ah
ah [ah] indulatszó és főnév
I. indulatszó (főleg irodalmi nyelvben, többnyire finomkodó, néha gúnyként)
1. <Csodálkozás, bámulat, meglepetés kifejezésére.> Ah, milyen remekül táncol! Ah, kinek van oly szép tenor hangja? (Tolnai Lajos) || a. <Meglepetéssel vegyes öröm kifejezésében.> S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad, könnyü kis pillangó, S szép sugár lány, röpteként csapongó. (Vörösmarty Mihály)
2. <Öröm, kellemes érzés kifejezésében.> Ah, de jó, hogy eljöttél! Ah, élni, élni: mily édes, mi szép! (Madách Imre) Ah, de boldog is volt az a férfi, akivel Emma elhitette, hogy szerelmes belé. (Krúdy Gyula)
3. <Szomorúság, bánat, fájdalom kifejezésére.> Ah, nagy beteg az anyám! Ah hajléka puszta már …! (Vörösmarty Mihály) Nagy búmmal e vadonban ah Hová bujdossam el? (Vörösmarty Mihály) Ah, én hontalan vagyok. (Vörösmarty Mihály) Ah, mily unalmas hosszu életem! (Petőfi Sándor) || a. <Sajnálkozás kifejezésében.> Ah, szép idők! ti elmulátok És mindörökre tán. (Petőfi Sándor) Ah Sergiolus! vajh mi sok nemes Érzést találtál volna e kebelben. (Madách Imre) || b. <A lemondás, csüggedés kifejezésében.> Ah, hiába volt minden iparkodásom! Ah az elpártolt szerelem, reménység Sírba temetnek. (Vörösmarty Mihály) Szeptember – ah! szüret már nem lesz, Vagy: lesz szüret, ha bor nem is. (Arany János)
4. <Kívánság, óhajtás, vágy, kérés, könyörgés kifejezésére.> Ah, hallgasson meg! Ah már egyszer engeszteld meg Kőkemény szivedet. (Amadé László) Csendes este! ah, tekints le, Nézd e bánatot. (Csokonai Vitéz Mihály) Szép Leila …, amit lát, és amit hall Ah mind szerelmi vágyra csal. (Vörösmarty Mihály)
5. <Türelmetlenség, bosszúság, elhárítás kifejezésére.> Ah, ne gyötörj már! Ah, hagyj nyugton! Ah, ne untasson örökös sirámaival! Ah, szó sem lehet róla! Ah! dehogy!
II. főnév -ot, -ja [ahot, ahja] (ritka) <E szó mint érzelemkifejezés; e szóval történő érzelemkifejezés.> A csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr ajkairól. (Jókai Mór) Irén oly meglepetten emelte fel a fejét, s ez a hosszó „ah” oly különösen hatott Károlyra, hogy az első pillanatban összerezzent. (Ambrus Zoltán)
