A csucsai táborból, dec. 5-én.
A csucsai táborból, dec. 5-én.
E táborba érkeztünkkel szerencsénkre hirlap jutott kezeinkhez, s mit régóta nem teheténk, olvashatánk. Nov. 6-án hagytuk el tűzhelyeinket; azóta a hadi élet viszontagságai ide oda hánytak bennünket, mint különös kedvezését a sorsnak kellett tehát hinnünk, hogy hirlapot láthatánk. Egy czikk azonban, roszúl hatott kedélyünkre. E lapok nov. 30-ki számában nevezetesen egy Bocskai-tiszt megróván a hajdú nemzetőrség közől azokat, kik haza mentek, az egész gyalázatot a kerületi tisztikarra kivánja hárítani, s nem várva a történendőkre, előre beharangozza, hogy a hajdú nemzetőrség, számra mintegy 700 haza futott. Nem igaz! Haza ment a böszörményi nemzetőrség, vele egy ott lakó kerületi tiszt V. G. is; találkoztak azonban a más városiak közől számosan, kik itt maradtak a Királyhágón inneni, vagyis – Pestről szólva – túli részéket védeni, készek itt életre halálra a szabadságért a hazáért vívni. Vannak itt, az itt maradt két században kerületi tisztek is, sőt úgy az itt volt tiszti kar, mint a kerületi tisztek a fönebb említetten kivül, itt maradtak. Rajtunk nem is múlik, hogy a reactio s a dühöngő rablócsorda visszaverettessék. Mi azt illeti, hogy Kolosvárt elhagyók, az nekünk szégyenünkre nem válhatik. Mi estve mentünk Kolosvárra, bevezettek bennünket a fellegvárba, mi azt őriztük, mi annak okai nem vagyunk, hogy reggel felé kiparancsoltattunk. Kolosvárról már előttünk hat órával kivonultak a huszárok, előttünk mentek ki az ágyúk, honvédek, mi jöttünk erre, mert a vezértől vett utasítás igy parancsolta. Bánfi-Hunyadon a böszörményieken kivűl megállottunk, s azóta ott, hová parancsoltatunk, hadi szolgálatokat teszünk, s most itt vagyunk félórányira az ellenségtől, várjuk minden pillanatban, hogy ellenök fognak bennünket vezényelni. Becsületünk is van, mert előbbre álomásoztak bennünket a rendes katonaság nagy részénél, úgy látszik, hogy nekünk jut a rendeltetés, Hunyadot, Kolosvárt visszavenni, vagy legalább érette megvívni. Hagyjon fel tehát bocskai tiszt úr gyalázásunkkal, inkább váltson fel bennünket, tegyen itt hős tetteket, itt pályája széles és igen szép lesz, mert alig lehet több ármány és árulás, mint a mi Erdély sorsát környezi. – Több hajdu nemzetőr.
