Varasd, aug. 9.
Varasd, aug. 9.
Itt három nap óta nagy rettegés uralkodik. A vihar minden pillanatban kitörhet. Városunk ostromállapotban van, minden hatóság ponyvaként szétszórva, a legborzasztóbb terrorismus s legrémitőbb ököljog ütött tanyát. A legkisebb politicai nyilatkozatért akasztófával fenyegetnek, minden három emberen felüli csoportozás a legszigorúbban tiltva. Valóságos rablócsoportok vad kiabálások közt vonulnak át a városon, s gabona– és liszttárakat rabolnak ki. A varasdi helyőrség, mintegy 2000 ember, határőrökből áll, ágyukkal ellátva, azonban a német tüzérek mit sem akarnak tudni egy magyarok elleni garczról. A ki csak menekülhet, a stajer határon át Pettau–, Marburg– és Grätzbe menekszik, s legközelebbi levelemet alkalmasint én is vagy Csáktornyáról vagy Vasvárról irandom. Csáktornyán 10,000 önkénytes áll, 2000 rendes katonaság és 24 ágyúval, kik a varasdi illyreket illő fegyelemben tartják. Azonban a környékbeli horvát földnép általában magyarúl van hangolva, s egy papot, ki a szószékröl őket a magyarok ellen bujtogatá „zsivio Kossuth” felkiáltással megugrasztották. Igen beszélnek itt a Radeczkynek egy Jellasicshoz írt leveléről, mellyben ez őt felhíja, mindent elkövetni a lázadó (?) magyarok ellen, hogy aztán Radeczky Befejezvén az olasz háborút, vele egyesülve, Bécsben a dolgok régirendét visszaállíthassa! Bécsiek vigyázzatok és készüljetek! (Der Freymüthige.)
