Orvosi reform-mozgalmak.
Orvosi reform-mozgalmak.
A reform után sovárgó orvosrendet, a martiusi napok után szinte új élet villanyozta át. – Gondolkozott, mozgott és tett az orvosok közől – e rend nyomasztó szerkezetén segítendő – mindenki, kit csak egy kissé melegített a közügy érzete. Működtek az orvosok a honban részint egyesen, részint kisebb nagyobb körökben; azonban gyúpontja e reformmozgalmaknak Budapest volt.
Az első reformeszmék létesűltek itt, tudtommal egy magán körben, mellynek én alólirt is részese voltam. – Az ügy iránti tiszta buzgalom egyaránt lelkesítette a tanácskozókat, ezért is csakhamar készen volt a jobb jövőt igérő szerkezeti terv.
Lényege a tervnek abban állt, hogy legyen a hazában egészségügyi administratio legalább ollyan, melly e nevet megérdemelje; hogy legyen czélirányosb orvosi nevelés, és hogy fejlesztessék ki az orvosrendben tudományos közszellem.
Az egészségügyi administratio, és a czélirányosb orvosi nevelés kellékeit kimutatni, szomszéd országok olly sok jeles mintái mellett nem volt nehéz feladat; azonban a tudományos közszellem fejlesztésére szolgáló eszközök és módok vezérfonala sokkal nehezebben volt feltalálható. Mindazáltal tisztába hozatott ez utóbbi tekintetben annyi, hogy heti az orvosi dolgok kormányzati gépe mellett fenállni egy olly testületnek, melly a kenyérkereset mindennapiságában elsilányúlni készülő orvosi rendet, képes legyen magasabb közérdekek irányában felbuzdítni, és képes legyen az egész rendre kiterjedő tudományos mozgalmat előídézni, és folyton táplálni.
Hogy illynemű testűlet – neveztessék az akár orvoskarnak, akár orvosacademiának – orvosi közérdekek iránti buzgalmat képes lehessen mihamarabb kifejleszteni, befolyást kellett annak az orvosügyek administratiójába óhajtani. És, hogy e közszellem kihasson az egész orvosrendre, kellékeűl ki kell vala nyilatkoztatni, hogy minden magyarhoni orvosnak joga van, e befolyásban illő részt venni.
Igy vonalozva tétettek át e magánkörbeli eszmék eleinte a budapesti orvosgyülés, később az országos orvosgyülekezet tanácskozmányi körébe: és a mi egyszerű elvekben felállítva olly könnyen kivihetőnek lenni látszott, csakhamar számtalan nehézségeket tüntetett fel az elvek beruházásánál. De legfőbb akadályokat gördítettek az ideoalis terv létesítéséhez, a viszonyok balfelfogása nagyobb részt, más részt magán érdekeknek fellépése, és hatalmas szerepelése.
Elég bajjal járt ugyan, egy központi kisebbség irányában a nagy gyülés többségénél túlnyomóvá tenni az eszmét, hogy legyen minden magyarhoni orvos a fenemlített befolyásnak részese, s e befolyás rájuk nézve hozzáférhetővé is tétessék. Azonban az administratióba való illynemű befolyásnak, a fenálló kormányforma mellett, egyedűl lehetséges és kivánatos kellékét, t. i. a tudományos téreni működést kivívni nemcsak nehéz, de teljesen lehetetlen volt.
Az ügyfelek nagyobb része, a mindnyájunkkal közös jogképességet elég indoknak találta arra, hogy orvosi közügyeink igazgatásába közvetlen befolyjon. Egy más rész belátta ugyan, hogy felelős kormányzat mellett, egy a kormánygépezeten kivűl álló testűletnek, az igazgatásba befolyást követelni nem lehet. Azonban, minthogy könnyebbnek látta, a jogot egyszerű követelés által elnyerni, mint tudományos működés és mozgalom által kiérdemelni, ha annak egyéb kormányzati viszonyainknál elég példáit látta is, orvosi ügyeinkre nézve ignorálta, hogy felelős kormány municipiummal meg nem fér.
Igy lett, hogy mig egy tudományos működés által kitünő és magának közfigyelmet szerzett testületnek, hogy azt ez üdvős és közhasznú téren buzdítsa, a kormány bizonynyal készen engedett vala az orvosügyek igazgatásába befolyást, e befolyást megtagadta, és meg kellett tagadnia olly egyletnek, melly azt nem kérte, hogy tudományosan működhessék, hanem követelte, hogy igazgathasson.
És így lett, hogy mig a tudományos térre bocsátkozással, hogy kivívhassuk magunknak ügyfeleink figyelmét és bizalmát, kik az igazgatásba közvetlen befolyást gyakorlandó központi bizottmányt választják vala meg, hogy míg lett volna köztünk tudományos versenyzés és kölcsönös egybeolvadás, az igazgatási vágy mellett folyton tart körünkben a pártoskodás, és ha megadatnék mindnyájunknak, a tudományos kiérdemlés nélkűl, ügyeink igazgatásába való befolyás, még tártabb kapu nyílnék köztünk, a minden tudományos ipart elölő corteskedési szellemnek.
Felette kivánatos ezért, hogy a mit mi magunk közt tisztába hozni nem tudtunk, azt a kormány részint a közjó, részint önérdeke tekintetéből maga kezdeményezze. – Balassa, egyetemi tanár.
