artikuláció
artikuláció főnév -t, -ja (régies írva: articulatio is)
1. (nyelvtudomány) A beszédhangot képző szervek működése, ill. működésének módja. || a. (nyelvtudomány) Vmely hang képzésének a módja: az a helyzet, amelyet ezek a szervek a hang ejtése közben elfoglalnak; hangképzés. A magyar „a” hang artikulációja. || b. Az a mód, ahogyan vki beszéd közben (az egyes hangokat szabatosan v. hanyagabbul képezve) a szavakat kiejti. Jó, rossz az artikulációja.
2. (zene) Egyes hangok v. hangok kisebb csoportja megszólaltatásának az a módja, hogy a hangokat egymáshoz kötik v. szétválasztják, tagolják.
3. (bonctan) Ízület.
artikulációjú; artikulációs.
