Nagy Szent-Miklós, nov. 21.
Nagy Szent-Miklós, nov. 21.
A boszuló Nemesis elvégre csakugyan utólérte Haulik ö méltóságát, a hazaárutás ocsmány bűne letörölhetlen bélyegét sütvén homlokára; és a historia át fogja adni nevét az utókornak, hadd lássa a késő nemzedék, milly ártalmas viperát ápolt ő benne is a szegény magyar haza vérig szopott emlőjén. A nevezett hűtlen püspök bánsági jószágát, a roppant jövedelműt, immár az állodalom kezeli, a honvédelmi bizottmány lelkes tagjai kicsapták ő kelmét belőle. Azonban még egy teendő hátra van, s úgy hiszem, igénytelen szózatom viszhangra találand a tisztelt honvédelmi bizottmánynál. A nevezett püspök ugyanis néhány évek előtt, a volt uradalmában fekvő Perjámos mezővárosi nyomásból egy darabot kisajátítván, arra egy csinos falucskát telepített, s lakosait, mint egyik leghívebb zsoldosa az absolutismusnak, mostoha szerződés alapján a legzsarnokibb egyedárúság alá helyezte, sokalván azoknak a volt úrbér kedvezményeit, s ezen falvat, hogy nevét megörökítse, Haulikfalvának keresztelte, nem sejtvén a jámbor! hogy a nép átkának tintája, nevének fényét leöntendő, lelkével ugyanazonosítandja. Ha azon nyomasztó állapotot tekintjük, mellybe e falucska lakóit a mostoha szerződés sujtá, úgy a püspök úr nevét méltán viselhetné a telepítvény, úgy de az átalakúlt hazában rabszolgák, hazája többé nincsen, Hautik uram pedig épen nem érdemli azt, hogy a magyar nemzetnek, mellyet ő elárult, birtoka, legyen az bár egy babszemárú, az ő honáruló nevét viselje; s ekkép, azon csínos faluból a püspök nevét óhajtanám kiküszöböltetni, és mivel – mint emlitém – a Perhjámos mvárosi nyomásra épűlt, s lakosai jelenleg is azon város hatósága alá tartoznak: legczélszerűbbnek vélném Haulikfalvának, ezen minden igaz hazafi által gyülölt névnek, Új-Perjámosra leendő változtatását.
