Arad, dec. 6-án.
Arad, dec. 6-án.
Az aradi vár ostromáról f. hó 4-én rögtön irt előleges tudósításhoz ezennel csatoljuk kiegészítésűl a részletesb s most már hiteles adatokat.
Az előleges ostromon túlestünk. A megtámadás, bár eleve három oldalról terveztetett, csak a déli oldalon történt. – Csapataink lelkesedése felűlmulhatlan vala, azonban tanúlságunk lőn, mikép csupa lelkesedés, kivált az aradi vár ellenében, melly építésére nézve egy a Vaubán rendszere szerinti legerősbek közől – nem egyedűli kellék.
Bátor és elszánt csapataink az elő s másod sánczokat is meghágták; honvédeink vélvén, hogy már mindenen túl vagyunk, s a fősáncz birtokunkban: a legszigorúbb parancs ellenére is hevőket s örömüket fékezni nem levén képesek, iszonyú éljen a magyar stb. lármát csaptanak; az erre felrettent vár fősánczairól omló kartácsok tüze közt előre nyomult seregeink előtt felnyilt és nyúlt a nem, vagy tökéletlen rajz után, roszúl számított 3-dik sáncz, s meredek bástya-fal; mellynek meghágására szükséges híd s egyéb készületek hiányozván: Máriássi vezér által hátra, de ennek az iszonyú zajban lett elhangzása miatt a székely és lengyel csapatok közt előre vezényelteték. – Igy következék be egy rendetlen zavar, mellynek természetes végeredménye lőn veszteség és sikeretlenség. – Az előbbre nyomultak s nagy részt a fősánczokba ugráltak, később észrevevén a haderő visszavonúlását: ki hogy tudott hátrált közőlök, azonban mintegy két századnyi, legtöbb székely, néhány honvéd és lengyel, – hőseinknek menekűlni többé nem sikerűlhete, s sikertelen fáradott seregünk eljötte után is a sánczokba szorúlva, a legborzasztób helyzetben, folytonos ágyú s fegyvertüzelés és megtámadtatásnak kitéve 24 kínos órát húztak ki, mellyek után az éj, lelki éberség, s ügyesség segélyével a halál e nyilt torkából a legborzasztób élet halál küzdelmében kifáradtan nagy részt haza szabadultak.
E közben a támadás napján d. u. 5-től 7 óráig ágyúztaték a város és nem épen siker nélkűl, a mennyiben a számtalan gyújtó gránátok tüzének egy istálló mégis martaléka lőn.
Veszteségünk ez ostromban 11 halott (6 a várbeliek által eltemetve); tábori kórházunkban – Zicco őrnagyon kivűl – 18 sebesűlt; – 21 foglyúl esett s egy eltévedt. – Halottaink közt 2 lengyel, kórházi sebesűlteink közt 15 honvéd s 3 lengyel, az elfogottak közt 17 honvéd, 3 székely s 1 lengyel van. Székelyeink közől sem halott de még csak sebesűlt sincs, s ez a rendes katonai fegyelem és szabály azon szigorú gyakorlatának tulajdonítható, melly a katonát magára hagyott s kétségbeejtő állapotában is a rettenthetetlenség mellett okos vigyázóságra szoktatja. – Ennek a székely katonák ugyancsak birtokában vannak.
Az ellen vesztesége is tetemes lehet. Ágyú-golyóink szinte semmi, de bombáink annál nagyobb sikerrel működtek, kivált az ellen-ágyúk kosarai között. Volt recsegés, robogás, nyakrafőre rohanás, és jajveszékelés; egy ágyújok mellől minden személyzet leszedeték puszta fegyverrel a sánczokba szorult mieink által, s a sánczokba kirontottak közől sokan elejtvék; sebesűlteik 30–40 körűl lenni mondatnak.
Említést érdemel egy székelyvitéz leleményes tette. Ez egyik bástya-szeglet falához egy maga szorúlva, midőn a kirontott s ugyanazon szegletfal túloldalához lapúlt ellenségre tűzelt: átnyúlt s végén ragadt fegyverétől megfosztaték, mellyre vitézünk iszonyú lármát üt, pajtásait (kik ég tudja hol voltak) rendre szólítja, linksrechts-et vezényel stb.; erre a túloldalról előre búvni sem mert ellencsapat a mieink sok voltát gondolván szinte csak átnyújtott fegyverrel tűzelt, mellyek közől egyet székelyünk meg és kiragadott, a vitéz csapat pedig saját sánczába megszaladt, s székelyünk a cserélt fegyverrel kimászott.
Tegnap d. után Máriássi parlamentairt küldött Bergerhez, a befogottak (kik közt van már rég Bernáth Gedeon is) s sebesűlteink kiadása s egyéb tárgy iránt, az eredmény azon izenet lőn, 1-ör az elfogottak bent mint hadi foglyok kezeltetnek, sebesűlteink gyógyíttatnak, halottaink tisztességesen eltemettetnek s viszont ezt kéri övéi iránt. 2-or a többire irásban felelend. – Siliák, e négyelni való gyönyörű mákvirág gúnyos daczczal fogadá küldöttünket. – Ránk is majd kerűl a sor nevetni, Gospodú Siliák! – Kendnek sem fogunk Bécsben keresni hóhért!
Gr. Zselinszki befogott tisztei s némelly újaradi sváblányok kibocsáttattak a várból. – A koszt ott bent átkozottúl sovány lehet, ujra összébb kell rántaniok a bagariát, ismét lóhússal oeconomizálnak, evén nap- és fejesként 1/4 fontot. – Mondják, mikép a bent levő uhlánok fogoly lengyelünk látására elémúltak s midőn tőle egy egész lengyel csapat ittlétét s még többnek leendő jövetelét – s a harcz okát hallák: fegyvereiket mind lerakák s többé nem vagy csak ezekkel harczolni nyilatkoztak. De hát még Berger uram, milly hosszú képet vágott! egy tiszt épen kétségbe esve ment Bernáth Gedeonhoz pártfogását esdekleni, igy mondják a kiszabadúltak. Azonban az uhlánok közől sokakat elzártak, fülünket pedig szokatlanúl szelídebb hangok üték meg egy kiküldött parlamentair által. No no! bűzt éreznek oda bent alkalmasint!
Igy állunk jelenben. – Derék csapatinkat az első nem sikerűlt kisérlet csak bátrabbakká s vigyázóbbakká edzi.
Ma kaptuk a hírt, biztos kútfőből, miszerint Vetter tábornok Tamasovacz-ot bevette 500 serviánt, magvát e rabló-fészeknek lekonczolván. Vettert már rég várjuk ide is, igy hozzánk is csak elérkezik.
Egy Verseczről hozzánk most érkezett magán-levél után szinte hitelesen irhatjuk, mikép e hó 2–3-ik napjain a temesi várból Verseczet 20 ágyúval megtámadott 12–15 ezernyi tömeg a Damianics vezérlete alatt álló veres és nem veres sapkások által borzasztón megvereték, s az alig megfutamodhatott ellen, 12 ágyút mieinknek hagyva, Csakováig űzeték. Csata sikon maradt részünkről 462, köztök 200 kassai; az ellenrészéröl ezernégyszáz sorkatona, köztök 150 uhlán, és kétezer hatszáz sváb és oláh fellázított csordanép. Sebesűlt mindkét részről számtalan. – Ha e szám igaz – min alig kétkedünk, más forrás után is itélve – illy véres csatánk ide alant még nem volt.*
Ezen két győzelemrőli örvendetes tudósítást közöljük szóról szóra a mint tettük: de kissé kétkedünk magunk is valósága felől, mert a kormányhez még irántok semmi hír nem érkezett. – A szerk.
A megtámadás sikertelenségét az ellenség részéről a verseczi sánczoknak s ezeket Borosszékely vitéz őrnagyunknak köszönhetni. – Bár Arad is nagyobb figyelmére méltatná sánczolásait. – Még hátra van a fekete leves! – Arad pedig fontos pont, ezt a megye is tekintetbe vehetné, és a magát e munkálatokra testestől lelkestől önkényt felajánlott mérnöknek naponként alig néhány rendetlenűl kiállott s bele fáradt szegény lakosokkali kínos vesződségén bizony segíthetne! – Arad sorsa mindnyájunk sorsa, urak! – M. G.
