Arad, dec. 16-án.
Arad, dec. 16-án.
Az általunk bevehetetlenségig elsánczolt Uj-Arad dec. 14-én mintegy 14–1500 temesi sorkatonaság s 3–4 ezer több részben gyalog egyenruhába rázott oláh, rácz, s sváb tömeg által 16–18 ágyúval megtámadtaték, s alig egy fél óra tüzelés után 4–5 ezernyi seregünk – mint átalánosan mondják – parancsolt megfutamlása következtében az ellen nagy bámúlására kezében hagyaték! – szégyen és gyalázat égétő tüze szökellik arczunkra e hallatlanút csúfos visszavonúlás emlékére, félelem és levertség a belőle meríthető következményekre, a legnagyobb boszúság és elkeseredés a magok után olly gyalázatot és kárt hagyott gyáva vezérletekre. Illy intézkedésekkel – sajnálattal, de igazságos meggyőződéssel, kell kimondanunk: – Aradnak s Araddal jobb népünknek és ügyünknek veszni kell.
Nem okoskodunk semmit, – mert okoskodásunk óhajtandó eredményétől a tény és következmény minden kivánatost száműz.
Nézzétek a csak dicsőséget aratott derék Zuricsot és csapatát; nézzétek a magasan fön dobogó keblű lengyel vitézeket; nézzétek hasonlíthatlan lelkesedésű honvédeink minden megmenekűlhetett egyeseit; s ha csak levertséget, lesütött főt, félénk tekintetet láttok: adjátok meg az istenért! tántoríthatlan hitetöket nekik! hadd olvashassák hacsak egy igéjét is teljes meggyőződésünknek azon édes tudomásban mikép e gyalázatos veszteség nem az ő művök.
Urak! kiket illet, az istenért! a tisztek kinevezése nagy fontosságú dolog, ha itt a legnagyobb vigyázat nem használtatik, hiába seregeink roppant száma.
És ti híres betyárai a régvilág részeg tisztújításainak! elérhetlen sallangos kergetői a puszták nyúlseregének! Hetvenkedő szájhősök! Ti a munkába görbedt szegény nép kiforrott izzadásaira fölvetett borviráguk, píporkőcz úrfiak! Hát ti, kik eddig a nép velőjét vámoltátok ingyen, most a hazát akarjátok megfertőztetni saját drága pénzén? – És csakugyan ti volnátok a hatalmas sybilla-könyv, mellynek levelein e haza jobb sorsa írva volna? – Tapasztaljuk! s tapasztalatunkat im annyi ezer tönkre lett polgár méltatlan kőnyűiben fölmutatjuk! – Ne berzenkedjetek ti becsületesek s valódi jobbjaink e vastag vonásokra, mert vastagabb a hálátlanság azon arczbőre, melly hűtlenség és ostobaság mellett pénzt rabolva hétszeres anya-gyilkossá fajúlni nem pirúl! Nézzetek inkább szét szemesen körötökben – mert mi sem számukat, sem nevöket nem tudjuk – de nyissatok szemet és fűlet, nézzétek és hallgassátok meg lelkes harczosaitokat, és ki a vész idején, míg a magára hagyott övéi sárba vizbe éjet napot éhen szomjan dideregnek át a haza szent gondolatánál hevűlve csak – ő kártyánál vagy ég tudja hol, minden kényelemmel nyujtózik; ki alattvalóit bűnös hanyagsággal a fegytelenség, rendetlenség és rondaság martalékáúl hagyja, ön maga pedig hivatlan helyeken fényes kardcsörgetés közt begyeskedik; ki a kenyér veszélyes törésénél hátúl előz és megfut, sőt futamlásra vezényel: ki vele irgalmatlanúl! kergessétek nyulaihoz és agaraihoz. Nyúl, agár és futás, ez az ő régiójok.
E keserű visszavonúlás részleteibe nem ereszkedünk, még említésében sincs érdem, s adatunk minden betűje csak boszúságot vagy szégyent költne föl; lesz rá toll különben is elég, azonban megemlítjük, mikép azon d. u. 1–2 óráig tartott s rá késő estig löveték városunk a várból, s csak ennek következtében is 4–5 halottunk s több sebesültünk s tetemes kárunk van. – Veszteségünk? stratégiai szempontból tán több mint egyelőre át is láthatók; embereinkben pedig öszszesen mennyi, mindeddig sem tudjuk; nem sok esett el; de annál több sebesűlt és fogoly; sokan pedig a Marosnak szorúlva, többen bele fúltak; egy ágyúnkat lovastól leszerelték, egyet elvettek, legszebb vet-ágyúnkkal pedig 20–21 csehtűzér – schwarzgelb nyilatkozatuk ellenére is használtatva általunk – magokat átchangíerozták elleneinkhez, s mint mondatik, saját ágyúnkból reánk lövének. Három negyedrésze népinknek ellenséget sem látott, fegyverét ki sem lőtte, s dicséret és dicsőség egy magát feláldozott csapatnak! mellynek küszönhető, hogy vitéz feltartása által az ellen rohamának, a kis positiókban szétszórt, s részint tölténytelen, részint lövéstől eltartóztatott egész sereg mindenestől az aránylag jelentéktelen ellenség kezébe nem jutott. A Sack und Pack nélkűl kiparancsolt sereg maradványának egyetlen fegyverén kovűl több részt mindene veszve van, – csak saját szállásomon 11 öltözött át, kik a Maroson uszással mentve éltöket, semmit el nem hozhatának.
Most már lakosságunk – a meglepetés ez első stadiumán – teljes réműltségben van, menekülők karavánai futják végig utczáinkat, kétségbeesés a nőknél, mély aggodalom mindenütt. – És bent a várban? – hegyen völgyön lakodalom, s mint mondják, a várva várt segély „Éljen a magyar, éljen Máriási”-t harsogó roppant te deummal rohant be’ mit mi azonban csak gúnynak veszünk.
Mit lesz most teendő Berger úr et comp. nem tudni; Temesvárral szakadatlan közlekedésbe jött s helyzetét megerősítheti mikép neki tetszik. Mi a ránk rontástól annál inkább félhetünk, mert cordonunk hiányában már tegnap – mint mondják a glogováczi svábok segedelmével – kompokhoz is jutának. Hirűl jött ma mikép Uj-Arad ismét üres tőlök, s csak kirabolták. Sokan ebben uj cselt hisznek rejleni. Gál László alezredesünk pedig, ki jókora sereggel a paulisi szoroson őrködik egy hét óta, ma segélyt kért és kapott. – Emberünk volna elég, ha a rég vártak már megérkeznének, de már itt mindent kibeszélni nem jó lesz. Ha ez megtörténik – mint hisszük, hogy meg – úgy az ügy még nyerve lesz: – e reményünk.
Máriássit a legnagyobb levertségben tudjuk. Háromszor veszteni egymásután! bizony zavarba hozhatja. Mi őt – ki seregének lehető kíméletével mindenütt elől, mindig golyók zápora közt látható – roszakaratúnak nem tudjuk, és a baj bibéje bár miben másban, de benne nincs. A bizalom iránta vesztve van, és ez elég, hogy csatája is vesztve legyen. Ő neki, az igaz, temérdek ellenséggel kell vívni kint és bent; de nagy hibának tartjuk, hogy tán előtti féltében, vagy mert bravour embere akarna lenni, terveiben még tapasztalatnak tanácsát sem használja. – Beszéd szerint le akar mondani... Simogató politicáját ő és sokan siratjuk.
