atom
atom főnév -ot, -ja
1. (fizika, vegyi ipar) Az anyagot alkotó kémiai elem(ek) legkisebb, magból s elektronokból álló része, melyben az elem minden fizikai és kémiai tulajdonsága még megtalálható. Az atom magja, elektronjai, súlya; atomokra bont; atomot robbant. || a. jelzői használat(ban) (fizika, vegyi ipar) <Vmely elemből> annyi, amennyi abból egy atomot alkot. Egy atom hélium, hidrogén, oxigén. || b. Atomenergia. Atommal hajtott tengeralattjáró.
2. (átvitt értelemben) Vminek igen kis része, vmiből igen kicsi mennyiség. Atomjaira esik, hull szét. Az egész hulla egyszerre porrá omlott. Hamuvá lett minden atomja. (Jókai Mór) Néha egy-egy suttogó, titokzatos hang rezg végig a lég miriád atomjain. (Mikszáth Kálmán)
3. (bizalmas, 1945 után) Atombomba, atomfegyver. Atommal fenyegetőzik.
Szóösszetétel(ek): atomágyú; atombizottság; atombontás; atomcsoport; atomdiplomácia; atomhasadás; atomhéj; atomhő; atommodell; atompolitika; atomsugár; atomszerkezet; atomtechnika; atomtudós.
atomnyi; atomos.
