d) 1833 május 7 Kerületi ülés. Tárgy: Az országos ülésben módosított válaszfelirat vitája.
d)
1833 május 7
Kerületi ülés.
Tárgy: Az országos ülésben módosított válaszfelirat vitája.
1833 május 7
Kerületi ülés.
Tárgy: Az országos ülésben módosított válaszfelirat vitája.
Az izenetben* elhatározott változások végett öszvegyülvén a RR Majus 7-én a voltak előlülése alatt, NICZKY (Vas) a töbségnek elhatározását köz ügynek tartván, most a megváltozott izenetnek inditó okairól tanácskozni kivánt; a fő szempontot azon királyi biztositásban, hogy még ezen országgyülésen mind a 9 operatumok fel fognak vétetni, sub his comitiis et ex his comitiis, találta; ebben bizván a RR, elválalják a juridicumot másodiknak.
Innen Orosz kézirása, Kossuth pótlásaival.
BALOGH nyiltszivűen megvalja, ha tudta volna, hogy igy jár a nuncium, annak simaságába soha sem egyezett volna meg. Midőn de facto ellenkezést mutatunk, akkor a simaság nemcsak nem árt, hanem szükséges is. De most, miután az absoluta monarchiahoz illő hangon irott rescriptumra a sorozat megváltozott, ha tovább is igy simáskodunk, azt hiendi a kormány, hogy ily ukasok által mindig czélt érend. Oly mértékkel mérjünk a kormánynak, a milyel ő nekünk. Nem hágta e által korlátjait, midőn a törvényhozó test egyik fele a másik félnek oly parancsoló hangon ir, mint a török parancsok szoktak kiadatni? Kiván tehát erősebben felelni. Az ukas szó ellen kikeltek TORKOS, ANDRÁSY (Esztergom), SZUTSICS, ki felséges királyunkat a török császárhoz nem tudja hasonlitani és ROHONCZY, ki a constitutionalis Magyarországban az ukas nevet hallani nem akarja, mivel igy orosz birodalom lenne. MARCZIBÁNYI nem állitja ugyan, hogy ukas; de csak ott van a „praecipientes”* szó, és stylusára nézve valóban hasonlit ukashoz. Mind ezekre BALOGH azt jegyzi meg: Parancsoló hangon van e irva a k[egyelmes] rescriptum vagy sem? az egyesekre nézve a subjectiva capacitástol és érzelem mennyiségétől függ; de hogy az egészre nézve parancsoló, tagadni nem lehet: mert ha mi, mint hasonló fél része a törvényhozásnak, a „praecipientes – displicentia” etc. szavakkal élnénk, a scopatorium, fulminatorium, s nem tudja hogy nevezik még a többi lavatoriumokat, nem késnék hozzánk leérkezni. Az ukaszt nem diplomaticai értelemben, azaz, nem ugy vette, mintha jusa volna a kormánynak ukasokat bocsájtani, hanem azért mondotta, nehogy valaha itt ukaszok unalkodjanak. – NAGY a sorozásra nézve minapi elveit ismételvén, az izenetben világosan mondatni akarja, hogy mi a kormánynak ezen usurpált jogát soha el nem ismervén, nem azért tettük másodiknak a juridicumot, mert ezt a rescriptum kivánta; hanem azért, mivel comittenseink átlátták az urbarium és juridicum közötti öszvefüggést. Miután pedig ő felsége irja: secundum propositiones nostras etc., ezt soha el nem ismerjük, hogy t. i. a sorozat lehessen a propositiók tárgya. Épen ezért kivánja hogy ebbeli jusunk megmutatására, a juridicum után ne a comissariaticumot, hanem a Commercialét vegyük fel. Minthogy végre a felség minden 9 operatumoknak felvételét megigérte, szükséges repraesentálni, hogy noha a RR. ő felségének azon jusát, hogy a diaetát eloszlathatja, elismerik, a jelen esetben azonban, miután erről már a coalitio megtörtént, a diaeta mind a kilenc operatum felterjesztése s sarictiója előtt, el ne oszlathassék.
V. ö. 323. l., 13. jegyzet.
PÉCHY a comitiale conclusum ellenére semmi továbhi tanácskozásnak helyét nem látja. PRÓNAY hasonlóképen vélekedik, hogy uj izenetről szó nem lehet és hogy többé regradálni lehetetlen. A rescriptumban némely éles kitételeket lát ugyan, de azt oly dühös absolutismust lehelőnek nem gondolja. Parancsoló ugyan, de azért initiativánkat nem csonkitja, mivel a kormánynak ezen iránya már 1825, 1830-ba, de most is tettleg meg czáfoltatott. A Juridicum elfogadásának okát szintén a királyi igéretben helyhezteti s nem tart a hallott aggodalmaktól, mert ha van elég moralis erő bennünk, mi fog tartóztatni, ha a felség igéretét – a mit nem reményl – nem teljesitené, a törvénybe menetelt el vagy nem fogadni? Initiativánk világos jusát, mellyet tegnap is tetleg gyakoroltunk, theoreticus fejtegetések által nem akarná resolutio alá vetni. De azt sem lehet mondani, hogy maga a felség el nem állott a királyi propositiókban kitűzött sorozattol, mert jelen kir. válaszában a kereskedési munkát negyedik helyre tette s a propositiókban a három, most pedig minden 9 operatum után határozta meg a sanctiót. Ha közelit a felség és alkura lép velünk, közelitsünk mi is. Gr. ANDRÁSY, ki ezen elvekben töbnyire megegyez, világosan kimondatni akarja, hogy a RR a 9 operatumok teljes bérekesztése előtt el ne oszlatassanak. A többi 5 operatumokra nézve nyilván fentartani akarja a sorozat meghatározását. DEÁK egyezik ezen véleményben, anyival inkább, mivel initiativánkat tettleg támadja meg a kormány, mi pedig tettleg nem felelünk. PÁZMÁNDY ezen fentartást inkább practice kivánja, mint olyan szavakkal, mellyeknek nyomait nem találja törvény könyveinkben, a mi nálunk annál szükségesebb, mivel sok jusaink historiai alapon nyugosznak. Csak ugy szeretné tehát megütetni a tárgyat, hogy a többi operatumok sorozatjáról majd fogunk tanácskozni. E három követeknek elveit a többség különféle varatiókban ismételte. Azon inditóok leginkább tetszett, hogy maga a felség a sorozattól elállott és igy tractatusban vagyon velünk, mi pedig tetleg mutatjuk iniciativa jusainkat. – Ezen argumentumot némellyek helyben nem hagyták: Gr. LA MOTTE épen az ellenkezőt látja; most a kormány facto üzi az iniciativát, mi pedig engedelmeskedünk. Hadj legyen disceptatio felőle; akár törik, akár szakad. Ha elvész az iniciativa jusunk, készebb ma haza menni. – KÖLCSEY legbajosabb dolognak tartja, midőn valaki a parancsnak engedelmeskedik, de a dolognak oly szint keres, mintha szabad akaratját követné. Ő a rescriptumot alkunak épen nem nézheti; sőt ezen parancsoló hangon s a diaetalis tractatustól egészen különböző rescriptum által iniciativánkat nagyon megsértve látja. – NAGY: Jusokrol beszéllünk, de azért rendről rendre csak azt tesszük, amit rendről rendre parancsolnak. Én nem tartozom azok közé, kik másnak, vagy a kormánynak vastagon viszonozni szeretnek, s azért nem is akartam a cholerát emlitetni, mert azt tartom, hogy az aristocratiának magában és kivűlről annyi ellenségei vannak, hogy nem tanácsos ok nélkül öszveütni a tengelt a kormánnyal, de itt világosan ki kell mondani, hogy soha sem állott a felségnek hatalmában, a propositiók sorozatját elhatározni; mert igy a diaetak nem volnának salutare tollendorum gravaminum remedium, hanem obsequiosum propositionum regiarum implementum. Ha vacillaltunk, vacillaltak committenseink.
BORSICZKY: Az mondatik, csak alku ezen rescriptum és a felség közelit hozzánk. Ha az egyik rész pro supremo munere praecipiál a másik rész pedig reááll, ez csak oly alku, mint azok közt van, kik egyike huszonötöt ver, a másik pedig 25-öt kap. Más okot én sem látok, mint mivel a felség mind a kilencz operatumot el akarja végeztetni, noha talán ezt magunk sem hiszük. Abban hogy a rescriptumban más sorozást kiván a felség, nem csak közelitést nem látok, hanem épen az ellenkezőt: maga teszi most a commercialét azon helyre, melly neki tetszik; stat pro ratione voluntas. A kik tractatusnak nézik ezen Franciscus 1-us rescriptumot, – lássák.
Ezen igen tüzes vitatásokon kivül még más szóváltások is valának. RoHONCZY mind a 9 operatum felvételének egyik garantiáját abban látta, hogy a nemesség magára válalta a diurnumokat. Erre FEKETE kérdé: hát ha elúnja fizetni a nemesség? (Zúgás.) Eltávozása után PÉCHY ennek ellenmondott, azon kitétellel, hogy ő a magyar nemességre oly alacsonyságot kenetni soha sem enged. Mire is Feketének követ társa, BENYOVSZKY felhevülten erősité, hogy collegájának távolról sem jutott eszébe, a magyar nemességet alacsonysággal vádolni: Kételkedett ő, valyon mind a 9 operatum e diaetán el fog e végeztethetni, s ezért tette ama kérdést. Nincsenek e többen is közöttünk kik ezen kételkednek? (Itt számosan kiáltának: Mindnyájan.) A kérdésnek oka leginkább az, hogy szegények vagyunk. Ezért tehát ellene mondok a méltatlan kifejezésnek és azt visszaadom.
Egy másik szóvitára VAY adott alkalmat, ki a későbben elől adandó sorozatróli kérdést egy uj Feuerwerknek nevezte, s kérdé: mit nyertünk a junctim Feuerwerkkel? Ezt NAGY magára alkalmaztatván, felelé: Valamint több országgyülésein, ugy ebben is bizonyságát adtam, hogy soha senkit személyesen sérteni nem akarok, sőt néha olyanokat is elhalgatok, mikre könnyü volna a felelet. De a junctim Feuerwerkre, minthogy ez egyenesen reám van mondva; felelni kötelességem. Én soha tüzet gyujtani nem szoktam, hanem a junctimot csak azért proponáltam, mivel azt mind a kormányra, mind az országra nézve hasznosnak véltem. Midőn azonban a kérdés későbben eldöntetett, én jelen sem voltam. Ha tehát Szabolcs azt a Feuerwerket maga auslöscholta, és annak oka nem vagyok.
De egy sokkal fontosabb kérdés, melly csaknem Eris almájává vált, a gyülés kezdetén görditetett SOMSICH által a RR elibe, mellynek vitatása az egész ülésen keresztül végig nagy hévvel vitetett. „Nincs arrol mit disputálnunk, ugymond valyon a contributionale vagy a commerciale foglalja e el a harmadik helyet, mivel az Alnádor Előlülő által tegnap kimondatott: hogy a RR a királyi rescriptumban kitűzött sorozatot elfogadják.”* Hasonló véleményben valának Dókus, Péchy, Répás, Torkos, Rohonczy, Majthényi (Bars), Vay. Ghiczy s többen. Némelyek nem akartak ugyan a praesidium szavairol kezeskedni, de senki sem mondván nyomban az előlülői kijelentésnek ellene, csak ugy nézték a dolog állását mint az előbbiek. – De ellenkezőt állitának sokan, mint Gyertyánfy Deák, Szutsics, Fekete, Marczibányi, Palóczy s többen, kik leginkább azon nézőpontbol indultanak, hogy miután sem a nuncium tovább nem terjedett annál, mi tétessék második helyre? sem az Előlülő inditványát tovább nem terjesztette, és igy az országgyülési tanácskozások sem mentek vagy mehettek tovább; noha némely követek tegnap ugy végezték beszédjeiket, hogy a rescriptumnak sorozatjára reáállanak, ez s az eszerint kijelentett conclusum is csak a juridicumra lehetett érthető. – NAGY felhivta a RRet – volt e egyetlen egy argumentum előhozva a commerciale vagy contributionale elsőbségéről? s ezért voksolást kivánt arra hogy mi legyen a negyedik. BORSICZKY: Én a praesidium enunciatioját csak annyiban fogadom el, a mennyiben a vitatások körében történt, és tagadom azon jusát, hogy ezen túl terjesztheti előlülői hatalmát. Példát hozván fel 1825 országgyüléséről, hol Majláth personalis* a pluralitast ugy mondotta ki, hogy a szónok kéntelen vala ellenmondani; mire a personalisnak alkura kellett lépni a Rendekkel. Azt is tagadja, hogy reggeli 8 orától egész délutáni 4 óráig lehessen az ülésben tartani s kikoplaltatni a követeket, és midőn már senki sem figyelmez, még két operatumot a köpenyeg alá eltakarni. Ha ezt elhalgatjuk, ha igy boldogitjuk a hazát és a kormánynak elnézzük, hogy koplalás és más mesterségek által czéljához érhessen, nincs mit szóllanom. DEÁK és NOVÁK szintén kijelentik, hogy ha csak képzelhették volna is, hogy a Conclusum tul kivántatik a tanácskozáson terjesztettni, annak bizonyal ellene mondottak volna.
Jegyzőkönyv, I. k. 393. l.: Az Előlülő a KK. és RR.-nek azon végzését jelentette ki, hogy a többség, a rendszeres munkák felvételére nézve, a K. Válasznak rendjét elfogadta”.
Mailáth György (1786–1861), az 1825/7-i országgyűlés befejezése után belső titkos tanácsos és főispán lett, 1839-től 1848-ig országbíró.
A követeknek mind két felekezete azonban nem tehette fel az előlülő nemes gondolkozása modjárol és szeplőtlen characteréről, hogy legkevesebb mellékes czélja is lehetett volna előlülői kijelentésében. BENYOVSZKY nem hihette, hogy ily furcsasággal kivánt volna élni az előlülő és ugy alatomosan becsusztatott volna két operatumot. BORSICZKY sem hihette, hogy a praeses máskép érthette enunciatioját, mint a 2 első operatumra. Az igen heves ellenzések közt, többen kivánták a voksolást; többen ellenezték; többen az ülés végén már kevés számmal lévőnek látták a gyülekezetet. – Ezen harcznak azáltal vetett véget az előlülő HERTELENDY, hogy ugy is kötelességök lévén a praeseseknek az Alnádorhoz menni, enunciatiójának mivoltáról meg fogják kérdezni.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 220. l., Széchenyi, IV. k. 376. l.
Majus 8-án,* a Kerületi előlülők jelentést tőnek, hogy az Alnádort megkérdezvén, mikép értette légyen, a sorozat iránti conclusumnak előlülői kijelentését, ő azt felelte hogy máskép nem értette, de nem is érthette, mint úgy hogy a királyi válaszban kitűzött sor el van fogadva. Ez ismét erős vitatásokra adott alkalmat, – szigorú rovás alá vétetett az Előlülői hatalom terjedhetése, s kételkedni nem lehet hogy a legelső országos ülés heves, és az Előlülőre nézve bár győzzön, bár győzessék, igen kedvezőtlen lesz. (Ezen ülés részletes közlése jövő levelünkben következni fog.)*
Innen ismét Kossuth kézírása; az e szám végéig terjedő rész külön kis cédula mindkét oldalán
Olv. részletesebben a következő számban.
Minthogy Bernáth és Siskovics kerületi jegyzők szabadsággal haza utaztak, köz egyetértéssel Desewffy Temesi követ jegyzőnek surogáltatott. Palóczy pedig megbizatott, hogy az izenet választatását, és a diurnumok iránti törvényczikely javallatát tegye fel, ki is még az nap elkészülvén, Május 9-én reggeli 8 órákra munkáját ledictáltatta. Erre 9 órára kerületi, 11 órára pedig országos ülés hirdettetvén. A kerületi ülésben úgy szólván öszepontositott erős akarat kelt ki a szokott rendnek ezen változtatása s a fontos tárgynak czélba vett hanyat-homlok rohantatása ellen, – hogy t. i. a munka a nélkül hogy előre felovastatnék, dictaturára bocsájtatott, s a nélkül, hogy sok követek csak kezökbe is kaphatták, annál kevésbé megfontolhatták vólna, országos ülésbe vitetni szorgalmaztatik. Declarálták: hogy magokat sem gőz hajóval, sem gyorskocsival, sem stafetával vonczoltatni nem engedik, s az ország javát, jusát praecipitáltatni nem hagyják. A kerületi előlülők hatalmas megróvásokat állottak ki; s kéntelenek valának stante sessione, a Nádorhoz menni, s tudtára adni, hogy ezen tárgy véget ülés nem lehet, s a RR készek lévén mindenesetre az országgyülési elölülés öszehivó hatalmát illő tiszteletben tartani, a tárgyat országos ülésre fel nem adhatják. – A követi kar ha valamit concentrice fel veszen roppant, rettenetes erő, s gyengévé csak az elágazás teheti. – A kerületi előlülők visza érkeztén jelenték ő Herczegségének azon ohajtását hogy a RR ezen munka bérekesztését lehetőleg siettessék, minek nyomában a jegyzői munka rostállás alá vétetett s igen terjedékenynek találtatván, a jegyző úr megbizatott, hogy a kifejtett szempontokhoz szabva rövidebbre szoritsa. (Ezen ülés detailja is következni fog.)*
Részletesebben l. 366. s köv. l.
