bandérium
bandérium főnév -ot, -a (régies írva: banderium is)
1. (katonaság, történettudomány) <Az Anjou-házi királyoktól 1848-ig> az uralkodóház, az egyházi és világi főurak, a vármegyék és városok által saját költségükön kiállított, saját zászlajuk alatt harcoló csapat. Főpapi, főúri, királyi bandérium; a vármegyék, városok bandériumai. A [fejedelmet kísérő] bandérium a kastély előtt állott fel, … s az ezernyi lovas a tágas udvaron rendeződött el. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) <Ünnepélyes alkalomra, pl. koronázás, jubileum, beiktatás, követválasztás stb.> magyaros díszöltözetben, gyak. történeti jelmezben, fegyverzetben felvonuló, rendsz. kíséretet alkotó lovascsapat. Hosszú bandérium kísérte a bevonuló képviselőt. Bandériummal fogad vkit. A domb előtt felállt a lovas bandérium szép katonás rendben. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): bandériumtartás; bandériumtartási; bandériumvezető.
bandériumi; bandériumos.
