Ostorférgesség
Ostorférgesség
Okozó: ostorféreg (Trichuris vulpis). Tünetek: vastagbélgyulladás, soványság,vérszegénység. Védekezés: fokozott tisztaság, gyógyszeres kezelés.
A kiskutyák vastagbelében gyakran előforduló sárgásszürke színű 4,5-7,5 cm hosszú ostorféreg első kétharmada hajszálvékony, hátsó harmada vaskosabb. Több ezer petét is rakhat naponta, ezért aztán a kutyák egymást, sőt saját magukat is fertőzhetik.
A peték szájon át kerülnek az állatba, ahol a kikelt lárvák először a vékonybél nyálkahártyájába furakodnak, majd - fejlődésük későbbi szakaszában - a vastagbélbe jutnak, s mintegy 36 nap alatt válnak ivaréretté.
Az enyhe invázió tünetmentes. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ostorférgek a bél nyálkahártyájába furakodva élősködnek ugyan, de ritkán idéznek elő bélhurutot. Csupán az elhanyagolt esetek, a rendkívül erős inváziók okozhatnak komolyabb gondot.
Ilyenkor vérömléses vastagbélgyulladás alakulhat ki: az állat lesoványodik, vérszegénnyé válhat.
A betegséget egyébként kizárólag a bélsár mikroszkópos vizsgálatával lehet megállapítani. A fertőződés rendszerint tömegesen, kennelben tartott kutyákon jelentkezik, éppen ezért a védekezés egyik legfontosabb része a rendszeres és alapos takarítás, fertőtlenítés. Az ólakat, az ólak falát, berendezési tárgyait többször, alaposan kell lemosni forró lúggal. Az ostorférgek gyógyszeres kezeléssel kihajthatók.
