületi ülés. Tárgy: A feliratra érkezett királyi válasz megvitatása. Az elhalasztás és a sorrend kérdése.
a)
1833 április 22
Kerületi ülés.
Tárgy: A feliratra érkezett királyi válasz megvitatása. Az elhalasztás és a sorrend kérdése.
1833 április 22
Kerületi ülés.
Tárgy: A feliratra érkezett királyi válasz megvitatása. Az elhalasztás és a sorrend kérdése.
April 22-én kerületi ülés. Előlülők Török és Kajdácsy. Napi Rend: a Királyi válaszra adandó felelet.
Az ülés 11 orára volt hirdetve, mert conferentiát akarának előbb tartani, de utóbb ez elmúlt s az ülés 9 órakor kezdődött,* minek az lőn következése hogy az ülés eleje (Cholera kérdése) a nyilvánoságra nézve elveszett. A RR e részbeli határozásukban figyelmöket kiterjesztették a Királyi válasz azon kifejezéseire is, mellyben szemrehányólag emlitetik: hogy ő felsége a rendszeres munkák felvételére való készségét a többi közt az által is bebizonyitván hogy az operatumokat kinyomattatni megengedte; az ország gyülésének cholera alatti nem tarthatását mindenki elösmerni kéntelen, kit nemzetünk tulajdoni őszintesége lelkesit. Ezeket egybenfoglalva azt válaszolandják a RR hogy szemrehányást ugyan ő Felségének tenni nem akartak, sem szándékának jóságát kétségbe nem veszik, mindazáltal újólag is kijelenteni kéntelenitetnek, hogy az ország gyülése elhalasztásának, a törvényeinkben megszabottakon kivül semmi más törvényes okát el nem ösmerhetik, s midőn a törvényekhez ragaszkodnak, sem a nemzeti őszinteség ellen nem vétettek, sem feddést nem érdemlettek. Azt, hogy az operatumok kinyomtatása a kormány engedelmétől függött vólna; mind azért mivel a sajtó jusa nemzeti tulajdon, mind azért mivel különösen az országgyülési iroványok kinyomtatásának szokása, és gyakorlása is a kormánytól soha sem függött; szintén el nem ösmérhetik. Ezen egész kérdést mindaz által csupán óvás képen kivánják megütni, mert nem czéljok erészbeli vitatásokra ez úttal alkalmat nyújtani. A Prelo committi indulsimus kifejezésben többnyire igen megütköztek, mivel nem hitték hogy a toll hirtelenkedéséből bé csuszott kifejezés lenne.
Mint Kölcsey elmondja naplójában (208. l.) a konferencia Hertelendy kívánságára alakult át mindjárt a tanácskozások kezdetén kerületi üléssé.
Következék a sorozat kérdése, mellynek felette minthogy már igen ki van meritve, csak röviden kivánt voxoltatni a Praesidium, de megelőzőleg
BEZERÉDY ily formán szóllott, van még ezelőtt egy része a királyi válasznak, melyet halgatással elmellőzni nem lehet. (Olvassa azon pontot: Ita nobis conscii – s a t. – respondisse, – mellyben a felség neheztelését tudatja a Rendekkel, hogy a jelen országgyülésen, melly csak egyenesen a systematicus munkák felvételére hivatott ösze,* a lefolyt három hónapok alatt a RR. sem ő felsége atyai jószándékának, sem az 1830: 6. t[ör]vénynek meg nem feleltek.)
Comitia haec revisioni operatorum systematicorum destinata sunt. (Iratok, I. k. 196. l.)
Ezen sorokban oly szemrehányás, oly roszallás fekszik, mellyet felelet nélkül hagyni anyival kevésbé lehet, minthogy Király és Haza előtt van reá mit felelni. Azt hogy ezen dieta oly kirekesztőleg lett vólna vagy lehetne az Operatumok visgálatára rendelve, hogy más egyebet bármi sürgetős lett légyen is, fel nem vehetnénk, sem az 1830: 6. t[ör]vényből, sem az országgyülése természetéből következtetni nem lehet. Minő szándékkal, minő tárgyak vétettek fel, ismételni nem szükség de azok mind olyanok, mellyek a jövő tanácskozásoknak alapját vagy megvetik vagy biztositják. Midőn mind azon akadályokkal küzdenek a RR. mellyeket a 40 éves elhalasztás okozott, inkább dicséretet, mint szemrehányást érdemelnek, hogy azokat mindjárt elején elháritani igyekeztek. S kérdi, ha annak, mit eddig tettek a RR a Király kedvező resolutiók által már foganatot szerzett vólna, van e a hazában valaki ki nem áldaná a RRket? Hogy az ország gyülésének még fenálló coordinatiójában oly sebességgel, mint egy dicasterium, haladni nem lehet, azt ő felsége maga sem tagadhatja. Ezen szemrehányást tehát lelkiösméret szerint nem érdemlették a RR, s azt szerényen megérinteni szükségesnek itéli.
Ezen eléadást NICZKY (Vas) támogatá s itt látja helyét megütni, hogy azon 1807-ki felirásban, mellyre a Felség hivatkozik, az Ország Rendei bölcs elélátással feltartották, hogy az operatumok felvétele alatt, ha szükség lesz, más egyebet is felvesznek.*
1807. október 30-i feliratot l. ez. országgyűlés Írásai-ban, 404. s köv. l.
DUBRAVICZKY Gyámok gyanánt megemliti, hogy ő ugyan el nem ösmérheti, hogy kirekesztőleg ez, vagy amaz végre lehessen a dietát szoritani, de akár mire, főtárgya az országgyülésének mindég a sérelmek orvoslása, s az 1791: 13. czikelyből nem ismérhet az ország oly dietát, mellyben csak a Kir. eléadásokat kellene felvenni.
Ezeket mindnyájan helyeseknek ösmerék, de minthogy a resolutio végén a kérdésnek ismét elő kell fordulni, akkorra halasztották. Következett a sorozat kérdése.
KÖLCSEY: Verbőczy szerint a királynak jusa van előterjesztést tenni, s a nemzetet megkérdezni tetszik e? ha tetszik megáll, ha nem tetszik nem áll. Itt ez utolsó eset van. Jónak látták a RR azt hogy nem tetszik a királyi eléadásokban felállitott sorozat, mert elállott az 1825-ki állapodástol, mert a Sanctio iránti záradék aggodalmat szült.* A kormánynál van az eloszlatás jusa, ő tehát semmi esetre sem veszthet, akár mily rendel vétetnek is fel az operatumok, de a nemzet részén van a veszteség, s nékie biztositást kell szerezni igyekezni, hogy amit kiván, annak felvétele el nem marad, ő az elébbi felirás mellett marad.
A királyi propositiók meglepő rendelkezése (Iratok, I. k. 5. l.), hogy az országgyűlés az úrbéri és jogi bizottság munkálatainak megtárgyalása után terjessze fel szentesítésre határozatait, támasztotta annak idején az aggodalmat, hogy a többi javaslatra már nem fog sor kerülni.
BALOGH: A mit régen tudtam, abban ezen kegyes (mert máskép nevezni nem szabad) királyi rescriptum által még inkább megerősittettem, hogy t. i. minél alaposabbak az ország kivánati, azoknak előterjesztése a kormányt annál inkább ingerli a tökéletes megtagadásra; melly állapot bennem viszont oly reactiót szül, hogy az országnak igazságon épült, s a kormány által megtagadott kivánságait annál elszántabb álhatatossággal kivivni igyekezzek. Ugyan is, ha ezen Rescriptumot tekintjük, találunk e benne csak egy szótskát is, melly elhitetné velünk, hogy nemzetünkre derűlni kezd valahára azon boldog idő, mellyben a kormány, a nemzettel egyetértőleg kezet fogván, ön érdekjét, a nemzet érdekjeivel összekapcsolni kivánná? És ha igaz az, a mit hinni akarok, hogy Ő felsége minden operatumokat bé kiván még ezen a dietán fejeztetni, akkor a dolog érdeme nem a sortul, hanem az igéret szent teljesitésétől füg, de más részről senki sem hiteti el velem, hogy az ország képviselői, kikből utasitásainknál fogva a Nemzet lelke szóll, ne ösmernék inkább az országnak segitséget kivánó bajait, és igy az operatumok felvétele sorának is elsőségét, mint a kormány, ki el lévén a végrehajtó hatalom által foglalva, más ország fővárosábol tekinti nemzetünknek valóban nem legboldogabb sorsát. Tudom azt, hogy sokszor a kormány diplomatiai cselszövényei ellen a viszontorlás szabályainál fogva, ismét tekervényes utakon külömbféle fogásokkal élni kelletik, de a magyar nemzet nyiltszivüségével inkább megegyezik, hogy Koronás fejedelmével őszintén, és szive mélyében gyökerezett érzelemből szólljon. Mondjuk meg tehát, hogy az általunk felállitott sor és junctim szóra bennünket főkép a kormány iránti bizodalmatlanság és a kir. eléadások kétes értelme vezérlettek, melly aggodalmunkat e jelen, minden kivánságinkat kereken megtagadó királyi válasz nem csak szét nem oszlatja, sőtt nőttön neveli. Tudnék sokat, és talán fontossat is felküldött Representatiónk támogatására előhozni, de itten már nem kölcsönös capatitatiorol, hanem alkudozásrol van szó, én pedig meggyőződésemet alkura bocsájtani nem kivánván, felirásunk foglalatjánál most, és máskor is, és örökké álhatatosan megmaradok.
BENYOVSZKY: A sorozat megállapitását tették a RR a haza java elő mozditásának ösztönéből, mellyről a Felség egykor azt mondotta spargite spiritum hunc verum genium tutelarem patriae.* Meg emlékeztek a RR hányszor mondá ő felsége, hogy minden örömét, boldogságát a nemzet szeretetében találja, s hogy törekedését mindég a nemzet kivánságihoz fogja mérsékleni, referte Domini Status salutem a Rege et amico vestro igy szóllott 1792-ben* s valóban ha ezekre megemlékezem, s ezen resolutiót nézem, alig tudom hinni hogy egy kéz irta légyen. De úgy hiszem azon nagy lélek még mindég megvan. 1825-ben is kedvetlen volt az első resolutio,* annál kedvezőbb a többi, most is igy lesz, ha a RR alázatosan, de mindég álhatatosan megállanak. Nem szükség ismételnem hogy ha ön magok hasznát néznék a RR inkább adnának elsőséget a Juridicumnak, mert birtokos nemesek, és igy pereik is vannak, magok vesztenek tehát, de a közjónak tulajdon hasznukat alája vetik. Midőn a kormány oly erősen ragaszkodik a maga rendjéhez, félő, hogy mind fel nem vétetik, mert ha fel, mit változtat hogy mellyik az első. Maradok az előbbi állapodás és sorozat mellet.
1792. június 26-án mondotta Ferenc király a rendekhez intézve szavait: „Spargite spiritum hunc velut verum patriae genium tutelarem inter concives vestros”. (Az országgyűlés Jegyzései, 125. s köv. l.)
Referte domini status et ordines concivibus vestris... salutem a rege et amico vestro, referte sanctam illam promissionem, quod memor semper nuncupatae per me fidei legum sim futurue fidelis custos et exequutor. (U. o.)
Az 1825. november 9-i leirat az országgyűlés Írásai közt, 86. s köv. l.
ZMESKÁLL utasitásánál fogva a királyi propositiókban fel állitott sorozatra voxol. A junctimtol hogy elestek a RR nem igen bánja, ő abba nagy erőt soha sem helyhezett, mert inkább kiván egy kis jó törvényt haza vinni mint semmit, ellenben erőt helyheztet a kormány s nemzet közötti bizodalomba, s remélli, ha itt engednek a RR, a legjobb fejedelem az előleges sérelmekre nézve kedvező válasszal fog megörvendeztetni.
BENE a Sanctio záradéka iránti aggodalmat ezen királyi válasz által megszüntetve látja. Az 1825-ki álhatatosságtol vett példa nem áll, akkor sarkalatos törvény megsértéséről vala szó, a sorozat kérdése még csak nem is gravamen. Néki utasitásában volt a Publ[ico-] Politicumot kivánni első helyre, de kivánsága elhangzott, most a Resolutio értelmében voxol.
NOVÁK: Néki is hasonló utasitása volt, s ha dietánk eddigi folyamatját tekinti, megyéjének satisfactiója lehet, hogy a dieta elszerkeztetését előlegesnek tartá. A RR által felállitott sorozatra vezető okok nem csak állnak, de a resolutió azokat még erősiti, mert a kereskedési tárgynak elsőségét átlátván a kormány, annak negyedik helyen felvételét ajánlja. A szólló követ az előbbi állapodástol soha el nem áll.
PALÓCZY hasonló értelemben szóll. A törvényhozói köteleségek közt elsőnek nézi azt hogy a polgárok physicus létte biztositassék. Kereskedés szüli a társalkodást, az intellectualis erőt, ez vagyont, ekkor kell törvény melly azt megoltalmazza. A Vagyonosságot jó törvény magában fogja követni. Lehet háborús idő is, lehet áldozatra szükség, mert a háborúra három dolog kell: pénz, pénz, és pénz.
NICZKY (Vas) Nem akarja feszegetni az 1825-ki állapodástol való elállás okozta e ezen resolutiót, ő legalább soha sem fog capacitálódni hogy az elállásra elég ok volt. – JUSTH pedig nem is kételkedik hogy ezen elállásnak következése a jelen resolutio. Mindketten az elébbi állapodás mellet maradnak.
SZENTPÁLY hasonló értelemben voxolván, ámbár Szathmár vármegye követével a diplomatiai járatosságban mérkőzni nem akar, mind az által meg nem nyughatik abban hogy a kormánynak minden esetben lenne jusa a dietát kénye szerint eloszlatni; s azt tartja: a különös végre öszehivott országgyülését, csak a tárgynak béfejezése után lehet eloszlatni.
Az előbbi sorozat mellet voxoltak még: Bács, Gömör, Tólna, (4-ik helyre a juridicumot), Sáros (mig ellenkező utasitást nem kap, az előbbi dietale conclusumot tartja utasitásának), Zemplén, Komárom (ha a Comissariaticumot második helyre el nem fogadnák), Abauj, Szerém, Hont, Győr, Nyitra, Baranya, Trencsin, Zólyom, Szabolts. És igy öszvesen 25 megye.
A Juridicumra voxoltak: Árva, Csongrád, Posega, Verőcze, Arad, Liptó, Krassó, Nógrád, Szepes, Heves, Ung, Csanád, Marmaros, Bereg, (a négy munkát együt) 14.
A Commissariaticumra Somogy (4-ik helyre a publico politicumot) és Pesth. Minden órán várja utasitását: Veszprém. A voxolás előtt kiment: Esztergom. A többiek tudtomra nem voxoltak.
Az ELŐLÜLŐ jelentvén hogy Sopron vármegyének egyik követe (Niczky) haza utazott, a másik (Nagy) beteg, kérdi, lehet e voxát irásban elfogadni, vagy meg kell tudakoztatni? Felelet: nem lehet, s nem kell, csak szóval lehet bent az ülésben voxolni.
Következék a junctim kérdése: melly azonnal egyszerüen voxra bocsájtatott. A voxoláskor eltávozások, külömböztetések, feltételezések, voxolni nem akarások jöttek közbe, én tehát a voxokat hitelesen jegyezni nem valék képes, az Előlülő ugy mondá ki a többség akaratját: hogy a junctim meg ne maradjon.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 209. l.
