Arad, dec. 19.
Arad, dec. 19.
Dec. 16-kán az ujaradi veszteségről írt közlésemnek egy megbocsáthatlan, de az akkori zavar s bizonytalan adat miatt kimaradt nagy hiányát kell ezennel kiegészítenem: Azon csapat felett t. i. mellynek fedezete alatt történt seregünk átmenekűlhetése, különös kitüntetéssel kell vala megemlítenem Kún József aradi tüzért, (mint tudjuk, Biharból péterszegi születés) ki a már régebben rögtönzött s most menekülésre szolgáló, de az ellen által 10 ágyúval elzárt s ostromlott hid innenső fejénéli redoutunk 3 ágyúiból egy maga mint tisztító, töltő, irányzó és sütő – daczára a 10 ágyú rábömbölő záporának legkisebb szün és zavar nélkűl olly hatalmasan működött a túl sánczokba húzódott ama kis csapattal, mikép minden egyes lövésére 20–30 terülvén le: legalább is 20-szor volt kénytelen visszavonúlni az ellenség s utat adni menekülő csapatinknak, míg végre is amaz 10 ágyújával egyetemben teljesen elnémúlni kénytetett.
Ez uraim! olly hitelt felűlmuló ügyesség s kitűnő feláldozás, mellynek méltó jutalmát ember nem szabhatja meg; s mértékéről fogalma csak annak lehet, ki megmenthetett harczosaink s különösen dicső lengyeleink minden egyeseinek bámulatát s háladó istenítését e derék tüzérünk irányában szemléli, mint mi.
Aradi polgárok! ha e férfiú nincs! önők jelenben legyilkolt polgárok tetemei felett csak üszkeiben s romjaiban – kifosztva s rabolva – siratnák szép házaikat! Önöktől e derék polgártársuk megérdemli, mikép emlékét hálás elismeréssel szivökbe véssék örökre. A honvédő felsőbségnek pedig figyelmét s méltánylását, e már annyi ízben magát feláldozással kitüntetett jeles tüzér lehetetlen, hogy kikerűlje.
E pótlásunk során egyúttal megemlítjük mikép f. hó 17-kén estve városunkra 108 ágyúlövés tétetett a várbál „Hochlebe Kaiser Joseph!” iszonyú kurjongatások közt, a 12–18 fontos golyó és gránátokat 60 fontos (de megmérve több mint mázsás) bombák s égő koszorúk követék, mellyekből egyet épen megtaláltak. A kár az eddiginél jóval tetemesb. Egy házat egészen beszakasztott s benne borzasztó pusztítást tőn. Majd lesz most már, mi még nem volt!
Bizonyos bűz éreztére csak ugyan eltakarodott az ellen Uj-Aradról Temesvár felé, elvittek magukkal 140–150 egészen levetkeztetett s vasba vert honvédeinket. Blomberg 4 veres szalagost az útczán lövetett agyon s mig ott volt eltemettetni nem engedte! És mi illy kannibálok irányában meddig gyilkoljuk magunkat gyöngéd politicánkkal?
Karlsdorf, Alibunár, Tomasovácz semmivé tétetett Damjanics által. Ez már aztán az erélyes eljárás, csak két szóból áll! – M. G.
