bandita
bandita főnév ..tát, ..tája
1. Veszedelmes gonosztevő, rabló, gyilkos; gengszter. Álarcos, autós bandita; cégéres, elvetemült, hírhedt bandita. Banditák tűzharcban lelőttek egy rendőrt. Motorkerékpáros banditák kiraboltak egy trafikot. A nyílt fenyéren fölajzott puskával vonul el a bandita. (Kemény Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) A haladást erőszakkal s zavarkeltéssel gátló személy. Ellenforradalmi, fehér, fasiszta, imperialista, lincselő banditák.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Durva, verekedő, mindent tönkretevő, elpusztító gyermek. Te, kis bandita!
4. jelzői használat(ban) (ritka, sajtónyelvi) Banditára (1–3) jellemző, vele kapcs. Bandita magatartás, szervezet, természet.
Szóösszetétel(ek): banditafogás; banditakaland; banditaszervezet; banditavilág.
banditaság.
