ABSOLUTISMUS JÖVŐJE.
ABSOLUTISMUS JÖVŐJE.
Machiavelli Florencz történeteiben azt mondja, hogy a statusok forradalmi zavarai csak ideiglenes lépcsőzetet képeznek, melly szabadságra és megszilárdúlt állapotra vezet.
Olaszország ezen átmenetet nem érheté ugyan még el, politicai zavartsága folytonos levén, és éjszakon úgy, mint délen a zsarnokság igájában görnyedezvén. De nincs tova az idő, mellyben Petrarca és Silvio Pellico hazája, ugy mint miénk is a forradalmi chaosból, a szolgaságból, a szabadság állapotára mehetend át.
Hazánk múltja, csekély kivételekkel a reformatio előtti korból, de a spirai és augsburgi gyülekezetek óta, folyvást a szolgaság és jesuita cselszövényű zsarnokság emlékéből áll. Jesuiták, dominikánusok, s ezeknek tanítványaik, kegyenczeik s kéjhölgyeik bitorolták Magyarország kormányzatát. – De jelenleg a bilincsek gyász csörtetése hangosabban kiált szerteszét, minthogy mindenkit élet-halál harczra ne buzdítana, a szabadságért s nemzeti létért. És harczunk előbb utóbb győzelemmel fog koszorúztatni. Ez el nem múlhat, ennek meg kell történni. Mert absolutismus többé nem arathat Európában győzelmeket.
Egész Európában egyetlen dynastia az austriai, melly jelenleg leghatározottabban, s legnagyobb erőfeszítéssel küzd az absolutismus érdekében, a szabadság fentartására, a népek leigázására. Ebben hű maradt, s állandó a jelen perczig, őseinek Loyola s Hallerféle elveihez.
A népszabadság elnyomására intézett zsarnok törekvései két részről működnek. Bent a dissolutiónak indúlt, s a bilincsekben többé őssze nem tartható birodalom kebelében – és kint az internationalis viszonyokban.
Az austriai koronának népei irányában mutatott absolut irányú törekvései méltók nem egy Napoleon, hanem egy angol Henrik és XIV. Lajos emlékeihez, Olaszorságot, mindamellett, hogy már egyszer azt birodalmi érdekeivel össze nem férhetőnek nyilvánította, és szabadságát megadni ajánlkozott, most újra gyűlölt, s vészteljes uralma alatt akarja megtartani.
Csehországot folytonosan ostrom-állapotban tartja. Lengyelország visszaállítására nemcsak nem gondol, sőt annak orosz kezekre játszásától, hogy nem idegen, igen valószínű némelly ismert körülmények után.
És Austriában? Mivé tette annak, s a többi német részeknek megigért alkotmányosságát s nemzeti önálló életét? Már Windischgrätz Bécsbe jövetele előtt is, nem a nép, nem az ország boldogsága, jövője s biztossága képezé a status és kormányának vezérirányát, czélját, és azon pontot, mellyre dolgozik. Nem, – hanem a dynastiának absolutisticus érdekei s tervei körűl forog az egész kormányzati s uralkodási gépezet. Nincs ott mostan sem szó az austriai népekről, hanem csak az austriai főherczegekről, herczegnőkről, fiaikról s egyéb csemetéikről.
Hogy milly irányt követ Magyarországra nézve, tudja mindenikünk. Az utóbbi két hónapban több tényeket nyujtott már előnkbe, minthogy arról csak kétkedni is lehetne, miszerint arra törekszik, hogy ismét visszahozhassa azon eskűszegésekkel törvénytelenített állapotot, mellyben életünk, s javainkról önkény szerint rendelkezett, minden számadás, a nemzet minden befolyása nélkűl. De ha valaki kétkedni akarna is, azon Staatsschrift, melly viszonyainkról készíttetett Bécsben, egészen tisztába hozhat. Kimondatik abban, hogy nem akarja eltűrni nemzetünk önállását, kimondatik tehát az, hogy absolut hatalommal akar bennünket kormányozni.
És igy az austriai dynastia minden részeiben absolut irányra törekszik, az absolutismust, a szolgaságot akarja visszaállítani, s részint megszilárdítani.
És ez az, mi bennünket biztos reményre jogosíthat hazánk jövője és pedig nagyszerű s független jövője felett.
Az absolutismus többé nem léphet vissza Európában uralkodói szerepébe. Ezt nemcsak a hatalomra emelkedett közszellem, a szabadság szelleme, hanem számos tettleges érdekek sem engedhetik meg Európában.
Midőn Európáról, mint irány-földről szólunk, nem lehet mást, mint a nyugoti országokat érteni. Mert ezeknek polgárisodása s culturája áll olly magas fogon, mikép a többi országok sorsára s életkérdéseinek eldöntésére határozó befolyással birnak. Ezért azok képviselik egész Európát.
Ezeknek szellemi s anyagi érdekeik nem engedhetik meg az absolutismus terjedését; nem engedhetik, hogy hazánk szabadságától, jogaitól fosztottan, a zsarnokság s korlátlan uralom hatalma alatt veszszen el.
Mert ugyan azon nyugoti Európában is a szabadság és nemzeti lét biztosítéka egyedűl a szabad eszmék uralkodásától függ. Ereje és szilárdúlása attól feltételeztetik, hogy körében mindenütt szabadság és függetlenség virágozzanak. A szolgaság, zsarnokság elvei, eszméi akadályúl szolgálnak az örök igazság és jogosság terjedésének, és a szabadság megszilárdításának. Nyugoti Európa jövője annál biztosabb, minél erősebb védbástyát képezendnek körűle az elterjedt szabadság elvei s érzelmei. S azért egyenesen arra törekszenek, hogy a szabadság elveinek győzelmi utját, a sötétség és barbár szolgaság eloszlatására könnyítsék és siettessék.
De anyagi érdekeik is azt követelik, hogy szabad s független országok emelkedjenek fel mindenfelé, hogy az absolutismus minél kisebb térre szoríttassék. És pedig nemcsak azért, mivel az internationalis viszonyok az ipar és kereskedés szakában pusztán egy fejedelem önkénye által dictáltatva, változók s ingadozók, mint maga az önkényes akarat, mellyből származtak; – s nemcsak azért, mivel az illy önkényes rendelkezés s egyezkedésnél jobbára csak a fejedelmek egyéni és családi érdekeik és hasznaik vétetnek tekintetbe, a nemzet, a nép jólétének, boldogságának teljes mellőzésével, sokszor elnyomásával.
Hanem el kell ismerni azt is, mikép minden közlekedés, minden kereskedés hasonlatlanúl több hasznot, több nyereséget nyújt egy szabad, a szabadság institutiói által kifejlődött, vagyon s gazdagságra emelkedett néppel, országgal; melly t. i. vagyonossága folytán több és számosabb nemű czikkeket vásárol – műveltsége igényeiből véghetlenűl sok szükségei vannak – s viszont kifejlődése által több s jobb czikkeket is nyujthat cserében. Nem említve a közlekedés biztosságát, a vagyon szentségét, mérlegek s mértékek rendezését, hitel nagyságát stb., mellyek általában hasonlatlanúl tökéletesebben állanak egy civilizált szabad országban, mint amollyan orosz és török-féle szolgai népeknél.
Ezen s több más nagy befolyású körülmények az absolutismus kiírtására működnek. Annál kevésbbé engedhetik s tűrhetik, hogy az még több foglalásokat tehessen. Mi tehát bizton számolhatunk arra, hogy hazánkban azon szolgaság, mellyet a dynastia számunkra készít nem bírhat jövővel.
Illy hatalmas segéd-erőkre támaszkodhatva, mellyeket, ha kell, anyagi istáp is fog követni, nincs ok, miért hazánk és szabadságunk sorsa felett kétségbe essünk.
Elleneink hatalmasak, nagy befolyással birók, befolyással anyagi, pénz, haderő tekintetben, s a reactio útján a kedélyekre is, de sokkal hatalmasabbak Európában a szabadság és nemzeti függetlenség érdekei. Jövőnk biztos és nagyszerű, csak dolgozzunk fegyverrel s mindennel; küzdjünk, s vívjunk elleneinkkel, hogy győzelmünk mielőbb sikerűljön, hogy az annyi századok óta nélkűlözött szabadság, függetlenség többé puszta álomés szójáték ne maradjon. Küzdjünk, s bizonyosan mentve leszünk. Mert velünk van az örök igazság és Európának érdekei, vonzalmai.
És így teljesűlend, mit Machiaveli, mondott, mikép a zavart, felforgatott állapotot, egy szilárd s biztos állapot a tökély és szabadság. népboldogság állapota fogja okvetlenűl követni. –ol.–
