3
3
Mit szeretett tehát az „Éji Mester”, amikor se a császárokat, se a császárnékat nem szerette kiszolgálni és csak hivatali kötelességből vett részt mulatságaikban?117
Akár hiszik, akár nem: meg kell mondani, hogy az Éj Mester a térképet szerette.
Senkit és semmit nem szeretett, mint a térképet, amelyet asztalán kibontott és szemügyre vett.
Öregségére, amikor egészen magyarrá lett (miután a bécsi udvar méltatlanul mellőzte s nyugdíjba küldte), Budapest térképét szerette asztalán kiteríteni és órák hosszáig merengett a város helyzete, terei és utcái felett, amelyeket a térkép pontosan megmutatott.
Kis gombostűket vett elő, amelyeket előbb hamis fogsorában tartogatott, mielőtt a gombostűket betűzdelte volna a térkép megfelelő helyére.
– Andrássy út! – itt pezseg a város ütőere! – kiáltott fel és a térképen egyenként meglátogatott minden Andrássy úti házat, boltot, vendéglőt, kávéházat, kaput, ablakot. Talán még a kéményeket is összeszámolta volna, ha a térképész nem felejtette volna ki a kéményeket.
– Ide vágyakoztam mindig! – mond az egykori gárdatiszt, amikor öregségére gombostűkkel kijelölte magának az Andrássy utat. – Itt kellett volna a császárokkal és királyokkal éjszakázni!
Szerelmesen simította végig Budapest térképét, amíg a vonalak és rajzok közül kibontakozott álomtekintete előtt a Stefánia út (és gombostűivel nyomban megjelölte).
– Szép Stefánia út! Itt kellett volna kocsizni és nem a Práterben a vendégeimmel, ha okosan és bölcsen töltöm időmet! Sehol olyan szép fák nincsenek, mint a pesti Városligetben – sóhajtotta az „Éj Mester”, amikor múltjára gondolt.
– Ah, Buda! Régi, kedves, bűbájos Buda! – kesergett a tábornok, amikor a térképen Buda hegyét megtalálta és nyomban gombostűt tett a Gellért-hegy orrába. – Sehol sem éreztük volna magunkat olyan pompásan, mint Budán, ha idehoztam volna vendégeimet.
Az „Éj Mester” ült-üldögélt a térkép felett, mint egy megcsalatkozott szerelmes az emlékeken. Amíg bús szeme a térkép felett kalandozva, végre megtalálta a helyet, amelyet keresett.
Ez a hely pedig egy kis köz volt Óbudán, amelynek neve sem volt kitüntetve a térképen. Névtelen kis utca, amelyen a tábornok szeme megvizesedett:118
– Itt lakott valaha egy nő, ha ugyan nőnek lehet mondani az égi lényt, akit a világon legjobban szerettem.
De, mint mondtuk, ez az utca olyan kicsi volt a sok utca között, hogy még neve sem volt, mint a császároknak, királyoknak, fejedelmeknek és más hercegeknek nincs nevük, ha egyszer elmúltak.
1931119
