Egy német sorompódöntőnek furcsa ábrándjai.
Egy német sorompódöntőnek furcsa ábrándjai.
A Zollvereinsblatt igy ir: rutul kijátsza a „freetrade for ever” német hazánkfiait, kik uj körükben még kevésbé érzik magukat otthonosoknak, és annyi ügyességgel sem birnak benne mozogni, mint elvrokonaik a Themse és Szajna partján. Ujdivatu szabadkereskedési rajongóink egyik legbuzgóbbika, Wildner tanár Bécsben, az osztrák Lloyd lapjának valamellyik számában egy terjedelmes ipar- és kereskedelmi statisticát ohajt, mellyben a műiparral és kereskedéssel foglalkozó egyének száma összeállitva lenne, és ugy vélekedik: „hogy a kereskedésnél, minden mellékfoglalatosságaival együtt épen annyi – ha csak nem több – kézlel munkát, mint a műiparnál; hogy továbbá a vámok leszállitatván, a kereskedés élénkülése miatt még több embernek fogna az munkát és foglalkozást adni; miáltal azon lárma, mintha a vámok leszállitása által az élelem-kereset csorbát szenvedne, hiunak és előitéleteken alapulónak bizonyodnék be.” – Szerencsére mi olly állapotban vagyunk, hogy a bécsi sorompódöntőnek, Wildner tanárnak, a műiparral és kereskedéssel foglalkozó egyének számát illető ohajtásat teljesithetjük, csak hogy sajnálkozással kell kijelentenünk, miszerint az eredmény egészen más ám mint ő gyanitja. Rau egy olly hiteles tanu, minőt csak kivánhat Wildner tanár, a politicai gazdászat tankönyvében, Baden nagy fejedelemség műiparának és kereskedésének rövid statisticáját adja 1829 évről, tehát egy olly időből, mellyben a védvám-rendszer „a kereskedés szabad kifejlését akadályozni” nem birta; midőn még nem „vont erőszakosan a műiparhoz.” Baden kereskedelme azon időben 160 nagy kereskedőt 225 segéddel, 8088 kalmárt 1744 segéddel; 1308 fuvarost, hajóst, alkuszt, csapólegényt stb. 560 segéddel, összesen 9556 vállalkozót és 2529 segédet (mindössze 12,085 egyént) foglalkodtatott, s ezek közt volt 758 marhakereskedő és 199 faóra-árus. Ellenben a 35 legfontosabb kézmüvészet (a gyárokat ide nem számitván) foglalkodtatott 52,665 vállalkozót és 22, 146 segédet, összesen 74,811 egyént. Ennélfogva csak azon 35 féle mesterség is hatszorta nagyobb számu egyéneknek adott keresetet, mint a csere és kereskedés. Ezen arány egészben és nagyobb szabásokban könnyen ugy állhat mint 1 a 12-hez.
1426Hanem a jó Wildner tanár csalódásai még itt meg nem szünnek, mert ezeket mondja: „a legujabb tapasztalások azt látszanak tanusitani, hogy a kereskedésből élésnek szilárdabb alapja van, mint a műiparbólinak; mert mig ez utóbbinak munkásai tömegestől elbocsáttattak, és csak az egész társaság kegye által mentettek meg az éhhaláltól, addig a kereskedés mindenütt minden embereit folytonosan eltartotta, sőt a terménykereskedés növekedése miatt számos uj munkásokra volt szüksége, a kiknek a mások jótéteményétől és kegyétől független tételt biztositott is! Ha már ezen a kereskedés fogalmából folyó arány a valóságban állandónak mutatkoznék, akkor egy uj ágyutelepet nyerünk a „védvámisták” erősitményei ellen, kiknek – legalább nálunk – a birtok óriási ereje részükön van; és az által a közönség azon adót, mellyet annyi műiparág indolentiájának fizet, már a közel jövőben fizetni nem fogja.”
Mi várakozással nézünk eleibe azon „ágyutelep” felépitésének, mellyet Wildner tanár ur jó baráti segítségével a mi erősitményeink ellen szándékol. Egyelőre azonban ostobaságnak tartjuk, a népfoglalkodás valamellyik ágának szilárdabb alapjáról beszélni, minthogy tudjuk miszerint az alapok egymással emelkednek vagy sülyednek. Wildner ur eleven példája annak, milly borzasztó tévutakra juthat egy bőbeszédü freetrader, sorompódöntő. Már csupa következetességből azt is kellene kormányának (az ausstriainak) javasolnia, hogy 2 millió iparosát csapja ki országából, pedig vagy adja dologra a 150 ezer kereskedőhez, kiknek keresetük azzal is nagyobb leend a szabad kereskedésnél, a mit azon 2 millió eddig szükséglett.”
Eddig a Zollvereinsblatt. Egy hajszálig ráillik a mi Wildnereinkra is, a kik szinte azt hiszik, hogy minél csekélyebb a műipar, tehát minél kevesebb a portéka, annál élénkebb a kereskedés és nagyobb a közjólét.
S.
