b) 1833 április 23 Kerületi ülés. Tárgy: A királyi válaszfelirat fölötti vita folytatása. A junctim. Vita a válaszirat egyes él...
b)
1833 április 23
Kerületi ülés.
Tárgy: A királyi válaszfelirat fölötti vita folytatása. A junctim. Vita a válaszirat egyes éles kifejezései fölött.
1833 április 23
Kerületi ülés.
Tárgy: A királyi válaszfelirat fölötti vita folytatása. A junctim. Vita a válaszirat egyes éles kifejezései fölött.
April 23-án kerületi ülés: Előlülők a voltak. Napi rend a királyi válasz iránti tanácskozás folytatása.
BALOGH: Engedelmet kérek hogy a tegnapira visza megyek. A junctimra nézve három felé ment a voks, ezen mystificatiónak véget kell vetni, s ha eldől a junctim, legalább okát kell adni: miért állunk el, mert azt nem gondolnám hogy attol, a mi oly sok viták, és elmesurlódások után határoztatott, egyedül ezen mindent megtagadó, s inkább parancsoló, mint a törvényhozó hatalmat felező hangbol irott, s nagy részint a semmi felelet terhétől nem tartó ministerium éles pennájából folyt rescriptum miatt elállni, és igy minden szép, és a legboldogabb jövendővel kecsegtető reményeinket merő füstté általváltoztatni akarnánk? Én részemről ezen elállásnak okát adni nem tudom, de gyenge értelmem úgy áll a T[ekintetes] Rendekhez mint 1: 1000, azért kérem, méltóztassanak támogató okokrul gondolkozni külömben megáll az hogy olyat végeztek a T[ekintetes] RR mellyről a Királyi resolutio azt mondja hogy in publicae rei detrimentum vergit.*
A leirat szerint több munkálatnak iunctim való felküldése szokatlan és „in summam diaetalium negotiorum remoram publicaeque rei detrimentum vergeret”. (Iratok, I. k. 197. l.)
ASZTALOS azon okát adja, hogy ő Felsége most megszünteti azon aggodalmat, mellyet a propositióknak azon záradéka szült, hogy az urbarium, és juridicum iránti végzéseket sanctio alá kivánta, pedig ezen aggodalom volt a junctimnak eredete.
BENYOVSZKY: Meglehet hogy ezt gondoltuk s mondtuk is, de diplomatice nem mondottuk, s a junctimnak csak azon okát adtuk hogy elválaszthatlan szoros kapcsolatban van a 3 operatum. Ezen kapcsolaton pedig azon aggodalom megszüntetése nem változtatott. Az tehát nem elegendő ok.
HERTELENDY: Okot igen bajos lenne találni azért egyeztető mód gyanánt javalja, áljanak azokhoz, kik a junctimot csak a Sanctióra értették.
TÖRÖK mint Előlülő jelenti, hogy a junctim elesése nem is értetődhetett másként, mint úgy, hogy a sanctióra megmarad.
NICZKY (Vas): Ez a dieta eddigi természete szerint magában értetődik, hogy végével sanctionáltatnak minden hozott törvények, ámbár én a Concertatiónak jövendőre ellene leszek, erre különös ovás nem kell, de arrol volt a szó hogy resolutio végett is csak junctim fogjuk felterjeszteni, ettől állottunk most el, és igy a logica ezen filumán a dologbol ki nem megyünk. Hanem azok kik a junctim ellen voxoltak, gondoskodjanak támogató okok felől.
Ezen értelemben a junctim mellet, és junctim ellen voxoló felekezet között, hoszas szóváltás folyt. A junctimtol lett elállásnak előhordott okai többnyire az ASZTALOS által felhozott néző pont tengelye körül forogtak, mellyet
BEZERÉDY bővebben úgy fejtegetett, hogy a junctimnak egyenes czélja csak ugyan nem egyébb vólt mint az hogy azon Operatumok, mellyeket a RR felvétetni különösen óhajtottak, a törvénykötésből ki ne maradjanak, ezen czélra vezető eszköz gyanánt választatott azon mód, hogy resolutio végett is csak junctim fog a ki tűzött három munka felterjesztetni; Most ezen czélra nézve megnyugtatást szerez a királyi válasz, minthogy a két első propositio után kivánt sanctiotol eláll, s a Commercialénak negyedik helyüt, de a többi operatumoknak is felvételét biztositja, és igy a kivánt czél elérésére választott előbbi eszközhöz tovább ragaszkodni nem tartják a Rendek szükségesnek. Ezt annyival inkább fel lehet hozni, mivel nem a RR. állottak el előbbi vezér elvektől, hanem Ő Felsége a propositiokban kitűzött munkállódási sortol.
DÓKUS emlékezteté a Rendeket, hogy a Marmarosi követ által felhozott inditó ok ugyan a felirásban mondva nem vólt, de vólt támogató ok gyanánt mondva a Fő Rendeknek, s most azon aggodalom megszüntetését a junctimtol lett elállás okáúl fel lehet hozni, miután a többség (ellenére ugyan a szólló követnek) csakugyan elállott a junctimtol.
Igy folytak a vitatások, egymást unszolták a felek, hogy adják okát a junctimtol lett elállásnak. – SZINNYEY kijelenté hogy ő bár mennyire törje is a fejét okát adni nem tudja, mert a junctim alapja volt a 3 munkának elválaszthatatlan kapcsolata, ez most is csak úgy áll, és igy nincs egyéb hátra mint megvallani hogy három hónapig hibában volt a RR. – NICZKY hozzá tevé hogy az Urbarialénak első helyre lett tételét nem kevésé eszközlé a junctimbol vett azon ellenvetés, hogy ez csak ugyan biztositja a Commerciale felvételét is, – BORSICZKY pedig azt mondá hogy miután az első felirásban azt állitották fel a RR hogy ha csak együt nem vétetik fel a három operatum, materiam legis haurire non possunt,* most már vagy azt kell mondani, hogy possumus, okát adni miért, vagy megvallani hogy mea culpa, hibáztunk.
Iratok, I. k. 162. l.
ASZTALOS újra szóll, hogy az instructiók változtak, néki nevezetesen azon utasitása jött, hogy se junctim, se sorozat nem áll, hanem a királyi eléadás sora áll. Van e neki jusa küldőitől kérdeni, miért? s van e jussa a törvényhozó testnek tőle kérdeni hogy miért?
PALÓCZY: Én a junctim mellett maradok, de azokat, kik vélem egy értelemben vannak, kérem ne sürgessék most szerfelett a támaszokokat, még hátra van az országos ülés, tegye fel a Jegyző Ur, majd meg látjuk azok kik minket le voxoltak, hogy füszerszámozzák meg végzésöket, én gyenge értelmem szerint mindég impugnálni fogom.
PÁZMÁNDY miután a dolog mostani fekvését practice, s alkalmaztatólag kifejté, ugy vélekedett hogy a mit a többség elegendő oknak lát, azt elegendőnek kiki elfogadni tartozik. – ASZTALOS szerényen megjegyzé hogy oly kifejezések, mint a Borsodi követé csak meghasonlásra vezetnek, – DUBRAVICZKY a haza szent nevében kéré a RRket igyekezzenek ezt eltávoztatni. Ő ugyan maga részéről a sorozat, és junctim közt oly szoros kapcsolatot lát, hogy vagy áll a junctim, vagy a sorozat is eldőlt. – GR. ANDRÁSSY ki egyébiránt magános véleményét félre téve útasitásánál fogva a junctim mellet van, azt tartá, azon ok, hogy a mostani helyzethen már elegendőknek nem látják a RR mind azt mi a junctimra vezérlette értelmöket, elegendő. Tisztelettel szólván talán azt is lehetne mondani, hogy az előbbi töbség, melly resolutio végett is junctimot kivánt, nem tudta ennek elegendő okát adni. Végre a vitatásoknak igy szakasztá végét
PÉCHY: Meglévén a tegnapi végzés, mind ez csak idő töltés, mert a junctimtol elálló többség, a felhozott okokat elegendőknek fogja találni, az el nem álló kisebb szám pedig semmi némü okokkal sem lesz meg nyugtatva, a többségnek pedig csak ugyan engedni kell.
Tovább menvén tehát a tanácskozás rendjében első szóllott
KÖLCSEY: Fájdalommal látja hogy a kir. rescriptumban szemrehányások vannak, miért az országgyülését oda nem tartozó tárgyak felvételével czéltalanúl késleltetjük. De miket vettek fel a RR? az ország legfőbb sérelmeit, mellyeknek a Kir. rescriptumbol lett ki maradása ismét új sérelem. Igérnek ugyan a kir. válasz végszavai jövendő feleletet, de épen ez az, a mi kivánatinkkal ellenkezik. Miért emlitők sérelminket a kir. eléadások előtt? nem azért e, mert igen nagy távolságban követik azon eléadásokat, mellyekkel együtt sok évek előtt felterjesztettek? Ime azon kir. eléadások maga idejében mindég tanácskozásba vétettek, törvénybe mentek, teljesitettek, a sérelmek pedig új meg uj eléadásokkal kiszoritattak, s több egymás után kihalt embernyomok elenyésztével is nem tekintve nem orvosolva, sulyaiknak egész nyomásában fenmaradtanak.
A Nemzet szentnek nevezé a koronát, mert annak ideájával a Nemzeti nagy egyesület legszentebb alapjait kötötte együvé. Azért a Koronának a nemzet érdekeitől külön szakasztott jusai nem lehetnek. A polgári alkotvány feltételei alatt nyugszik a Korona, mi ennek minynyájan tagjaivá születtünk, honnan tehát e nagy külömböztetés, melly az eléadások, és sérelmek közt tétetik. A törvény egyformán kötelez kormányt és nemzetet. Mikor nem teljesitettük mi, a mire magunkat törvény által ajánlottuk? határoztatott katonaság? megadtuk, kivettetett az adó? behajtottuk. Igértünk segedelmet? megfizettük. De im század óta kivánjuk Erdélyt egyesitetni s egyesitve nincs, – kivánjuk az országot kiegésziteni, – kiegészitve nincs, – kérjük a só tárgyát országgyülés elébe adatni, – mind hasztalan, – s még mennyit emlithetnék! Lehet e a dolog ezen helyzetében bennünket vádolni hogy sérelmeinket felirásunk homlokára teszük, s hogy ez által ez országgyülés czélja ellen cselekszünk? Képviselői kötelességünk teljes érzetében kell tehát ismét a királyi felség előtt fellépnünk, s nyiltan elmondanunk: hogy sérelmeink hátratétele által polgári alkotványunkat, a Fejedelem s nemzet közötti kölcsönös szövetséget látjuk megsértetni, s aggodalmunk e miatt annál nagyobb, mert a kir. irásban e jelen országgyülés egyedüli czéljának az országos munkálatok mondatnak. De tehetünk e róla, hogy előleges sérelmeink iránt nyugtató választ a közelébb múlt két országgyülésen sem nyerhettünk? s mivel sérelmeink egyike t. i. a rendszeres munkák vizsgálata valahára 40 év után vitatásba vétetik, a többieknek feledékenségbe kell húllaniok? Polgári alkotványunk hasonlit a sok sebbel boritott testhez, hiában gyógyitasz meg egy sebet, a többi nem kevésbé égő fájdalommal fog kínzani. Ismételjük azért felterjesztésünket, mert minden esetre tudnunk kell már egyszer mit remélhetünk? tudnunk kell várhatjuk e azt, a mit kivánni jusunk van? tudnunk kell nintsen e ideje széjel nézni az eszközök között, miket az alkotvány természete, s világos törvényeink hasonló esetben nyujthatnak. Ez az én értelmem, nem könyörgök, hogy azt pártfogolni méltóztassanak, nem kételkedvén hogy a haza boldogságát egyformán hordjuk sziveinkben, melly haza ha nem boldog, boldogokká mi sem lehetünk.*
V. ö. Kölcsey: Minden munkái, VI. k. 114. s köv. l., azonban ápr. 22-i dátummal.
DUBRAVICZKY: Az 1790: 13. just ád, és köteleséget is szab kormánynak, nemzetnek, mi magunk kötelességét teljesitettük azért sérelmeinken kezdeni is jusunk lett vólna, e részben vétkeznék, ha Szathmár lelkes követének szavaihoz valamit adni akarnék. De azt mondják, más egyebeket is vettünk fel. – Mennyünk végig: a diarium? ki vévén a fő RRket kik tovább is ezen anomaliában leledzenek, még két három tagbol álló küldötség is ezen kezdi munkállódását. – Ujság? Ugy tartom ha ezen kérdés resultatumával mi nem vagyunk megelégedve, a kormánynak oka van megelégedni. – Honi nyelv? ez oly szent ügy, melylyet vétek nélkül halasztani nem lehetett, s miért vádoltatást nem várhatok. – Királyi lakás? nem hiszem hogy leghivebb ragaszkodásunk ezen jelét szemünkre hánhassák. – Vallás? erre feleljen meg a közlelkesedés, én nem pirongatást, de megelégedést reméllek a hazátol.
PÁZMÁNDY: A Szathmári követ beszédének resultatuma az, hogy kérjük ő felségét újolag, hogy előleges sérelmeinkre nézve mi hamarébbi kegyes válaszával bennünket megörvendeztessen. A kereskedésre nézve kért szomszéd tartománybeli biztoságra nézve meg mondhatjuk, hogy mi ezt azért kértük, mert ezen útat a tarifák megállapítására könyebbnek látjuk. Végre azon ovást, hogy ha ő felsége valamelly oly elvet el nem fogadna, melly miatt az előbbiek is ingadoznának, a systematicus munkálódás természeténél fogva is fel kell a visza léphetés jusát tartani, ismételnünk szükséges.
BENYOVSZKY a kereskedési biztoságra nézve is aggodalomnak látja okát a K[irályi] válasz azon szavaiban „pro nostro populorum amare sanctione donatum”* mert ez a független magyar nemzet törvényeinek sanctióját más nemzetek érdekjének látszatik alája vettetni. Egyébiránt azt hiszi, ha ő felségétől azokra, mellyeket felterjeszteni részint a sarkalatos alkotvány sérelme, részint a Nemzet köz ohajtása kötelességé tett; kedvező kir. válasz jövend, valóban megfeleltek a RR az ország várakozásának. Különösen megütközik a szólló követ azon szavakba „pro munere nostro regio praecipientes”* ha hogy a RRnek parancsolni lehet, még pedig a törvényhozó test másik fele parancsolhat, úgy a tanácskozás szabadsága, függetlensége kétségbe vonatik, s a törvényhozás ideájával ösze nem fér. A regressusra nézve azt tartja, ha már a junctim eldőlt, ez sem álhat.
A királyi leirat feleslegesnek mondja bizottságok útján kereskedelmi tárgyalásokat folytatni az örökös tartományakkal, mivel ezekben az uralkodónak teljes hatalma van megvalósítani mindazt, amiben „mutuo consensu coalitum ac per nos pro nostro populorum … amore sanctione donatum fuerit”. (Iratok, I. k. 197. l.)
A leirat befejező részében buzdítja a rendeket, pro munere nostro regio praecipientes, hogy munkájukat odaadóan végezzék.
BORSICZKY: Én csak azt látom, a kormány systematisált rendet csinált magának hogy vegye el tőlünk az initiativát. Előbb az volt a systema, adjatok katonát s a t., ha megadták, haza mehettek. 1825-be már háború nem vólt, kibúni teljeséggel nem lehetett, nagy nehezen legalább reá mentünk hogy felterjesszük a sérelmeket, most irtunk, előre tettük, még csak nem is feleltek, el utasitanak ad graecas calendas. Én azt tartom, ha becsületes embernek irok, s ő nekem levelem elejét elhagyva, csak a végére válaszol, ez bizon nem igen nagy becsület. Pedig nagyon csudálkozom hogy a ministerium ennyire törekedik az initiativa elvételén, ha maga körül tekintett vólna, ezt nem cselekvé. XVIII. Lajos Chartájában,* az initiativa jusa a kormánynak volt adva, mi lett következése? mutatja a Juliusi revolutio, bizon drágán megfizette a kormány hogy a nemzet jusait elvenni törekedett. A Praecipientes szóbol az következne, hogy csak azt lehet felvenni, mi végre a kormány egybehivja az ország rendeit, igy a sérelmekre soha sem kerül a sor, mert nem hiszem hogy a ministerium valaha a sérelmek orvoslása végett hivjon ösze bennünket. Azomban jöjjön csak közbe egy franczia olasz háború, nem tér el maga a miniszterium a kitűzött czéltol? mindjárt itt lesz a resolutio, hagyjátok abba az operatumokat, adjatok katonát. Azt veti a K[egyes] rescriptum szemünkre hogy semmit sem csináltunk; Ha sérelmeinket úgy veszik, mint Bécsben szokták, hol azokat nugae dietales névre méltatják, úgy igaz nem sokat tettünk, de nem hiszem hogy a ministeriumon kivűl ezt más ilyennek venné.
XVIII. Lajos (1814–1824) 1814. június 4-én adta ki chartáját.
Még sokan szóllottak, csak nem minnyájan erősen kikelve a rescriptumnak éles szavai ellen.
MADOCSÁNYI azt mondá: feles a törvényhozás jusa kettőnk között, ha nékünk displicentiáját jelenti a kormány, mi is tudtára adhatjuk elégedetlenségünket, hogy felirásunk első utolsó pontjára felelt, a középsőt nem is olvasta.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 210. s köv. l.
A Conclusumot már megirtuk,* a felirás javallata rostállatjának alkalmával még bővebben meg irjuk.
V. ö. 314. l.
Aprilis 24-én meg lévén már állapitva hogy a dietale diurnumokat ezen orsz. gyülésére a nemesség fizesse, az határoztatott hogy ez csak „in forma benevoli oblati” történik, a jelen esetre egyedül, és igy azon kérdés, hogy a kik személy szerint tartoznak megjelenni, mikép részesitessenek? az országgyülése coordinatiojának systematica felvételére való. Továbbá oda dőltt a többség akaratja, hogy nem concurrentialis pénztárbol, hanem minden megye külön fizesse a maga követeit, s a diurnum mennyiségét itt kell elhatározni, (a mint is a szokott diurnumot megállapitották,) mert tartani lehetne a difformitástol, s ha valamelly megye különösen lejjebb szálitaná a napibért, most midőn az nem megy az adózó erszényéből, ez rosz szint vetne az Országra.* – Folytaták az urbariumot.
Az ily értelemben megszerkesztett törvénycikk-tervezet: Iratok, I. k. 214. s köv. l.
