bántás
bántás főnév -t, -ok, -a
1. (választékos) (Jogtalan) sértés; bántalom (1), károkozás. Minden szava bántás. Nem tűr el semmiféle bántást. Az ország ennyi bántást Elnézni nem fog büntetlenül. (Vörösmarty Mihály) Felséged a szavam bántásnak ne vegye. (Arany János)
2. (régies) Bántódás. Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása, De mégis örűlt, hogy elért a határra. (Petőfi Sándor) Fogjátok el nejét; ha városunknak Bántása lesz, haljon meg gyermekestül. (Madách Imre)
