OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
A florenczi ’Ptria’ czimü hirlapban a derék s nagy befolyású iró Massimo Azeglio többek közt igy szól Olaszország jelen állásáról, s teendőiről: „Függetlenségünk utáni 7 százados küzdéseink közt ez utolsó volt a legszebb. De Olaszország nem tudja jól használni erejét. Egyesek kitünően viselték magokat, de a nemzet semmit sem tett. Huszonhat millio népből alig állot ki 50,000 önkénytes, s az is roszúl fölszerelve. Nagy volt az esemény, de nem az emberek. Austria elrontá az olasz jellemet, elsatnyítá a vitézt, s tehetetlenekké tőn ármányai s erőszakos hatalmaskodása által. – De föl! harczra ujból! Görög és Spanyolország századokig küzdtek függetlenségökért – kisebb értékü-e a mienk?! Európa fél a háborútól, mert maga is eltompult, elaljasúlt, s mély örvény szélén tétováz. Ettől féltében talán megengedi Olaszország függetlenségét. És eszélyesen is teszi. Mert kelet erősen s rendezettebb lábon áll vele szemközt. A szabadságág még nem tanult fegelmet, a zsarnokság pedig erős fegyelemmel bír. Emez könnyebben nyerhet, mint veszthet. Ezt ne feledje el sem Europa sem a szabadság.”
– Sardinia. A Garibaldi vezérlete alatt volt sereg nyilatkozványt bocsátott a piemonti néphez, mellyben keserűn panaszkodik a Garibaldi s ellenök szórt méltatlan s gyalázatos rágalmakért. Hivatkozik a tábornok vitézségére, s egyedül igaz hazafiságnak akarja tulajdoníttatni, hogy ők fegyveres kézzel is tuósó csepp vérig ellent akarnak állani a szégyenteljes fegyverszünetnek, s készek halni – ha kell – Olaszország függetlenségeért. Végül fölkéri őket, hogy óvakodva atestvér ellen szórt illy gyászos vád s rágalmaktól, egyesüljenek mind, a haza megmentésére. Annyi bizonyos, hogy Károly Albert, Garibaldi elhatárzott republicanus szellemét régen gyülöli, s örül, ha a kiskorú nép igaz barátját sárral dobálja. Garibaldi most Mazzinival együtt a schweizi határszéleken tartózkodik, s erős készületeket tesznek ujabbi harczra az osztrákok ellen.
– A jezsuita-rend megszüntettetvén, az egész országból kitiltatott, s csak a benszülöttek maradhatnak az országban, de ezek is, nem mint a rend tagjai, hanem mint polgárok. Ingó és ingatlan vagyonaik a status részére lefoglaltatván, az álladalmi kincstár fogja jövedelmeiket húzni. – Végtére közel az idő, mellyben minden érdem megleli jutalmát s kiki illő helyére utasíttatik. A jezsuiták nem érdemlik a földet, – eazért csak pokol marad számukra.
– Livornoban Gavazzi pater elfogatása miatt komolyabb zavarok történtek, s a város fegyverben állva, kiszabaditá a tüzes – néha túl-túlcsapongó – szónokot börtönéből.
– Velencze keményen elzárta magát, s tilos bárkinek is útlevél nékül kimenni a városból, mint szinte bejőni is. Melly hajó vagy utas mágt igazolni nem tudja – elzáratik; az ellentálló pedig leöletik. Osopot ismét föladásra szólíták az ostromlók, de azon feleletet nyeték, hogy csak Velenczéből fogad el parancsot.
