FRANCZIAORZSÁG.
FRANCZIAORZSÁG.
Páris, jul. 31“kén Maugin hosszu, de minden magasb politicai élesség és szorosabb összefüggés nélküli beszédben interpelálta Francziaországnak a külhatalmasságokhozi viszonyai iránt a minsteriumot. De mielőtt a szószékre lépett volna. Bastide külügyminster rövid nyilatkozattal előzte meg. figyelmezteté a házat, hogy az európai viszonyok nyilt vitatása mai nap könnyen félremagyarázatokra, visszaélésekre szolgálhat alapul. „Mi – mondá ő – két igenegyszerű okból békességben vagyunk minden kormánynyal: mert egyiknek sincs oka minket megtámadni; s mert mindegyik meg van irántai egyenességünkről győződve. Ha nem félik i s Franziaországot, de bizonyára tisztelettel viseltetnek iránta, s szabadon választhatjuk barátainkat. A népek előtt ismeretesek érzéseink. Olaszország tudja azt, hogy mi mennyire ohatjuk függetlenségének – saját maga általi – kivivását, s hogy balszerencse esetében, ha fölszíttatunk, segélyére leendünk. Németország szinte tudja, minő örömmel nézzük a keblében csirádzó nemzeti egység és testvériség magasb érzéseit. A többi népek is mind remélyenek bennünk; de e remény senki semijeszthet,mert tudni kell, hogy mi távol vagyunk, erőszakosan bárhol is meghonosítni akarni eszméinket, elveinket, vagy kormányrendszerünket. Ez jelen állásunk a népek irányában s rajtunk áll azon eszközöket megszerezni, mellyekkel ha nem is birói, de bizonyára közbejárói szerepet viselhetünk a világ ügyei rendezésénél.“ – Végűl említé szónok hogy ő tanácsosbnak tartja az egész vitatkozást elhalasztani. – De Maugin nagy feneket keritve beszédének, átsétálá az egész Európát, – kiemelljük főbb eszméit. Mindenek előtt kijelenti szónok, hogy ő leghivebb barátja az európai békének, és semmi áron nem akarja azt megzavartatni. De ép ezért szól föl, mert a jelene politica európai háborút idéz elő, s ennek megváltoztatását sürgeti. Ezután átalános elméletekbe ereszkedik. Az 1830-ki forradalom csak Lengyel, Olasz s Németországot volt képes fölizgatni, de Bécs, Berlin és Sz. Pétervárra nem juthatott. Az 1848-ki már Bécsbe és Berlinbe is betört; a legközelebbi pedig Sz. Pétervárra is benyomúl. Jelenleg Európában – szónok szerint – négyféle mozgalom tűnik föl. Nemzetiségi – mint Olaszországban; a fajak közti, minők a német s szláv fajok egesületi törekvéseik; földterületi, minő a keleti kérdés, s a dunai fejedelmiségek állása; végre az elvek harczából támadt mozgalom, melly szerte egész Európában nyilatkozik. – Ezen nagyszerű mozgalmak vezetésére van hivatva Frnacziaország, de a jelen ingadozó, elhatározatlan politica által ép attó lehet tartani, hogy Francziaország kiesik szerepből, s a köztársaság 40 millió német, 80 millió szláv stb. ellenében magára hagyatva fog maradni. A jelen politica néha keveset beszél sé cselekszik. Itt szónok leginkább a Lamartine által gyönyörűen irott nyilatkozat békehirdetésével ellenkező erényeket veti a kormánynak szemére, minők voltak a Belgiumba s Németországba történt fegyveres benyomulások. Ezek fölizgaták Europát s gyanusitására szolgáltak a kimondott franczia politica egyenességének. Mert az eseményeket ellentétbe látták a szavakkal, s minő átalános volt az öröm a nyilatkozvány kihirdetésénél, ép olly zavar s hidegülés lépet helyébe az illyténi magyarázat után. Mindenütt azt gondolák, hogy Francziaorzság kétértelmű politicát rejteget, s bizalmatlanság következett. És ezen vélemény még mai nap is uralkodó hit Europában, s ez azon két értelmű politica, melly a nemzetgyülés által még se romboltatva le, mindig fönáll. Itt van oka a köztársaság ellen leginkább Németországban kifejlett reactionalis mozgalmaknak. És ne mondja senki, hogy Németországtól nem lehet félni, sem azt, hogy az osztrák birodalom közel van felbomlásához. Kába balitélet! A németországi legújabb mozgalmak erőt tanusitnak, söt idegen foglal sokat teszen,merta frankfurti gyülés Triestet s Illyriát, de még talán Velenczét is birodalmi tulajdonná akarja nyilvánítni. Austria hatalma pedig nagyobb mint volt valaha, s maga az, hogy birodalmi kormányzóvá osztrák főherczeg választatott, ellenkezőt tanusít a birodalom fölbomlásával. – És végre szónok hosszu europai barangolás után arra tér, hogy az Olazsország iránáyba követett lágy meleg politica semmikép sem volt alkalmattos bizalmat költeni Francziaország irányában; és minden hibát abban lát, hogy az ugynevezett elvek propagandája, mellyet Lamartíne híres nyilatkozványában kimondott, örkké gyanussá fogja tenni s ez által erejétől megfosztani a franczia politicát. – Azért is e szakvakkal zárá be szónok beszédét:” a köztársaságnak tiszte megkoronázni a jog s igazság uralmát. S becsületes őszinteség legyen külpoliticánk jelszava.“ – Maugin és Cavaignac tanácselnök lépett a szószékre, s kéré a házat, mentse fel őt a részletes felelettől (helyes! Minden oldalról.) Azután némelly köztársasági küldöttek s követek eljárását Maugin vádolása ellenében helyesnek nyilvánítva, az ideiglenes kormányt illetőleg azon nevezetes szavakkal zárá be beszédét, hogy ő semmi kétértelmű politicával nem vádolja az ideiglenes kormányt, mellyhez ő is szerencsés volt tartozni.–
