Nyitramegye, Vittencz nov. 20.
Nyitramegye, Vittencz nov. 20.
Simunich rabló seregével nov. 4-én Nádason keresztűl Morvába üzetett. Ez ugyan hiba, mert neki itt kellett volna hagyni fogát, vagy rablócsordájával soha nem látni e szép földet, mellyen, midőn átvonúlt, rabolt és gyujtogatott, – megróván a népet, miért felelősek a szabadságért küzdő nemzetek boszúló istene előtt, – ha különben feleletre nem vonatnak – azok, kik őt átvonúlni engedték Trencsinen és Nyitrán, kik megengedték, hogy ismét visszatörje magát, s megtelepedjék Jablonicz és Szenicznél, hogy pusztítson és raboljon egész télen át. Mert úgy látszik, hogy csak telelni akar konyhánkon.
Ám tegye, ha épen akarja. Annyit tudok, hogy elég keserű falatot lesz kénytelen megemészteni.
Requirálgatni járó embereiből majd minden alkalommal csipnek el néhányat. Tegnap egy egészen jól felszerelt Károly herczeg-féle lovas esett körmünk közé lovastól, – minek egy Hunyadi káplár ugyancsak megörűlt ám, s a jó szürkére tüstént felkanyarítá magát. Ma ismét 9 Hochenekféle gyalogot küldöttünk Lipótvárába. Nádas körűl 13-at fogtak el.
Foglyaink mind lengyelek s örülnek, hogy becsületes ellenség kezére kerűltek.
Lelkesűlve igértek esküt tenni a magyar alkotmányra, s utósó csep vérig harczolni a háromszínű magyar zászló alatt, – mert ők, mondják, lengyelek.
Simunich egyébiránt aligha fog itt telelhetni, mert már azon nép is, mellynek vendégszeretetére olly igen számolt, unni kezdi sarczolásait, – s embereit maga keríti kézre. Igy tesznek a szegény jó hradistyeiak, kik a minap is, midőn 2 katona requirálni ment be egy házba, fegyverét mindkettő künn hagyta, – mire kijövének, a fegyvereket eltakarítták s a rablókat kézre keríték.
Simunich megboszúlandó az efféléket, tegnapelőtt csapatjának nagy részét Hradistye féle indítja. Útjában a Jókő fölött eső erdőben igen csekély számú lelkes nemzetőreink által megtámadtatik, mire az ellen hátrálni kezd, nemzetőreink s néhány Hunyadi lovas – kiknél a régiek sem igen lehettek különbek – űzőbe veszik őket kölcsönös kemény tűzelés közben; de mivel az ellenség számra 4 annyi is volt, mint mi, minden veszteség nélkűl hátrálnunk kellett.
Erre a rablók Hradistyét megszállák, de nem minden áldozat nélkűl, mert egy emberök elesett, 7 megsebesűlt, mint ezt a hradistyeiek beszélik.
A rablók, a szegény hradistyeieket egy éjen át mindenökből kipusztíták, elvittek 12 lovat, 6 kocsit mindennemű eleséggel megterhelve, nagymennyiségű zabot, minden található kenyeret. De ez mind nem elég. A generálnak 600 pengő ftra van szüksége, s mivel ezt a biró kiállítani nem volt képes, a jegyzővel együtt vasra veretik, – megkötöztetik s elhurczoltatik. – S ezt mind generál teszi!
Gyalázat, gyalázat generál Simunich!
Mint foglyaink mondják, Simonichnak seregével – melly 1 osztály vasas, 5 zászlóalj gyalog és 2 ágyú ütegből áll – ma kellene helyéből kiindúlni, – azonban merre és hova, nem tudják. Meglássuk, valljon felénk-e? Állunk elébe. Bizony pedig számra kevesen vagyunk, kaszánk mégis sok s erőnk és bátorságunk van akár mennyi.
Trencsinből ide érkezett tudósítás szerint, ott a nép nem engedi, hogy a szoros utak és hídak leromboltassanak, miáltal útja szegetnék a morva szélekről könnyen berohanható ellenségnek. – Lestár, honti nemzetőr.
