A Dráva mellékéről.
A Dráva mellékéről.
A Dráva mellékéről igy ír a képmutató Agr. Ztung: „Mi itt ütközet készen állunk e folyó jobb partján, s jul. 29-ke óta táborszemeink felállítvák, minthogy elleneink (azaz a magyarok) a Dráva és Mura közti szigeten seregeiknek egy részét kiállították. Varasd telve van seregekkel (t. i. illyr és szerb lázadókkal) s inkább hasonlít egy hullámzó keleti táborhoz, mint békés városhoz, minek igazi typusát a jól fegyverkezett szerezánok adják meg veres sapkáikkal,mellényeik és öltönyeikkel. Mi elleneinket meg nem támadandjuk (?) nehogy a népek átka fejünket érje. De ha megtámadtatunk, elleneink első lövése egész Europának (!) adandja hirűl Kossuth ministeriumának (ugyan hol létezik illyen?) bukását, azon ministeriumét, melly a magyar népet erőnek erejével a barátságos népek gyilkolására erőszakolja. (Ne neked magyar ministerium!). Az összeütközés minden pillanatban közeledik s mi határőrök ezen drága időt még arra használjuk, hogy hüségre esküdt osztrák, magyar, német és oláh bajtársainkhoz egy szabad, testvéri szót mondjunk, hogy egymást megértsük, tulajdonkép miért gyilkoljuk mi egymást. (Mintha csak a báránybőrbe bútt farkas szavát hallaná az ember!) Minden harczot harczi zenét szokott megelőzni, mellyben a harcz okai előadatnak. Miután azonban a magyar ministerium részéről a horvát és slavon nemzethez még ez óráig sem történt illy üzenet, szükségesnek találjuk, védelmi harczunknak (védelmi harczunknak!) okait előadni, hogy kortársaink és az utókor lássa, mennyiben legyen az igazság és méltány a mi, vagy a magyarok részén. (Már ezen itélőszék előtt, jó ember, csakugyan veszíteni fogtok!). Az uralkodni vágyó és önző magyar ministerium ugy hiszi, joga van, velünk horvátok és slavonitákkal mint meghódított néppel bánni, (Ugyan hol jelentette ki ezt valaha a magyar ministerium?) s az egész Europa szerte felmerült szabadság daczára nekünk nem csak anyanyelvünkkel élni megtiltotta diplomaticai ügyekben, (ez szemtelen hazudság!), hanem minden (!) egyéb institutióinkba a legbotránkoztatóbb beavatkozással merészel nyúlni, mintha mindnyájan rabszolgák, s nem szabad nemzet volnánk! Mellynek joga van országa kormányzását saját kezüleg rendezni, minek okáért mi fegyverhez nyultunk, kedves testvéreink! Hogy népjogaink legdühösebb megtámadtatásának ellene álljunk, fegyvert fogtunk tűzhelyünk ótalmára s el vagyunk határozva, e fegyvert előbb le nem tenni, míg ama szabadságot magunknak ki nem vívjuk, melylyel a nagy császárbirodalom minden egyéb nemzetei bírnak. Mondásunk és jelszavunk: éljen az alkotmányos császár és király, éljen minden nemzetek szabadsága, egyenlősége és testvérisége!”
